Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

október 18-án, szombaton. 83 13í, országos ülés 1902 i Én nem akarom azt mondani, hogy a magyar katona vitézebb vagy áldozatkészebb, mint az osztrák, de a magyar ember és a magyar nemzet belevisz a hadseregbe egy hatalmas dinasztikus momentumot, a magyar szent koronának konczepczióját, a melyhez foghatót sem az osztrák, sem Európa egyetlenegy állama sem produkál. (Élénk tetszés és

r helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) És hogy ez miképen valósult meg, ott van Mária Teréziának példája, a kit elhagyott mindenki, elhagyott a dédelgetett osztrák és cseh főnemesség; Magyarország vágta ki, s a jutalom az volt, hogy osztrákká akartak bennünket tenni. (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: A katonai iskolákban taníthatnák ezt a felfogást, de mit tanítanak ott? Beöthy Ákos: És igy áll a dolog politikai tekintetben. Maradjunk a mostani helyzetnél. Hát hiszen ennél az általános züllésnél és szétmállásnál, a melyet Ausztriában tapasztalunk, tisztán Magyarországnak állami és nemzeti egysége tartja ezt a monarchiát. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) És, hogy ez meddig terjed, arra csak egy mozzanatot fogok felemlíteni, a mely bizonyítja az osztrák pökhendiségnek és fenhéjázásnak jogosulatlanságát és a magyarnak bárgyuságát. Tudvalevő, t. képviselőház, hogy az 1867-es kiegyezésnek azt az intézkedését, hogy a gazdasági és katonai kiegyezés időről-időre köttetik meg, á.usztriában ugy tüntetik fel, mint felségsértést a pragmatika szankczió ellen. Találtak is egy formulát, azt hiszem, hogy magában a t. miniszterelnök ur is szokta mondogatni: »Monarchie auf Kündigimg.« És ma, t. képviselőház, hogy áll a dolog? A gazdasági és katonai közösséget tisztán és egyedül Magyarország egyoldalú intézkedésekkel tartja fenn, mert az osztrákok, a mi az állami működésnek és exisztencziának az első feltétele, sem akarni, sem cselekedni nem tudnak. Az osztrák Reichsrath teljesen és tökéletesen munkaképtelen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha már most, t. képviselőház, mindezeket összefoglaljuk, azt hiszem, jogosult azt mondani, hogy mi a viszonyt testvéri szellemben kezeltük, ők kezelték sivár üzleti, igazán Shylock-szellemben. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széchenyi István egy alkalommal azt mondotta, illetve nem egy alkalommal, sokszor, mert állandó thémája volt neki, hogy vegyes házasság van közöttünk. Igaza is volt. Teljes a cultus disparitas, mert a politikai tisztességet illetőleg, magyar embernek és az osztráknak nem egyforma a nézete. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És épen azért, t. képviselőház, hiába minden igyekezet, gazdaságilag mi nem maradhatunk együtt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fel is ut, le is ut; gyöngyház, gombház, ha leszakad, lesz más, (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) ki-ki menjen Isten hírével, a merre tud, a merre lát, és boldoguljon, a hogy tud. (Elénlc helyeslés és

r tetszés a. szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, fájdalom, nem vált be a kiegyezésnek harmadik feltétele sem: hogy ha van demokráczia és parlamentarizmus, hát akkor olyan miniszterek fognak ülni a bársonyszékben, a kik ennek az országnak igazait megoltalmazzák. T. képviselőház, gróf Andrássy Gyula óta nem volt miniszter, a ki a koronának igazán okos tanácsot tudott volna adni, vagy a ki rendelkezett volna azzal a tekintélylyel és befolyással, hogy érvényesítse akaratát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Egy hang bal felöl: És bátorsággal!) Nem mondom én, t. képviselőház, hogy gróf Andrássy Gyulának minden intézkedését aláírom. Mert bizony keleti politikáját, Boszniát, ma sem helyeslem. De mégis egészen más kaliberű ember volt, mint a t. kormány tagjai, a mit bizonyít az a körülmény, hogy mikor ott volt az 1889-i védtörvénynek a 14. §-a, a védrendszer ischli klauzulája, ezt gróf Andrássy Gyula buktatta meg. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A védtörvény 14. szakasza az 1875-ki fúziós kormánynak és pártjának volt a ténye. És, t. képviselőház, valóban ezen kormány és rendszer az áldatlan intézkedések egész sorozatával nyomorította meg az országot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Olyan rendszer volt ez, t. képviselőház, a mely a hova a lábát odatette, ott fű többé nem nőtt, (Derültség.) a mely alázatos volt a hatalmassal, önkénykedő a gyengével szemben, a mely a nemzet jogait beiktatta a törvénybe, de csak azért, hogy a valóságban meghamisítsa azokat, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely ezt az országot káprázatokkal és szemfényvesztéssel tartotta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát hiszen valójában ennek a bizonyítékait könnyű megtalálni. A mint Thaly Kálmán t. barátom mondja, itt van ez a fényes palota, a mely reánk mind, a hogy vagyunk, olyan rossz benyomást tett, (Élénk, helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy az volt az első szavunk: »Menjünk vissza! Menjünk vissza!« (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én nem is akarok a kisebb nyomoruságokról szólani, arról, hogy felülről jön a hideg, akár mint Szibériából, alólról jön a meleg, akár mint a Szaharából, (Derültség.) hogy, ha itt benn sokan vagyunk, ugy vagyunk, mint a heringek, ha pedig kimegyünk, akár a Minős király útvesztőjében, nem leljük honunkat a hazában. (Élénk tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Erről nem akarok szólani. De már engedelmet kérek, az, nekem legalább, orczámba kergeti a vért, hogy mi magunknak építjük ezt a fényes palotát, a mikor a mi kultúránk egy szegényes hajlékban tanyázik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mit^nem lehetett volna csinálni ezzel a pénzzel?! (Élénk tetszés a balés a szélöbaloldalon.) Továbbá, t. képviselőház, az is arczomba kergeti a vért, hogy ilyen palota n*