Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

84 134. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. való egy hatalmas nemzetnek, (TJqy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) amely diktál a világnak, de nem nekünk, a kinek mindenki parancsol, a kit az ág is huz, mert, t. képviselőház, nem állani vagyunk, csak Ausztriának tartománya. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon,) nem nemzet vagyunk, csak nemzetiség, az összbirodalomnak másodklasszisu polgárai. (Elérik tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) És, t. képviselőház, erről a mozzanatról azért is lehet itt a quótával összeköttetésben beszélni, mert, a mennyiben az osztrákoknál jóhiszeműség volt a quótakérdésben, az részben onnan származik, hogy azt mondták: az a nemzet, a melynek ilyen czifra palotát cpitenek, bizonyára dúskál a jólétben, fizessen tehát többet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És, t. képviselőház, ezen intézkedéseknek sorozatába tartozik — nem érdemére nézve, azt kijelentem, — az egyházpolitika is, a hogy az urak ezt keresztülvitték, mert beledobták ebbe az országba a felekezeti egyenetlenségnek az üszkét. (Élénk tetszés a baloldalon.) Erős meggyőződésem, hogy ha önök azt az egyházpolitikát nem ugy csinálják, soha az osztrákok nem mertek volna jönni a quótafelemeléssel. És ebbe a kategóriába tartozik magának báró Bánffy Dezsőnek a kormányzata, az a csodálatos vegyüléke a bohózatjátéknak és a rémdrámának: a kiben önöknek annyi gyönyörűségük telt, sokkal több, mint a miniszterelnök ur formuláiban és a kinek az egész politikája abból állott, hogy az osztrák hasítson szíjat ennek a nemzetnek a hátából; a ki az első volt, a kinek abból állott a politikája, hogy a quótát felemelje. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ebbe a kategóriába tartozik a t. miniszterelnök ur kormányzása is. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, azok közé tartoztam, a kik melegen üdvözölték a miniszterelnök urat, mert tisztelettel viseltetem az ő tehetségei és intencziói iránt. Hanem a mit akar — a körnek négyszögitését — a Deák-párti politikát és az osztrák hagyományos rendszert nem lehet egymással összekötni. (Hosszantartó, élénk éljenzés és tapsa bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebbe mindig az ország érdeke fog belebukni. Hogy ez így van, t. képviselőház, no hát azt épen a quóta-kérdésben való magatartása bizonyítja. Konstatálni kívánom, t. képviselőház, hogy valójában a quótakérdésben nagyon erős volt ennek az országnak az állása. Nagyon szépen kimutatta azt a publiczisztika, a sajtó, Földes Béla, Horánszky Nándor, Pap Dávid és kimutatta — gondolom — a 96-iki quóta-bizottság, melynek munkálata előtt, a melyet Ealk Miksa képviselőtársunk készített, meghajtom lobogómat. És ezzel szemben, t. képviselőház, hogy állott az osztrák álláspont? Nem volt az semmi más, mint kipkedés és kapkodás. Először jöttek azzal a képtelen számítással, hogy a népesség arányában kell a dolognak történnie. Ezt azután feladták. Azután jöttek azzal, hogy venni kell a közvetett és az egyenes adóknak nettó eredményeit, csakhogy — mint a t. képviselőtársam jelentése mondja — mindez minden rendszer nélkül történt; nemcsak hogji a kezelési és a bevételi költségeket, amint hát kell a nettónál, leszámították, hanem tetszés szerint levonva és azt hagyva meg, a mi nekik tetszik. Ezt sem voltak képesek, t. képviselőház fentartani. Akkor aztán azt mondták, — az osztrákokról beszélek mindig — ők proponálnak 38-at, a magyarok proponálnak 32 őt, felezzük. Nem jött létre megegyezés, döntött a korona, még pedig döntött az előbbi quótaarány értelmében, a mi mindenesetre a mi javunkra preczedenst alkot. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azután, t. képviselőház, mi ránk nézve még az a kedvezmény is történt, hogy 1899-ben jött az uj elszámolás a közvetett adóknál, a sörmérésnél, a czukornál épen ugy, mint előbb a szesznél, a minek következtében az ország károsodása megszűnt. Ezzel szemben tehát, t. képviselőház, mi volt a teendőnk? Mi volt a magyar quóta bizotteágnak és a t. kormánynak álláspontja? Igen egyszerűen ragaszkodni az előbbi állásponthoz. Ezt azonban nem tette. Mihelyt 1899-ben az uj átutalási rendszer keresztül lett vive és az osztrákok elestek a jogtalan prédától, akkor megadták nekik a kompenzácziót a quótaemelésben, természetesen dupla krétával számítva. Széll Kálmán miniszterelnök: Oh dehogy! Beöthy Ákos: Ez két mozzanat által történt. Az egyik mozzanat az volt, a mit Horánszky és a képviselőház t. elnökének különvéleményében megolvashatunk, a hol a quótabizottság eljárását kifogásolják. Kifogásolják, miszerint a magyar bizottság a kihasítandó tételek közül magyar részről az első és második osztályú kereseti adót, továbbá az 1868 : XXII., az 1873 : IX, az 1875 : XVI. és XXV., az 1881 : XXVI. és XXVII.. az 1886 : XXXVIL, az 1884:XLIV., XLV. és XLYII. és az 1894 : XXVI. törvényczikkek által létesített adó- és jövedéki számitások eredményeit elejtette. Azzal természetesen, hogy elejtették, nagyobb lett Magyarországnak jövedelme és quóta-aránya. Viszont ellenben az osztrák szelvényadónak a bruttó-bevételek közé való beállítását nem követelték, a minek következtében, természetesen, kisebb lett volna az osztrákok jövedelme és quótaaránya. Továbbá nem vették figyelembe a szesztermelés kontingentálasa által előállott azon körülményt, hogy a szeszadó emelésének eredménye, illetőleg ezen eredményeknek a brutto-bevótelek között való tárgyalása a quóta arányait az erőviszonyoknak minden változása nélkül Ausztriára nézve egymagában is megváltoztatta. Ez volt, t. képviselőház, az egyik operáczió. A másik operáczió pedig az volt, hogy vettek