Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

438 U9. országos ülés 1902 november 17-én, hétfőn. korpótlékot, mint a hogy megadja az állami tisztviselőknek, mert azt mondják, hogy ezen alul nem lehet tisztességesen megélni? Ha fel fogja emelni, nincs az arány megsértve, de rettenetes teher nehezedik az országra és ezzel számot kell vetni. Ha pedig nem fogja felemelni, akkor oly versenynek teszik ki ezeket, a melyben el kell nekik esniök, akkor a község és a felekezetek jó tanitót nem kaphatnak, mert minden jó tanitó menekül az állami iskolákba. Végre akarja-e hajtani az 1848-i XX. t.-czikket? Egyenesebb, őszintébb eljárás volna az államtól várható, államosítani az egész vonalon a tanügyet, mert igy elsorvasztani, semmivé tenni, egy aránytalan versenyben porrá zúzni, nem felel meg az állam méltóságának és az állam érdekének. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Azért, mert ott élek a nép közt, mert nem a magasabb politika szempontjából ítélem meg a népet, hanem a nép szempontjából ítélem meg a magas politikát, ezért merem mondani, hogy a nép előtt a javaslatokban hangoztatott érvek üres jelszavak, kineveti, megmosolyogja azon érveket, hogy a nagyhatalmi állás kedvéért, királyi udvartartás fényére van szükségünk, fegyveres erőnket kell szaporítani. A népnek nem a hadgyakorlatok, hanem a munka a vágya, a népnek kenyér kell, nem pedig dicsőség, a nép békét akar, nem pedig háborút, és épen azért, mert eddig nem az igazi nemzeti szükségek érzete vezette a kormányt eljárásában, hanem délibábos jelszavak, más országoknak és érdekeknek csalogató képe, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bizalommal lehessek a kormány iránt, s a meghatalmazást nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Dedovics György jegyző: Bujanovics Gyula! Bujanovics Gyula: T. képviselőház! Az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása alkalmából megeredt szóözön áradatát nem kivánom ujabb forrásokkal táplálni, és felszólalásom, szavazatom rövid indokolása mellett, főleg Nagy Ferencz t. képviselőtársam beszédének méltatására fog szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, ha azt bizalmi kérdésnek tekintem, miként azt és a minek azt a t. ellenzék feltünteti, ugy elfogadom már csak pártállásomból folyólag is, a kormány iránt érzett bizalmam természetes folyománya gyanánt; ha pedig nem tekintem bizalmi kérdésnek, akkor elfogadom, mint a kormányzat technikájának oly nélkülözhetetlen és természetes szükségletét és követelményét, mely nélkül az ország kormánya a legnagyobb zavarokba kerülne. Elvileg nem vagyok barátja az indemnitásokkal való kormányzásnak, de hogy ez a helyzet az utóbbi időben talán túlgyakran fordult elő, ezért ne tisztán a kormányt okoljuk, de vessünk követ magunkra is, és tegye ezt főleg a t. ellenzék, a mely, azt hiszem, nem kis mértékben járult bozzá ahhoz, hogy az immár előreláthatólag hónapokig tartó budgetviták mellett a kormánynak eleve számolnia kell azzal a lehetőséggel, eshetőséggel, sőt ma már valószínűséggel is, hogy az e czélra rendelkezésre álló — és csakis ezen idő áll rendelkezésre, t. i. a késő őszi hónapok . . . Thaly Kálmán: Miért adott négy hónapi szünetet ? Bujanovics Gyula: . . . a budget törvényszerű letárgyalására nem lesznek elégségesek, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A mostani vita folyamán elhangzott beszédek özönéből kiemelkedik és kitűnik — elismerem, egynéhány ellenzéki beszéd mellett is — Nagy Ferencz képviselőtársam beszéde, melynek ugy az 1899 : XXX. t.-czikkre vonatkozó magyarázatával, mint közgazdasági fejtegetéseivel teljesen egyetértek és örömmel látom, hogy egyetért ezen a párton, ezen az oldalon mindenki. Mely körülmény mindnyájunknak, kik ezen a párton, az egyetemes közgazdasági érdekeknek mindig szem előtt tartásával főleg a közgazdasági kérdésekkel foglalkozunk, nagy elégtételt képez, helyzetünket preczizirozza és a jövőre nézve elejét veszi — remélem — azon félreértéseknek és félremagyarázatoknak, melyek többnyire onnan indultak ki és onnan származtak, hogy a specziálisan közgazdasági kérdések is a politikai liberalizmus szempontjából lettek megítélve, és hogy ezen alapból kiindulva, sokszor a mezőgazdasági érdekek hangoztatása és védelme a politikai liberalizmussal, ezen pártnak alapszellemével össze nem férhetőnek lettek feltüntetve. A többség és az erre a többségre támaszkodó kormány nem egy osztály, nem egy érdek, de a közgazdasági téren is a közérdek képviselője. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mivel ez igy van, mivel ez máskép nem is lehet, csodálom és nem értem gróf Zichy János képviselőtársam azon felfogását, ki hibául rója fel a kormánynak és saját bizalmatlanságát részben azzal indokolja meg, hogy a kormánynak e téren nincs határozott, csakis egy irányban haladó programmja, a mit abból következtet, hogy ezen párt soraiból a közgazdaság különböző érdekei is megnyilvánulnak. Lehet-e egy kormánynak más programmja e tekintetben, mint az, melyet a miniszterelnök ur hirdet, hogy t. i. a különböző közgazdasági ágak érdekei lehetőleg kiegyenlítve, egyforma igazságos megítélésben, elbánásban és védelemben részesüljenek ? (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy azonban egy ily nagy pártban, mint a mostani többség, mindig akadnak és fognak akadni olyanok, kik egyik, vagy másik közgazdasági érdek iránt különösen érdeklődnek, ez is csak természetes, és hogy ha ezen különböző vélemények meg is nyilvánulnak, ugy ez csak annak jele, hogy az a pártegység, mely minket a kormány által kitűzött feladatok megvalósítására egyesit, az nem öli ki az önálló gondolkodást. (Igaz!