Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-131
Idl. országos ülés 1902 október 15-én, szerdán. 69 A miniszterelnök ur nem felelt azon kérdésemre sem, hogy elvállalja-e a felelősséget azért, a mi történhetik abból az esetből kifolyólag, hogy ha a nemzet és a polgárság minden egyes alkalommal s kérlelhetetlenül tüntetni fog a Grotterhalte ellen és saját magyar nemzeti himnuszával túl fogja harsogni ezt az utálatos osztrák éneket? Vállalja-e ezért a felelősséget a t. miniszterelnök ur? De a t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy ez a Gotterhalte nem olyan nagy dolog, hát vagy nagy dolog és akkor érdemes küzdeni az ellen, vagy kis űolog és akkor nem értem azt a makacsságot, azt a csökönyösségét, a melylyel ennek fentartásához ragaszkodnak, a mikor a nemzet önérzetét azzal minduntalan arczul ütik. A Kossuth-nóta a mi nótánk, tudjuk, hogy ez nem kedves Bécsben, de mi azzal nem megyünk Bécsbe, hát ne jöjjenek ide ők sem a Glotterhalteval! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ne nézzük a hátteret, hanem nézzük az intencziót. Hát igenis, mi az intencziót nézzük ós ez az, hogy minket minden alkalommal fellázítsanak. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem áll! Határozottan nem áll! Nincsen igaza! Tisztelgés! Nessi Pál: A t. miniszterelnök ur abból a felháborodásból, a mely szavaimat kiséri erről az oldalról, a mely a magyar nemzet igazi magyar zömét képviseli, láthatja, hogy nem egy-két ember az, a ki igy felbuzdul, hanem ez az egész magyar nemzet zömének az óhajtása és vágya. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon) Kubik Béla: A kinek nincs kosár rátéve a szájára! Nessi Pál: A ki azt mondja, hogy ne nézzük a dolog történelmi hátterét, annak azt felelem, t. miniszterelnök ur, hogy mindaddig, a. mig a történelemből ezeket a lapokat ki nem tépik s mindaddig, mig a mi sziveinkből az érzelmeket ki nem tépik, mindaddig azt más szempontból nem fogjuk és nem is tudjuk nézni soha. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Ellenmondások és zaj a jobboldalon.) A miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök urnak Nessi Pál képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszi. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Hock ! Hock!) Egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárom. hogy a miniszterelnök ur hosszú beszédjéből csak igen keveset voltam képes megérteni. Széll Kálmán miniszterelnök: Ha nem értette, magának tulajdonítsa, én elég hangosan beszéltem! (Felkiáltások a jobboldalon: Minek lármáztak, akkor meghallhatta volna! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nessi Pál: De miután azt hiszem, hogy ugy sem nekünk, hanem Bécsnek beszélt, ott úgyis meg fogják ezt a beszédet hallani és ott meg is fogja kapni a neki kedves választ. Tartozom azonban konstatálni, t. ház, azt, hogy a miniszterelnök ur kérdéseim egész sorozatára nekem választ nem adott. (Felkiáltások a jobboldalon: Melyikre nem? Folytonos zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. Egy hang bal felöl: Hát a föherczegek hol voltak ?) A királyi család tagjairól nem nyilatkozott, hogy miért nem voltak ott, vagy mivel mentették ki elmaradásukat. Ha már a Felség akadályozva volt a megjelenésben, akkor miért nem küldte el a trón várományosát maga helyett. Régi szokás Magyarországon, régi Arpádház-korabéli szokás, hogy a királyt akadályozása esetén a trón várományosa képviseli, de erre nem válaszolt a miniszterelnök ur. (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Nessi Pál: A miniszterelnök ur is zajong! Én néma hallgatással voltam, mikor a miniszterelnök ur beszélt, de ő, ugy látszik, nem akarja meghallgatni viszonválaszomat. (Egy hang a jobboldalon: Hagyjál, már beszélni szegény Nessit!') B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak tessék! Nagyon jót mulatunk! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Nagyon szomorú, hogy egy magyar miniszter azt mondja arra, a miről beszélünk, hogy ez mulatságos dolog, ez igazán szégyen ! (Egy hang a, szélsöbaloldalon: A generális beszél belőle! Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni, igy nem lehet a tanácskozást folytatni. (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Nessí Pál: Hogy lehessen itt nyugodtan maradni, mikor azt mondotta a honvédelmi miniszter ur, hogy ez mulatságos! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék a minisztert rendreutasítani !) Vegye fel a miniszter ur uniformisát és menjen a miniszter ur oda, a hova való, de itten helye nincsen annak, a ki így beszél, az nem magyar miniszter, de nem is magyar «mber, a ki ezeken az igazán szomorú dolgokon mulatni tud. Szégyenlem magamat a miniszter ur helyett. (Folytonos, nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Ilyen czinikus közbeszólásra, t. ház, nem lehet másként felelni. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.)
