Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-149
446 li-9. országos ütés Í9Ó2 november 17-én, hétfőn. oldalra ült és épen ellenkező álláspontot foglalt el, mint volt minisztertársai és mint a szabadelvű párt utána következő vezérei. Vázsonyi Vilmos: Már ralliált! Benedek János: A t. kormányelnök ur előtti utolsó szabadelvű miniszterelnöknek a működéséről csak igen röviden kivánok megemlékezni, (HaVjuh! Halljuk!) épen ugy, mint az a történelmi professzor, a ki a magyar történelmet adta elő és a Mátyás után történteket rövidség okából elhagyta. (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Okos ember volt! Benedek János: Ennek a miniszterelnöknek szabadelvű működését nagyon elhomályosította az az erőszakoskodás, melyet a választások terén meghonosított (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és foltot képez az ő szabadelvű és nemzeti politikáján az a másik erőszakosság, melylyel mindenképen a nemzet nyakára akarta oktrojálni a 48-iki törvények alkotásának ünnepe gyanánt április 11-éfc, vagyis azt a napot, a melyen ezek a törvények szentesítést nyertek, még pedig azon királytól, a ki azon törvényeket és ez által esküjét is azután megszegte. Ezt a szentesitési tényt akarta ünnepeltetés tárgyává tenni, mintha a 48-iki törvények megalkotása nem a nemzet erejének, nem azon tényezőknek a közreműködéséből származott volna, a melyekre beszédem elején hivatkoztam, hanem az szintén az udvar, a felettünk atyáskodó dinasztia kegyelméből jutott volna a mi osztályrészünkké. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) A szabadelvüség klasszikus kora az volt, midőn Wekerle miniszterelnöksége alatt Csáky Albin és Szilágyi Dezső végre belátták, hogy jelszavakkal nem lehet egy nagy pártot kormányozni, hanem azcm jelszavak érdekében tenni is kell valamit. És ők tettek is érte. Nem akarom munkájuknak értékét elhomályosítani és kisebbíteni azzal, hogy pusztán az elkeresztelési rendelet szüleményének tartsam a liberális párt végrevalahára megmozdult lelkiismeretének derekas munkáját, mert fényes nyilatkozataik, az az üde szellem, melyet azon alkotások idején e parlamentbe behoztak, azt bizonyították, hogy azoknak a férfiaknak igenis szivükön feküdt^ azon szabadelvű alkotásoknak megteremtése. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És annak a korszaknak nagy tanulságai vannak. Tanulsága az, hogy akkor nem nézett a magyar nép pártkülönbségre, elnémította azt a keserűséget, mely szivét elfogta a közjogi téren felmerült sérelmek láttára, elnémította, hogy együtt működhessék azon közös czél érdekében, a mely Magyarországot az állami és társadalmi konszolidáczió felé volt hivatva vezérelni. Hivatkozhatom e tekintetben arra a nagy tüntetésre, a mely nem megrendelés folytán történt, mert megrendelő szóra, parancsszóra olyant csinálni nem lehet. Az a nagy tüntetés, — nem magának a törvénynek a megalkotása, hanem a népnek spontán jelentkezése arra a tüntetésre, — bizonyította legjobban, hogy a nemzet üterét helyesen tapintották azon" nagynevű elődök és hogy abban az időben igazán klasszikus fénykorát ülte a magyar liberalizmus. (Ugy van! Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És volt annak a korszaknak egy másik nagy tanulsága is. Ez a tanulság azoknak a meghozott törvényeknek a szentesítése. Sokszor hallottam felhangzani azt a vádat, hogy a korona ezeket a törvényeket nem helyesíi. Hát én felállítom a tételt: vagy az volt a korona álláspontja, hogy azok a reformok helyesek, vagy az volt a korona álláspontja, hogy azok nem helyesek, hogy ellentétesek a korona és a nemzet érdekeivel egyaránt. Ha az volt a korona álláspontja, hogy ezek a javaslatok, ezek a liberális törvények helyesek, akkor ebben örvendetes tanúság rejlik a mi részünkre, mert azt bizonyítja, hogy ilyen kardinális, nagy kérdésekben ime az uralkodó szive együtt képes dobogni a nemzet szivével. (Ugy van! Ugy van! a szcílsöbaloldalon.) Ha pedig nem helyesek, akkor ebben még örvendetesebb tanúság rejlik mi ránk nézve, (Halljak! Halljuk!) mert annak bizonyítéka ez, hogy ime a királynak helytelenítése mellett is a nemzeti erő és akarat meg tudja teremteni a törvényeket és hogyha kell, a királyi helytelenítés daczára is keresztül tudunk vinni igazi nagy és nemzeti törekvéseket. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a nagy tanúságot meg kellett volna őrizni, gazdag tartalék-tőke gyanánt eltenni a maga kincses házába az ezután következett kormányoknak, hogy ezt a tanúságot érvényesítsék; érvényesítsék ne csak a szabadelvű törvények keresztülvitelénél, mint a hogy ott érvényesítették, hanem érvényesítsék a nemzeti követeléseknél is. (Tjgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ime, t. ház, a szabadelvű pártnak dióhéjba foglalt rövid története is igazolja, milyen ellentétes áramlatok, irányzatok között ment és vergődött a szabadéi vüségnek a hajója a különböző kormányok kormányzása mellett; sokszor már majdnem zátonyra került, mig végre szerencsésen kivergődött és az igen t. kormányelnök ur vezérlete alá jutott, A mint Nagy Ferencz igen t. képviselő ur kifejezte, a t. kormányelnök ur ezt a már-már sülyedésben levő hajót . . . Vázsonyi Vilmos: Bárkát! Benedek János: ... az ő kormányzási rendszerével magasabb etikai alapokra helyezte. Többször hallottam már ezt a kifejezést, hogy »magasabb etikai alap«; gondolkoztam is rajta, miben áll az? (Halljuk! Halljuk!) Azonban a magam részéről csak azt a tanúságot, csak azt a konzekvencziát tudtam belőle levonni, hogy e szerint az előző kormányok, a melyeket pedig az igen t. szabadelvű párt akkor is tüskön-bokron követett, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem álltak elég magas etikai alapon. Kubik Béla: Alacsony etikai alapon állottak, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)
