Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

68 IBI. országos ülés 1902 Senki azelőtt jóformán észre sem vette, senki azt nem kifogásolta, 35 esztendőn keresztül folytonosan játszották és senki abban sérelmet nem látott. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Most egyszerre irtóztató sérelemmé lett, pedig nem az. (Nagy zaj és ellenmo adások a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nessi Pál ur hivatkozott azokra a szavaimra, a melyeket Kolozsvárt mondottam. Köszönöm, ha hivatkozik rám. De hát engedjen meg, ennek az érzésnek, a mit én ezekben a szavakban kifejezésre hoztam, a mit szivem mélyéből érzek és a mit minden magyar embernek éreznie kell: a királyhoz való hűségnek és a haza szeretetének egy forrása van, ennek a két érzésnek válhatlanul összeforrtnak kell lenni. Ez egy egységes szent tétel, a mit én felállítottam. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Mert áll az: a ki a hazát szereti, annak hűnek kell lenni királyához; (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) a ki a királyhoz hű, annak szeretnie kell hazáját, mert a ki hazáját nem szereti, nem lehet hű királyához, s a ki nem hű a királyhoz, nem szeretheti hazáját. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ilyen elválaszthatatlan fogalmak és szent érzések ezek. (Tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbal oldalon.) T. képviselőház! Önök is ezt vallják és vallaniok kell. Hiszen a képviselő ur engem czitált és azt mondta, hogy egyetért velem. Hát ha vallják, legyenek szívesek megengedni azt, hogy ezekben a szent érzelmekben, a melyek minden magyar embernek szivében laknak, az összhangot nemcsak a nagy alkalmakban, nemcsak a nagy elvi kérdésekben kell megtartani, hanem az ilyen kisebb és egyes kér.désekben is. (Zaj a szélsobaloldalon.) Az érzelmek világa nagyon kényes világ, t. képviselőház, és abba distinkcziókat, eltéréseket, olyanokat, melyek később ellentétekké élesedhetnek, igen könnyen bele lehet vinni, (Zaj a szélsobaloldalon.) ha nem nagyon tapintatos és nem olyan kézzel nyulunk hozzá, a mely gyengéd minden érintésében és ki tudja választani azt, a mi sérthet, a mi máskép magyarázható és ellentéteket idézhet elő, a szöveg átmaradt a régiből, nem is felel meg a közjogi helyzetnek, de a hol a szöveget éneklik, katonai intézetekben más szöveget — közjogilag teljesen korrektet — használnak : a magyar királyról szól a szöveg, nem császárról. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Én tehát azt mondom: bármily dalt halljak, akár ezt, akár mást, egyformán szeretem hazámat és királyomat. És mert ebben sértés nem akar lenni, mert ebben semmi más nincs, mint a mi már régi gyakorlat és tisztelgés, hódolat, egy fohász kifejezése akar lenni, mert az a czélja: nem látok intencziót, czélzatot, Magyarországra nézve semmit, a mi sértene és a mi bántó lenne. (Miénk helyeslés jobbról.) október 15-én, szerdán. És én állítom, t. képviselőház, hogy ebben sértés nincs, és nem lehet azért, mert senkinek esze ágába sem jut ő Felségétől, a koronás királytól kezdve ebben sértést látni_ vagy akarni és ő tiltakozik ellene legjobban. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát igy áll a dolog, akkor minek viszünk mi bele erőszakkal (TJgy van ! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) olyat, a mi nincs benne, hogy érzelmekben összeütközés és disszonanczia állhasson elő, a mitől Isten mentsen és Isten tartsa távol az országot. (Folytonos, nagy zaj és mozgás a szélsobaloldalon.) Ez az én felfogásom e dologban, és mert ez a felfogásom, azért mondom, hogy a képviselő urnak nincsen igaza, a mikor arra konkludál, a mit mondott, és a mikor ezt a kérdést ugy kezeli, mint a hogy kezeli. Ebben a kérdésben hűvösen, objektíve, nyugodtan kell beszélni, nyugodtan kell magunkat tartanunk és akkor talán megértjük egymást. De ezzel a hanggal, az ellent állásnak, az izgatásnak, nem tudom, miféle irányban való kijelentéseknek és izgatásoknak a hangján nem fognak . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Higyjék el a t. képviselő urak, (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Az elnök csenget.) ez félreértésekre vezet, ez az érzelmeknek ok nélkül való felzavarására vezethet, ellentéteket kelthet és olyan állapotokat teremthet, a melyektől a t. képviselő urak is kell, hogy tartózkodjanak, ha a hazát, a mint tudom, szeretik. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Nincsen érdekében senkinek ebben az országban, bármilyen politikai hitvallása legyen, bármilyen ellenzéke legyen a kormánynak, mert a király ellen nincsen ellenzék, csak a kormánynak van ellenzéke — a parlamentarizmus hazájában, Angliában, a király ellenzéke — leglojálisabb ellenzéke — voltaképen — a kormány ellenzéke, mondom, bármiképen ítéljenek meg bennünket, de az nincsen érdekében ebben az országban senkinek, hogy diszharmóniát vigyen bele ebbe a kérdésbe és akaratlanul érintse és megbolygassa azt az egyetértést, a mely a Felség, a koronás király és a nemzet közt van, mert ahhoz nyúlni nem szabad semmivel, semmiképen sem, mert ez egy olyan nagy érdeke az országnak és jövőjének biztositéka ép ugy, mint a hogy a trónnak támasza és a koronának legnagyobb ékessége. Tudom, ezt nem akarják tenni, mert ahhoz nyúlni bün lenne, azt nem szabad a legtávolabbról sem érinteni engedni, mert azzal az országnak pótolhatatlan nagy kincsét és erejét, a magyar állam jövőjének és késő nemzedékek boldogulásának zálogát bántjuk. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról. Zaj a szélsobaloldalon.) Ez válaszom a t. képviselő urnak interpellácziőjára. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Húzassák a Gotterhaltét odaát! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nessi Pál: T. képviselőház! Igen sajnálom