Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-131

131. országos ülés 1902 október 15-én, sz<rdán. 59 vastag tévedést kell rektifikálnom. Én nem tudom, hogy került az be a napi sajtóba, egyszer a képviselőházba is. (Egy hang a szélsölaloldalon: Formula.') Nem formula, az önöké a formula, be fogom mindjárt bizonyítani- Bele került már egyszer a képviselőházba is, és akkor én kifejtettem a kérdést, s az a képviselő ur — most nincs jelen — ki velem szemben a kérdést igy állította fel, — a naplóból tudom bebizonyítani =— Kossuth Ferencz, maga beismerte, hogy ebben a kérdésben ő nem osztja annak a röpiratnak vagy memorandumnak ott czitált tételét, a mely először hozta fel azt, a mit tévesnek deklaráltam: t. i. hogy ha nem jön létre a gazdasági kiegyezés 1902. deczember 31-ig, akkor már vége van mindennek, akkor már nem is lehet előterjeszteni, és előáll az önálló vámterület. Ez a legvastagabb tévedés; a törvény világos betűje egészen mást mond. A törvény azt mondja, hogy fentartatnak a jelen vámközösségi állapotok 1907-ig, hogyha a viszonosság megtartatik Ausztria részéről, és utasittatik a kormány, hogy legkésőbben 1901-ik évben indítson meg tárgyalásokat, egy vám- és kereskedelmi szövetség létesítése iránt; tehát minden terminus nélkül arra nézve, mikor kell annak létesülni, utasítva van a kormány arra, hogy indítsa meg a tárgyalásokat. Bartha Ferencz: 1902. deczember 31-ig! A 4. §-ban benne van. Széll Kálmán miniszterelnök: A 4. §-t is elolvasom; aztán tessék utánam olvasni. Most azt mondja-e a törvény — és ez volt az a sokszor kicsúfolt, az ország érdekeinek nagy szolgálatot tett formula — hogy a mennyiben 1903-ig az 1867 : XII. t.-czikk 61. §-a értelmében a vaui- és kereskedelmi szövetség nem jön létre, akkor vége vau mindennek, hogy akkor bekövetkezik az önálló vámterület? Nem, hanem azt mondja, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint a törvény hatályának tartamára, vagyis 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthetők. Ez van a törvényben és semmi egyéb. Én megkötöttem akkor igenis magamat, megkötöttem a helyzetet, megkötöttem minden faktort arra nézve, hogy a szerződési határidőknek össze kell és nem szabad külön esniök. Ha tehát nem jön létre 1903-ig a vámszövetség, akkor mi Jesz? Akkor nem szabad hosszabb szerződést kötni, mint 1907-ig. De ebben magában, hogy 1907-ig lehet kötni, — mert csak hosszabb időre nem lehet kötni — ebben magában benne van, hogy ha 1903. végéig nem jön létre a vámszövetség, létrejöhet később. Magyarul mit tesz az? Ha nem jön létre a vámszövetség 1903-ig, akkor ez a követelés a szerződésnek összeesésére nézve mit jelent? Hogy létrejöhet 1903. után is, de nem szabad más, hosszabb időre szóló, nemzetközi szerződést kötni. Ennek a törvénynek más, vdágos magyar értelme nem lehet és vastag tévedés volt, mikor az OMGE emlékiratában — emlékszem — először állították fel e tételt. A zsurnalisztika fel is kapta, hogy az ellenzék hegyezze ki ezt ellenem, és az ellenzék először ezzel jött elő a házban. Mikor ez a tévtan először hozatott elő, rögtön megczáfoltam és azt mondottam, hogy a ki magyarul tud olvasni, ebből a törvényből mást nem olvashat, mint azt, hogy 1903-tól fogva, ha létre nem jöhet a vámszövetség Ausztriával, nem lehet hosszabb szerződést kötni, hanem hogy a vámszövetség 1907-ig mindig létrejöhet. Különben miért volna az 1907-es terminus, kérdem a t. urakat? Nem volna annak semmi értelme, ha addig nem tartathatnék fenn a jelen állapot, ha a viszonosság megtartatik. Hogy ez a bizonytalanság nem helyes, ezt százszor is elismertem; azért kell helyettesíteni állandóval, vagy vámszövétséggel, vagy a gazdasági rendezés más módjával. Ezt mindig mondtam. De hogy ez terminushoz volna kötve, az nincs benne a.törvényben és nincs senki, a ki ezt ki tudná magyarázni a törvény világos, határozott és élő szavai szerint. Hát igy áll a kérdés; nem vagyunk mi terminushoz kötve e részben. Mi előtei-jeszthetjük a vámszövetséget 1903-ban is, 1894-ben is és én nem óhajtom a bizonytalanságot; én azt óbajtom, hogy minói hamarább tisztáztassék ez a helyzet. És higyjék meg nekem, t. képviselő urak, — minden, de minden legkisebb szubjektív vonatkozás nélkül mondom, de annyit szabad mondanom — a ki figyelemmel kisérte a mi tárgyalásainkat, az legalább azt a bizonyságot kiállíthatja nekem és nekünk, a kormány tagjainak, hogy semmi időt, semmi fáradságot nem kíméltünk, semmi halasztás nem történt arra nézve, hanem az egész nyáron át, akkor, mikor a t. képviselő urak, jogosan és megérdemelten, szüneteltek és pihentek, mi ezen kérdéssel foglalkoztunk szüntelenül és nem halasztottunk, nem mulasztottunk semmit. Ha tehát rajtunk kivül álló akadályoknál fogva — mert ugy a magyar, mint az osztrák kormány a maga hite, a maga meggyőződése, a maga legjobb akarata szerint az ors-zág érdekeit kötelességszerűig védeni akarja és védi — még nem jött létre egyetértés, nem .történt az semmiféle mulasztás folytán, hanem ez épen ezen igen komoly és igen nehéz, , mondhatom egymás érdekeinek kölcsönös egyeztetése^ iránti erőfeszitéses munkának folyománya volt. Es azért, t. képviselőház, legyéének szívesek abba belenyugodni, mintegy res judicatá-ba, mint egy tisztázott kérdésbe, hogy itt nincs az 1902-iki terminusról szó, abban az értelemben, mint azt némelyek magyarázzák. A viszonyok, a melyek ránk nehezednek, igenis megkövetelik, hogy a mai bizonytalan állapotot egy törvényes, alkotmányszerüség szempontjából ideális, a két nemzet közötti egyezség utján létrejött állapottal cseréljük fel. Ezt igenis elismerem; mindent el is 8*