Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

lói. országos ülés 1902 október ló-én, szerdán. 67 — őszinte sajnálatára, hogy ezúttal Kolozsvárra eljöhessen. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) De azt méltóztatott kijelenteni, hogy igenis, jelen akar lenni az ünnepélyen ós képviselteti magát József fó'herczeg ő fensége által. József főherczeg, legnagyobb sajnálatunkra, megbetegedvén... Thaly Kálmán: A Hentzi-szobornál ott volt! Akkor nem volt beteg! (Mozgás jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Thaly képviselő ur talán elhiszi, ha mondom, hogy József főherczeg súlyosan beteg volt és orvosi rendeletre nem volt szabad ágyát elhagynia. Minden ilyenféle imputácziót méltóztassék félrelökni. Remélem, nem teszi és ha tenné, én a magam részéről ezt határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sokkal magasabban áll ő, hogysem hozzá bármi más gondolat férkőzhetnék. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Kubik Béla: Nem helyes biz' az! Széll Kálmán miniszterelnök: A legnagyobb sajnálattal irta meg nekem és megírta másnak is, hogy nagyon sajnálja, hogy épen ebben a pillanatban érte a betegség és baj, mert szívvellélekkel szeretett volna ott lenni. Ezt ő fenségéről, a ki iránt mindnyájan oly mély tisztelettel és hódolattal viseltetünk, mondani nem engedhetem. Az ő fenkölt, magas szelleme, az ő egész nemes érzülete, az ő magyar érzése, az c hazafias felfogása, tiltakozik az ellen, hogy József főherczeggel szemben bárki is a legtávolabbról ilyen imputáczióval élhessen. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbcdoldalon.) 0 cäász. és kii;, apóst. Felsége elküldött* képviseletében József Ágost főherczeget, ő fensége tehát nem mint főherczeg, mint királyi herczeg, nem mint az uralkodóház tagja, nem mint boldogult nádorunk unokája, nem mint az a közkedveltségü, általánosan szeretett és tisztelt főherczeg, a ki méltó utóda atyjának és nagy őseinek, kit ugy is szívesen láttunk volna, volt ottan, hanem egyenesen mint ő Felsége képviselője. Nem lehet és nem szabad tehát azt mondani, hogy ő Felsége jelen nem volt. Ha ő Felsége az ő sajnálatára meg volt akadályozva abban, hogy személyesen jelen lehessen, jelen volt képviselője által. József Ágost főherczeg minden megjelenésében, minden beszédében, minden nyilatkozatában ő Felsége nevében beszélt, mert ő Felségét kéjiviselte és azok a hazafias kijelentések, azok a meleg nyilatkozatok, melyeket József Ágost főherczeg tett, mint ő Felsége képviselőjének szájából tett kifejezések vehetők és örvendhet minden magyar •ember és hálával és elismeréssel fogadhatja, azokat. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nessi Pál: Ezt elismertem! Széll Kálmán miniszterelnök: Ő Felsége tehát ott volt és az történt Kolozsvárt, hogy ő Felsége a maga érzelmeiben, a maga kegyeletében és megnyilatkozásában egy nagy korszak ragyogó alakjának dicsőítésénél és emlékének megörökitésénél igenis összeforrt a kegyelet érzéseivel, a nemzettel. 0 Felsége ott volt, hogy velünk együtt ünnepelje, dicsőítse azt a nagy nemzeti királyt, talán a legnagyobbikat, a ki Magyarországra fényt és dicsőséget hozott, és méltóan hozta ezt kifejezésre azáltal, hogy azon az ünnepélyen képviselője által részt vett és azokat a nyilatkozatokat tétette. A mi már most illeti a Grotterhaltét, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) én arra kérem a képviselő urat és a t. képviselő urakat, hogy ne abból a háttérből vagy ne abból a bizonyos koloritból . . . Molnár Jenő; Előtérből! (Mozgás jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem zavar meg a képviselő ur ezen rossz élczével, mely most épen nem ide való. Ne abból a háttérből, a melyet felállitanak, méltóztassék ezt a kérdést megítélni. Egyszerűen az történt, hogy a katonai zenekar a maga kötelessége szerint és a bevett szabályzat értelmében . . . (Hosszantartó, nagy zaj a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szabály: szabály! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . midőn az uralkodóháznak egy tagja megjelent, mint ő Felsége képviselője, eljátszotta kötelességszerüleg, a mint elő van irva. (Folytonos, nagy zaj és •mozgás a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, önök ebben a Haydn által . . . (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Az elnök csenget)) Azt mondta Nessi Pál ur, hogy értsük meg egymást. Hát nemcsak hogy meg nem kisértik ezt, hogy egymást megértsük, hanem még ki sem akarnak hallgatni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Hát hogyan tudjuk egymást megérteni, mikor nem akarják az ellenérveket, az ellenálláspont igazolását és védelmét meghallgatni? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Hát tegyenek, a hogy akarják, de nézetem szerint nem helyesen cselekesznek, nem ugy áll a kérdés, mint a hogy önök felállítják! (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Önök azt mondják, hogy ebben sérelem van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Nem volnánk magyarok, ha nyugodtan türnők! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Minden sérelemnek az alapfeltétele, hogy abban meg legyen az intenczió, a mely sérteni akar. (Ugy van.' a jobboldalon.) Ott, a hol e^ az intenczió nincs meg, ott, a hol a sértésnek legtávolabbról sincs meg a szándéka, ott, a hol eszeágában sincs senkinek sérteni a magyar nemzetet, a magyar közérzületet, ott sérelemről beszélni nem lehet és nem szabad. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Itt egyszerűen az történik, a mi történt 35 esztendő óta. Haydn szerzett egy himnuszt, már száz év elmúlt azóta, először 1797-ben énekelték Bécsben, abból lett az a himnusz és ez megmaradt. 9*