Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-131
60 131. országos ülés 1902 október ló-én, szerdán. követtünk, hogy ez létrejöjjön; de nem ismerhetem el azt, hogy az egyezség létrejöttének lehetősége el volna metszve 1902. végével. Nincs elmetszve és nem ismerem el azt sem, hogy addig, a mig az'egyezkedési tárgyalások folynak, az ország érdekeinek sérelme nélkül nyilatkozhatnám. Ezekben voltam szerencsés a felhozottakra válaszolni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása czimén kérek szót. A t. miniszterelnök urnak szavaimat félre méltóztatott érteni. (Halljuk.' Halljuk!) Én nem kívántam azt, hogy a t. miniszterelnök ur részletes kimutatást, részletes felvilágosítást adjon minden egyes tarifatételre nézvp, vagy arra vonatkozólag, hogy mily hoszszadalmasan és fáradságosan tárgyaltak, mert elismerjük, hogy legjobb lelkiismeretük és legjobb indulatuk szerint jártak el. Az én kérdésem egyszerűen arra irányult, méltóztassék kinyilatkoztatni, hogy van-e kilátás általában arra, hogy ez a szerződés létrejöhessen? Mert én magam mondtam beszédemben, hogy tökéletesen értem azt, hogy a t. kormány az ügynek mai stádiumában nekünk részletes felvilágosításokkal nem szolgál. Tovább megyek ; elismerem azt, hogy ilyen tárgyalások vezetésére egyedül az executiva van hivatva, sőt elismerem azt is, hogyha egyszer ilyen szerződés meg van kötve, igen nehéz a parlamentnek egyes tételeken változtatnia, és hogy akkor a parlament számára nem marad más hátra, mint vagy az egészet elfogadni, vagy az egészet elvetni. Mondom, én mindezt elismertem, s.ebből nem lehetett arra a következtetésre jutni, mintha én részletes felvilágosítást kívántam volna. De igenis kifejezést adtam annak, hogy Magyarország törvényhozása ne valamely bécsi újságból tudja meg, (Ügy van! balról.) hogy van-e kilátás arra, hogy ez a szerződés megköttetik, hanem első sorban a t. miniszterelnök úrtól kérhetjük és követelhetjük, hogy mondja meg, van-e kilátás arra nézve, hogy ezen nehézségek hoszszabb vagy rövidebb idő alatt le lesznek győzve, és hogy általában lesz-e köthető kiegyezés? Tisztán csak erre volt irányítva a kérésem. (Helyeslés a néppárton.) Endrey Gyula jegyző: Krasznay Ferencz! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Meg nem állhatom, hogy röviden viszhangot ne adjak annak az interpretácziónak, a melyet az előbb a t. miniszterelnök úrtól az 1899: XXX. t.-cz. értelmét illetőleg hallottunk. Yiszhangot akarok adni nemcsak e pártnak, hanem a magyar gazdasági önállóság összes barátainak a nevében. A csalódás viszhangját akarom adni, (Ellenmondás a jobboldalon.) a jogosult csalódás viszhangját és meg akarom állapítani azt, hogy, habár a miniszterelnök ur, elismerem, maga lévén e törvénynek a szerzője, mint ilyen quiscjuis suorum verborum optimus interpres: mindazáltal az 1899: XXX. t.-cz. meghozatalakor és benyújtásakor azok az urak, a kik ezt a mai szövegezésében elfogadták, alapos tévedésben voltak vagy pedig tévedésbe ejtettek. A hivatkozott törvénynek a 4-ik szakasza elrendeli ugyan, hogy 1907-en túl kereskedelmi szerződéseket kötni nem lehet, azonban a következő bekezdés megmondja a korlátokat, a midőn így szól (olvassa): »Arra az esetre, ha a jelen törvény hatályának tartama alatt az első §-ban említett jelenlegi állapot, illetőleg viszonosság ő Felsége többi királyságaiban bármi oknál fogva változást szenvedne, utasittatik a kormány, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megóvására és érvényesítésére szükséges javaslatokat haladék nélkül az országgyűlés elé terjeszsze«. Mit jelent ez, t. képviselőház ? Nem mást, mint azt, hogy miután a kereskedelmi szerződések felmondására és megujitására törvényileg is kötött szerződéses terminusok voltak, ezen határidők önmaguktól adódnak és a kereskedelmi szerződéseket lejáratukkor felmondani, újra kötni, illetve meghosszabbítani kell. Minthogy pedig a vámtarifának kellő időben el nem készülte az 5. §. szerint a viszonosság megsértését jelenti, annálfogva mindazok, a kik felállították az ismeretes interpretácziót, nem egy falsumot állítottak fel, hanem «zt a tételt, hogy mi 1907-ig feltétlenül és mindenesetre egyedül csak a viszonosság föltétele mellett kötve nem lehetünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, t. képviselőház, hogy a miniszterelnök ur e nyilatkozatába belenyugodnunk nem lebet, mert az most már 1907-ig eltemeti gazdasági önállóságunkat. Mindenki teljes joggal gondolt arra az esetre, hogy ha 1903 január 1-élg a közös autonóm vámtarifa dolgában Ausztriával megegyezésre nem jutunk, az a viszonosság megsértésének egyik törvény beit okául fog vétetni! Én azért mondom, ha el is kell fogadnunk a miniszterelnök ur interpretáczióját.,. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon:' Nem kell elfogadnunk! Törvényellenes interpretácziót nem fogadunk el!) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem törvényellenes ! Nessi Pál: De igen ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem! Az önöké törvénycsavarás. Nessi Pál; Majd ráolvasok a miniszter úrra saját szavaival! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék! Krasznay Ferencz: Az alatt, ha azt mondom, hogy elfogadom a miniszterelnök ur interpretáczióját, én nem értek egyebet, mint azt, hogy kénytelenek leszünk eltűrni az erőszakos magyarázat következményeit, de nem azért, mintha a logikáját fogadnám el, vagy az előzményekből igazoltnak találnám az álláspontját, hanem azért, mert egyszerűen : övé a hatalom. Tiltakozom azonban a magam és pártom nevében ez ellen az önkényes interpretáczió ellen
