Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-154

Í54. országos ülés 1902 november 22-én, szombaton. 95 Reich Aladár: És ha ezért magános egyén felelőségre vonja, ezzel zaklatást követ el a magános is; hogyha pedig hatóság teszi, akkor annak koppintsunk a körmére! (Úgy van! Tjgy van! Tetszés a szélsÖbaloldalon.) És most újból visszatérek oda, a honnan kiindultam, hogy tényleg hatóság-e a becsületügyi választmány vagy nem? Hát hatóság-e az, a minek megvan a maga szervezete, a mely rendeleteket bocsáthat ki, vádlottként megidézhet valakit, a védőt meghallgatja, más hatóságokhoz megkereséseket intéz, tanukat kihallgat, marasztaló határozatát saját maga végrehajtja, és a melynek arra van impériuma, hogy magyar állampolgárt megfoszszon közjogokkal járó rangjától? Vagy nem fogadja el a t. honvédelmi miniszter ur ennek hatósági jellegét? Issekutz Győző: Hogyne, mindig ! Reich Aladár: Akkor igenis hatóság, mert roppant veszélyes volna, ha nem fogadnák annak. Mert akkor hogy volna a dolog? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Bajtársai Ítélnek felette! Barta Ödön: Bajtársak nem vehetik el, a mit a király adott! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem hatóság! Reich Aladár: Ha nem hatóság, akkor nem ér semmit a megkülönböztetés az abszolút és a relativ mentelmi jog tekintetében. Mit csináljunk vele ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem beszéltem róla. (Derültség.) Reich Aladár: Akkor hát két része van a dolognak, egy, a mit a honvédelmi miniszter ur képvisel és egy másik rész, a mit a kormány nevében egy más miniszter képvisel. Ha nem hatóság, akkor tehát az a becsületügyi választmány képviselővel szemben azt teheti, a mit akar, még azért is, a mit mint képviselő itt a képviselőházban mond az illető. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hajszálát sem bántják. Reich Aladár : Vegyünk konkrét esetet. Most nemsokára a ház elé kerülnek a véderőjavaslatok. Lehet, hogy én. a ki tartalékos tiszt vagyok, a javaslatok ellen beszédet fogok tartani oly szellemben, a mely az én tiszttársaimnak esetleg nem fog tetszeni. Polczner Jenő: Ne merjed! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meg is történt 1889-ben. Nem szólt senki egy szót sem. Reich Aladár: Egy kis türelmet kérek. Ha valamely tiszttársam . . . Kubik Béla: Bajtárs! Polczner Jenő: Czimbora! Reich Aladár: Ha valamely tiszttársam ezért engem megtámad, akkor meg tudom magamat védeni. Ha kérdőre von, megvédem magam és valahogyan elháritom az ellenem intézett támadást. De mit csináljak akkor, ha összeül a becsületügyi választmány ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter De nem ül össze. Barabás Béla: Ilyenek után nem lehet tudni. Reich Aladár: Mit csináljak? Akkor hiába kiabálom tele az egész országot az abszolút mentelmi jogról. Nem ér semmit. Meg vagyok fosztva tiszti rangomtól és nem kapok sehol sem remédiumot. Legyikik hát nagyon óvatosak, t. ház! Én nagyon aggódom akkor, a mikor a mentelmi jogról van szó, mert ez a jog nem a mi tulajdonunk. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Egészen helyes! Reich Aladár: Ez a nép által a törvényhozás részére a maga egészében biztosított jog. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes! Reich Aladár: Védő fegyver ez, a melynek csorbitatlan fentartására kötelezve vagyunk megbizóinkkal szemben, és legyünk különösen erősek ennek a fegyvernek védelmében a katonasággal szemben, és különösen ebben az esetben, a melyben ón a politikai zaklatásnak flagráns esetét látom. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon. Hall juh! Halljuk!) Mert ne méltóztassék, t. képviselőház, azt gondolni, hogy az, a mit Nessi Pál tett, az egy elszigetelt, hallatlan, soha elő nem fordult eset volt. Dehogy! Szerte az országban, valahányszor valami nemzeti ünnepünkön felhangzik a Gotterhalte hóhér-melodiája, mindig akadnak önérzetes hazafiak, a kik méltón visszautasitják ezt a nemzeti önérzetünk ellen intézett durva támadást és akárhányszor megtörténik az, hogy ezek között az önérzetes hazafiak között tartalékos tisztek vannak. (Helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Hanem arról nem igen hallottam, hogy az ilyen ellen a becsületügyi eljárást megindították volna. Polczner Jenő: Ott nem voltak denuncziánsok! Reich Aladár: Most, az elmúlt nyáron hallottam ilyen esetet, (Halljuh! Halljuk!) a mi a kies Balatonnak egyik fürdőtelepén történt meg. Ott t. i. meg akarták ünnepelni Szent Istvánnak napját, mint nemzeti ünnepet és arra az alkalomra összejött az egész fürdőközönség, közöttük sok tiszt, még egy tábornok is. (Halljuh ! Halljuh!) Barta Ödön: (Halljuh I Halljuh !) Ez nagyon érdekes! Reich Aladár: Az ünnepéty megkezdése előtt valamelyik jelenlévő — nem tudom, mily rendfokozatú — katona parancsára a czigánybanda elkezdte a Gotterhaltét húzni, nemzeti ünnepen, Szent István napján, magyar fürdőhelyen. Az egész fürdőközönség megbotránkozott ezen a merényleten . . . Kubik Béla: Méltán! Reich Aladár: ... és egy öt tagból álló társaság, a kik között volt két képviselőtársam