Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

Ík9. országos ülés 1902 november 11-én, hétfőn. 439 TJgy van! a jobból dalon.) Hiszen hol nyilvánuljanak azok a különböző, de megjegyzem, mindig jogos érdekek, mint épen az összes országos érdekek központjában, gyupontjában, ebben a parlamentben? (Helyeslés a jobboldalon.) Ha az utolsó időben mezőgazdasági, de nemcsak mezőgazdasági, hanena egyátalában közgazdasági érdekek és kérdések itten predomináltak, ennek megvan a maga természetes magyarázata. Sajnos, az utolsó évtizedekben a mezőgazdaság és az összes közgazdasági ágak szomorú viszonyokkal küzdenek; szomorú helyzetbe kerültek nemcsak nálunk, hanem, mondhatni, Európaszerte, De én erre a már nem egészen uj mezőgazdasági mozgalomra, a magyar gazdatársadalom azon akcziójára, a mely már nem uj, hivatkozom, midőn állítom, hogy a magyar gazdák ebbeli akcziója sohasem helyezkedett a szűkkeblű osztály érdek szolgálatának álláspontjára, hanem saját érdekeinek hangoztatása és a saját bajain segíteni hivatott eszközök keresése mellett mindenkor kellő méltányossággal és igazságérzettel viseltetett az összes közgazdasági ágak érdeke iránt, sohasem kivánt privilégiumokat, csak mindenkor kellő elbánást, egyforma, igazságos méltatást a többi közgazdasági ágakkal, hogy e szerint ez a gazdasági társadalom már régen azon programm alapján áll, a mely a t. miniszterelnök urnak közgazdasági programmját képezi. (Helyeslés jobb felöl.) Ha már most a gazdasági társadalomnak ezt a mozgalmát a liberalizmus szempontjából tekintem, akkor én e téren liberális eljárásnak mindig azt tartom, mely mindenkor a gyengének, a segélyre szorulónak fogja első sorban pártját, ezen kivan segíteni: (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) mely azt az eljárást követi, hogy az erős nemcsak saját érdekeivel törődik, hanem önzetlenül másnak, a nálánál gyengébbnek érdekeit is felkarolja. Közgazdasági kérdéseket tisztán a liberalizmus szempontjából megítélni nem lehet és a hol ez történik, ott ez rendesen a gyengének kizsákmányolására vezet. És hogy a magyar gazdatársadalmat e téren sem terheli mulasztás, csak a legutolsó idők eseményeire hivatkozom; hivatkozom a nyáron át megtartott országrészi gazdakongresszusokra, melyeknek feladatuk volt, utakat és módokat keresni a szegény nép helyzetének javítására és ezáltal akadályozni meg a kivándorlást, melyek hangoztatták ugyan a mezőgazdasági kérdéseket is, de ép oly alaposan helemerültek a többi közgazdasági kérdések méltatásába, melyeknek csak a nevük volt gazdakongresszus, azonban bátran lehetett volna azokat közgazdasági kongresszusoknak is nevezni. Ezek tények, t. ház. Hasonló eljárás és gondolkozás jellemzi a gazdasági társadalom egész akczióját és midőn ezen tényekben valaki nem lát egyebet, mint a földbirtokos-osztály legmagasabb rétegeinek szervezkedését, mint az ősi vagyon fejedelmeinek a politikai uralomért folytatott harczát — miként Väzsonyi Vilmos képviselő ur tette — ugy ez, azt hiszem, vagy teljesen vak elfogultságon, vagy pedig a tények nem ismerésén alapul. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy Ferencz t. képviselőtársamnak nem kis érdeme, — és ezzel, azt hiszem, szolgálatot tett ugy a közügynek, mint a pártnak, — hogy szorosan elkülönítette a politikai és kormányzati liberalizmus kérdését a közgazdasági liberalizmustól, hogy kimutatta, miszerint a szabadelvüségnek egészen más követelményei vannak a politikában és kormányzatban és egészen más követelményei vannak a közgazdaság terén és hogy ebből önként folyik, hogy a közgazdasági kérdéseket nem a liberalizmus absztrakt fogalmai szerint, hanem a czélszerüség, a nemzet valódi szükségletei, sőt sokszor még talán a liberalizmusnál is magasabb etikai alap szempontjából kell megítélni. (TJgy van! jobbfelöl.) Annál nagyobb súlya van az ő felszólalásának, hogy az, egy állása, tudása és tekintélye által egyáltalán kiváló oly férfiútól ered, a ki nem tartozván egyik táborhoz sem, a ki sem nem agrárius, sem nem merkatilista, teljesen elfogulatlanul ítélhet és bírálhat, mint a hogy azt meg is tette. Örömmel látom, hogy ezt el is ismeri mindenki és ennek hasznos következményeit abbanfogjuk látni, hogy remélem, miszerint a jövőre, ha ebben a parlamentben a többi kérdések mellett ismét mezőgazdasági kérdések is fognak felmerülni, ugy ezek a maguk érdeme szerint lesznek megítélve és elbirálva, de ezek többé okot félreértésekre, vagy félremagyarázásokra a liberalizmus tekintetében szolgáltatni nem fognak. (Helyeslés a jobboldalon.) Szatmári Mór: Felhívás keringőre! Bujanovics Gyula: Különben, habár talán kényes kérdés, az a politikai és kormányzati libeiálizmus is szoros disztinkcziót igényel. A liberalizmus nem egy konkrét, megfogható, megmérhető valami; abszolút liberalizmus nem is létezik; hiszen az az egyén teljes felelőtlenségét jelentené. Ezt mindig csak relatív szempontból lehet megítélni, ez egy olyan tág fogalom, a melybe sok minden belefér; ez körübelül olyan fogalom, mint a fénynek fogalma, a mely fény marad egyaránt, merítse bár eredetét a pislogó lámpa lángjától, avagy a nap ragyogó sugaraitól, melynek mibenlétét, minemüségét, mérvét, sajátságát, faját, nemét talán csak ugy lehet megítélni . . . Szatmári Mór: Hogy nem marad belőle semmi! Bujanovics Gyula: ... ha azt egy ismert bázishoz, egy ismert egységhez hasonlítjuk. Hogy tehát e tekintetben se legyen többé félreértés, kijelentem, hogy én azt a liberalizmust vallom magaménak, azért lelkesedem és azt tartom követendőnek. mely

r a kormányprogrammban elvileg megnyilatkozik, mely a miniszterelnök kormányzati rendszerének előfeltétele és éltető eleme. Ez a mindenkinek jogát tiszteletben tartó,