Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

1W. országos ülés 1902 november 17-én, hétfőn. 447 de nekik az mindegy, csak támogatni kelljen valakit! Rákosi Viktor: Csak kormány legyen! Benedek János: Vájjon megelégedhetünk ezzel a kifejezéssel, vájjon elegendő-e a szabadelviiség érdekében azt mondani, hogy ime a jelenlegi kormány magasabb etikai alapon áll. Thaly Kálmán: Az előadót is magasabbra ültették! Benedek lános: Nem szavakban, nem kifejezésekben, intézményekben kellene ezt megvalósítani ! (Ugy van! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De kérdem, mióta átvette a szabadelvű kormányzást az igen t. miniszterelnök ur, (Halljuk ! Halljuk!) tett-e csak egyetlenegy lépést, csak egyetlenegy közeledést a szabadelvüség felé, vagy a szabadelvüség érdekében? Megfelelhetünk reá, hogy nem tett. (Igás! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Igaz, hogy az igen t. miniszterelnök ur szereti megfordítani a felvetett kérdéseket és egyik múlt évi parlamenti beszédében önérzettel hivatkozott arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy igenis ő szabadelvű alapon magasabb etikai alapra helyezte a kormányzást és hogy ő a szabadelvüségtől soha egy pillanatra sem tért el, a szabadelvüség ellen semmit sem vétett. Vájjon elegendő-e a szabadelvüséghez az, hogy ellene semmit sem vétett ? A szabadelvüség maga bármily elvont fogalom legyen is, a mint hogy nem elvont fogalom, mert a szabadelvüség tulajdonképen egy és azonos a szabadsággal; a szabadelvüség nem olyan dolog, a mely tűr stagnácziókat, tűr megállást? A kormánynak valamelyik tagja, vagy talán épen a t. miniszterelnök ur mondta azt, hogy az egyházpolitikai harcz felidézését, a kulturharcz felidézését Magyarországon nem remélhetjük, nem várhatjuk; ettől nem kell tartanunk, mert a szabadelvű alkotások munkája be van fejezve. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak, a t. kormánynak ez a kijelentése a szabadelvüség barátait nem töltheti el megelégedéssel, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb nyugtalanságot idézheti elő, mert maga a szabadelvüség nem egyéb, mint az emberi, a nemzeti haladásnak alaptörvénye, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nemzeti haladás, fokozatosság, tökéletesedés, progresszivitás nem lehetséges ott, a hol megállunk, a hol stagnálunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott csak elposványosodás következhetik be; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ott csak romlás, büzbödés következhetik be, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egészséges közszellem azonban ott egyáltalában lehetetlen. Nemzeti alkotásokat akkor többé nem remélhetünk, ha fennakad s nem megy tovább a szabadelvüség alkotó munkája. (Uqy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ennek az áldatlan magatartásnak, a szabadevüség ügye ezen elhanyagolásának, a gazdag örökség ezen elfecsérlésének már megvan a maga súlyos következménye. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Nézzünk szét az országban; nézzünk szét társadalmi, vallási, felekezeti állapotainkon; vájjon megtörtént-e a szabadelvű javaslatok által czélzott társadalmi konszolidáczió ? Vájjon történt-e egyáltalában bármi is ezen a téren ? Vájjon nem látjuk-e mindenütt a reakcziót; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem látjuk-e mindenütt, hogy épen az ellentétes áramlatok igyekeznek felszínre vergődni ? És a t. miniszterelnök ur a maga koncziliáns, engesztelékeny, kibékítő modorával ezeket az ellentétes áramlatokat és ezeknek felszínre vergődését nemhogy elnémítaná és visszaszorítaná, hanem legyezgetni törekszik. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy törekszem! Benedek János: Majd meg fogom mondani, miért. Széll Kálmán miniszterelnök: Legyezgetni épen nem! Azt nem lehet mondani! Benedek János: Hiszen rá fogok térni, t. miniszterelnök ur. Csak egyetlen egy dolgot említek fel ebben a tekintetben, (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) és ez az antiszemitizmus. Magyarországon abban az időben, a midőn e parlamentben antiszemita párt volt, künn az országban azt sem tudták, hogy mi az antiszemitizmus? A magyar fajtól teljesen távol áll az a szándék, az az érzés, hogy embertársát, honfitársát, felekezete, vallása vagy faja, avagy nemzetisége miatt gyűlölje. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a magyar faj egy kedélyes, jószívű nép; az a tótot »atyafi«-ának nevezi, még a horvátot is testvérének hivja, a zsidót szomszédjának, a németet sógorának mondja. Ettől a magyar fajtól teljesen távol állt az a lehetőség, hogy az antiszemitizmus karjaiba kergessék, ugy, hogy abban az időben, a midőn ennek a törekvésnek, ennek a retográd irányzatnak legelső jelensége felbukkant, Papp Elek igen t. és most betegsége miatt távollevő képviselőtársam és barátom, választói között egy izben megjelenvén, miután szép beszédét, oktatását, tanítását ott a nép előtt elmondotta : választói közül egy felszólalt, hogy mindent értenének már ők, csak azt nem tudják, hogy miféle állat legyen az az »antiszemita ?« (Derültség a szélsöbaloldalon.) A mit Papp Elek t. barátom azután akképen magyarázott meg, hogy antiszemita az az ember,_a ki »kelleténél jobban haragszik a zsidóra*. (Élénk derültség a szélsöbaloldalon.) Távol állott mi tőlünk az antiszemitizmusnak még C3ak az árnyéka is. Es mit látunk most? A szabadelvű kormányzat ezen stagnácziója idejében ez a külföldről importált portéka kezd Magyarországon kelendővé válni. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt is én csináltam ? Benedek János: Azt látjuk, hogy mindazon irányzatok, mindazon csodálatos ellentétes