Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

ÍM. országos ülés 1902 október 15-én, szerdán. t»] azért, mert, ismétlem, a törvény meghozatalakor mindenki csak arra gondolt és gondolhatott, hogy igenis, 1907 előtt is beállhat gazdasági önállóságunk, bekövetkezhetik ez a viszonosság megsértésének bármely esetében és igy akkor is, ha a közös autonóm vámtarifa 1903 január elsejéig törvénybe nem iktattatnék. (ZJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az, a mit a t. képviselő ur most az imént mondott, két tételnek teljes összekeverése. Azt mondja: »mert bekövetkezhetik előbb is«. Ebből semmi argumentum arra. hogy 1902. végén be kell következnie, nem vonható, mert akkor következhetik be, vagy előbb következhetik be, — a képviselő ur önmaga megmondta. — ha a viszonosság megtöretik. En is azt mondom, bekövetkezik, ha a viszonoság megtöretik, de nem 1902. deczeniber 31-én, hanem akár ma, akár azonnal. De egészen más az, hogy valami a viszonosság megtörése esetében akár ma következhetik be, mint ha ebből azt következtetem, liogy eunek 1902. végén be kell állania. (Helyeslés: jobbról.) A mit pedig a képviselő ur mond, hogy a viszonosság megtörésének vétetik, ha az autonóm vámtarifa el nem készül: tessék nekem felolvasni, hol van ez. A törvény azt mondja: »a 4. szakaszban megállapított föltételek bármelyikének meg nem tartása ugyanazzal a joghatálylyal bir, mint a viszonosság meg nem tartása*. Mit tesz ez? Ha a 4. szakaszban irt feltételek meg nem tartatnak, vagyis ha az autonóm vámtarifa elkészülte előtt tárgyalunk a külfölddel, akkor a viszonosság megtöretik, de az autonóm vámtarifának elkészülte sem implicite, sem explicite nincsen az 1902. évhez kötve. (Ugy van! jobb felöl.) A törvény egész logikája, minden egyes betűje ezzel homlokegyenest ellenkezik. Hiszen mi értelme volna akkor a törvénynek, a mely azt mondja, hogy 1907-ig pedig, hogyha addig létre nem jön a vámszövetség, fentartatik az állapot? Mi értelme volna akkor a törvénynek, ha az urak szerint állana a dolog, hogyha nem jön létre az autonóm vámtarifa mostanáig, most kellene megszűnnie? Ez a törvény világos szavaival annyira ellenkezik, hogy én nem is értem, hogyan lehet e mellett érvelni. Maga Kossuth Ferencz t. képviselő ur, a mikor felemiitette az OMGE-dolgot és én álláspontját megczáfolni, vagyis az ellenkezőt bebizonyítani igyekeztem, beismerte, hogy igazam van. De a t. képviselő ur tovább megy. Én ide is követem, mert én, ha ugy volna, hogy a törvény megalkotásánál abban a hitben voltak azok, a kik hozzájárultak . ... Rakovszky István: Nem voltak! Ebben igaza van! Széll Kálmán miniszterelnök: ... mint a képviselő ur hiszi, akkor azt mondanám, hogy magamat is a törvénynek világos intencziója ellenében hibásnak tartom és elfogadnám érvelését. De nem voltak. Hiszen kérem, csak a napokban adtam elő, igaz, hogy más vonatkozásból, ennek a kérdésnek a históriáját. Most előadom ebben a vonatkozásban is, mert ezt a kérdést fel kell deríteni és pedig rögtön, hogy a kölcsönös bona fidest helyreállítsuk. Most tehát előadom ebben a vonatkozásban is. (Halljuk! Halljuk. /) Mikor én a pártközi békét létesítettem és az akkori ellenzéknek vezérférfiai, a kikkel együtt tárgyaltam, megcsinálták velem az egyezséget, megcsináltuk ezt ugy, hogy most pedig kötünk egy, a régi szerződés anyagi tartalmát magában foglaló olyan egyezséget Ausztriával, hogy a viszonosság alapján 1903-ig fentartjuk az állapotokat azon formula szerint. (Mozgás bal feli"1.) Igenis igy volt. Akkor én elmentem és igyekeztem ezt keresztülvinni. Krasznay Ferencz: Ez is a mellett szól! Széll Kálmán miniszterelnök : Tessék figyelemmel hallgatni; lehetetlen, hogy kapaczitálva ne legyen. Es a mikor igy láttam a helyzetet, hogy ezeii a/, alapon nem lehet megkötni az akkori Thun-kormánynyal az egyezséget, akkor én lejöttem Budapestre és azt mondtam : nekem van egy eszmém, tudniillik az, hogy ne mondjuk a mai állapot fentartása véghatárának az 1903. évet, hanem toljuk ki ezt a véghatárt 1907-ig. Én ennek ellenében ezeket a konczessziókat, sőt nem is pusztán konczessziókat, hanem részben világos jogokat, részben pedig konczeszsziókat, mert nekik bele kellett egyezni, a mennyiben a par d'autre stipulatió-ról van szó, ezeket a világos, mondhatnám uj vívmányokat, világosan kifejezett jogokat bele akartam venni a törvénybe, hogy ne lehessen a szerződéseket tovább kötni, hogy a vámtarifának előbb kelljen elkészülnie, mint a szerződés tárgyalása megkezdetik, és hogy a lejárat nélküli szerződéseket is felmondhassuk, ha akarjuk. Azt mondtam akkor annak a 14 urnak : akarjátok-e ezeket a feltételeket, jónak tartjátok-e és e mellett akarjátok-e a határidőt kiterjeszteni 1903-tól — illetőleg 1904-től, mert eredetileg is igy volt, hogy meghosszabbítható egy évre — 1907-ig. akarjátok-e. hogy ha a vámszövetség nem jön létre, ezen állapotok fennállhassanak erecziproczitás sérelme nélkül 1907-ig? És akkor azok az urak ]4-en, mind azt mondták, hogy akarjuk és beleegyezünk abba, hogy, ezen az alapon módosíthatom az egyezséget. Es én csak akkor éreztem magam erre feljogosítva, a mikor mindannyi kinyilatkoztatta ezt, mert ha egy is nemet mond : kötelességemnek tartottam volna helyemet rögtön otthagyni. (Élénk tetszés a jobboldalon és a középen.) Megmondtam világosan. Bejöttünk a házba, felállottam és elmondottam, hogy igy módosítottuk az egyezséget, hogy ezen egyezség mellett fogunk állani és akkor felkelt minden párt részéről valaki és azt mondta, hogy a maga részéről a pártközi