Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

88 Ili4. országos ülés 1902 találhat, akkor a magyar király nem dönthet; mert a magyar királynak mint osztrák császárnak védenie kell a másik fél érdekét is. A ki pedig mint fél az egyik fél érdekében lép fel, az abban a dologban igazságos biró nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) T. ház! Ha igaz az, a mit most elmondtam (Igaz! a szélsobaloläalon.) és ha az igaz,' hogy a királyi döntés alakilag törvénytelen, akkor nekünk az érdembe belemenni sem szükséges. Hiszen akkor ezt a kéziratot nemcsak hogy el nem fogadhatjuk, nemcsak hogy tudomásul nem vehetjük, hanem ha alkotmányos és felelős minisztériumunk van, ez felelőssége tudatában azt be sem terjeszthette volna. (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Mindazonáltal nem térek ki az elől sem, hogy miután állítottam és azt mondtam, hogy tartalmilag igazságtalan ez a királyi döntés, e súlyos vád bizonyítására is felhozzam érveimet. (Sálijuk! Sálijuk! a szélsobaloläalon.) Hogy ezt tehessem és történeti visszatekintést vethessek, engedje meg a t. ház, hogy még egy kis rövid időre türelmét igénybe vehessem. (Sálijuk! Sálijuk! a szélsobaloläalon.) Mikor ezelőtt 35 évvel a kiegyezést megkötötték, a quótának megállapítását 10 évről 10 évre határozták meg, kifejezvén és jelezvén ezáltal azt, hogy a quóta arányszámának mindig meg kell feleim, mindig fednie kell a két országnak anyagi erejét, teherviselési kéjjességét. Mert nagyon jól tudták és nagyon jól kellett tudnia azoknak, a kik a 67-iki kiegyezést megalkották, hogy örök időkre való, állandó megállapítást létrehozni nem lehet; hiszen az idők viszontagságaiban és forgatagaiban hol az egyik ország, hol a másik ország haladhat, s az egyik jobban haladva túlszárnyalhatja a másikat és igy a másik fél visszamarad, a mi tehát ma igazságos volt, az már igazságtalanná válhatik holnap. Igen ám, de ha tiz évről tiz évre akarták az ily alkudozásokat megállapítani, akkor bizonyos kulcsot kellett volna meghatározni, hogy az ne csak megnyugvást nyújtson, hanem igazságos is legyen. Nohát ezt a kulcsot még ma sem tudtuk megtalálni, még pedig azért nem, mert a mit a magyar részről elfogadtak, azt nem fogadták el osztrák részről, és viszont. Magyar részről három ily kulcs volt előterjesztve. Egyik az volt, a mely a direkt és indirekt adók bevételeiből számítja ki a teherviselési képességet, levonva természetesen az átfutó, és azokat az adónemeket, a melyek a másik országban nincsenek behozva. A másik kulcs szerint, a melyet Horánszky Nándor boldogult miniszter ur adott elő, a nemzetnek vagyonosodása alapján kellett volna kiszámítani az arányt. A harmadik kulcsnak, a melyet Láng Lajos, a szó szoros értelmében boldogult miniszter ur adott elő, az a kritikája, hogy maga a quótabizottság sem fogadta el, bár a legmesszebb határokig is készségesen elment volna. dőber 18-án, szombaton. E kulcsok közül, a mint mindnyájan elismerték és elismerik, egyetlenegy van, a mely az igazságnak megfelelt volna, ez az egy a Horánszky Nándoré. Sajnos azonban, maga a javaslattevő kijelentette, hogy ezt a kulcsot nem lehet elfogadni, ennek alapján nem lehet megr állapítani a quótát, mert maga is abban a nézetben volt a bizottságban, hol azt az eszmét felvetette, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatok annyira hézagosak és nem egyenlők, hogy ezúttal nem meri javaslatba hozni, hogy a quótabizottság erre az álláspontra álljon, és kifejtette, hogy nézete szerint egyelőre, ezúttal még lehetséges az adófizetés alapján tenni meg a számításokat. Tudjuk tehát, hol az igazság, de az a quótabizottságnak elérhetetlen magasságban van. És a helyett, hogy ebből azt a konzekvencziát vonták volna le, hogy várjunk hát addig, a mig megszerezhetjük az adatokat, a melyek alapján ez az igazság kideríthető, vagy ha nem ott van a hiba, hogy mi nem látjuk az igazságot, hanem akaraterőnk, tehetségünk; csekély, engedjük át tehát a helyet másoknak, a kik nemcsak keresik az igazságot, de fel is tudják találni, mondom, a helyett elfogadtuk azt a másik alapot, a melyről tudtuk, hogy nem igazságos, elfogadtuk az adózás alapját. , Erre vonatkozólag nincs egyetlen ember, nincs egyetlen gondolkozó fő, a ki nem tudná, hogy az adózás nem lehet biztos alap. Mert hisz először is Ausztriában és Magyarországon nem ugyanazok az adók vannak, nem ugyanazon Kulcs szerint vannak az adók kivetve. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloläalon.) Másrészt Magyarország adófizetése a végtelenségig túl van fokozva, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Ausztriában pedig ez nincs meg, és Ausztriában fejenkint ma is kevesebb adót fizetnek, mint Magyarországon, bár nekünk mint mezőgazdasági államnak kötött gazdálkodásunk van, Ausztriának pedig könnyen mozgó ipari gazdálkodása, és ott a tőkegyűjtés sokkal könynyebb és az egyéni gazdagodás nagyobb is lehet. (Ugy van! a szélsobaloläalon.) Ezt szépen kifejtette Földes, kifejtették mások is; kimutatta Matlekovits is, a ki, sajnos, a mikor utoljára tárgyaltatott az ügy, ellenkező véleményt nyilvánitott itt. Pedig tőle való találó hasonlat a lovakról, hogy ha az egyik ló nem huz semmit, a másikra pedig tiz métermázsa terhet raknak, ez nem jelenti azt, hogy az egyik tízszer annyit bír, mint a másik, hanem azt, hogy az egyiket szakadásig megterhelték, a másik pedig vigan futhat a ma.ga utján. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha most a megterhelt lovat tovább akarjuk terhelni, bizony megszakad belé. De, t. ház, daczára annak, hogy a quótabizottság körülbelül erre az álláspontra helyezkedett, még sem merte ezt az álláspontot megvédeni. Elvesztette a csatát, mielőtt megütközött volna, elvesztette azért, mert az osztrák quóta-