Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

149. országos ütés 1902 november 17-én, hétfőn. 437 helyezni azt a hivatalnokot, vagy elcsapni a hivatalából, mert fecsérlő. Hiszen ha kiszámítjuk, hogy a tervezett udvartartás költségeiből minden napra több mint 60.000 korona esik kiadásképen és látjuk, hogy ez annyi, mint a mennyiből Magyarországon egy esztendőn át él száz tanitó családostul : akkor be kell látnia a leglojálisabb, a legkirálytisztelőbb embernek is, hogy ebben a kettőben arány nincs. (Igás! Ugy van! a széísobaloldálon.) Ha gazdag volna a nemzet és egyúttal hasznát is látná, anyagi hasznát, hogy az udvartartás költségei itt jönnek forgalomba, erkölcsi hasznát, hogy az udvartartás tekintélyt adna a magyar nemzetnek: egy szót sem szólnánk, feleslegből felesleget adnánk. De mikor kárunkra történik az udvartartásnak minden kiadása, mikor magunk is koldusok vagyunk, akkor a kormánytól vakmerőség ettől a koldus nemzettől ilyen nagy áldozatot követelni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik kérdés, a mely a közvéleményt nagy mértékben foglalkoztatja: a katonai létszámnak felemelése. Ennek a megokolása a kormány szerint az, hogy körülöttünk minden más nemzet tetemes mértékben emelte a katonaságát. Itt is volna az adófizető polgár szempontjából egy sokkal egyszerűbb mód: (Ugy van! Ugy van! a szelscbaloldalon.) ne abban versenyezzenek egyszer már a kormányok, hogy ki tud több katonát állitani, hanem abban, hogy ki tud kevesebb katonával jobban kormányozni. Utóvégre, a mint az amerikai köztársaság elnökének vagy a franczia köztársaság elnökének sokkal kevesebb jövedelem és fizetés mellett is, mint a mi fejedelmünknek, megvan a népe és a külföld előtt a tekintélye, ugy bizony a nemzeteknél is nem a hadsereg száma adja az igazi erkölcsi erőt és tekintélyt, hanem az, hogy a nép gazdag, munkában, jólétben, erkölcsben erős. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És hát a költő szerint, miért kell annak mindig a nemes lelkek ábrándjának lenni, hogy: lefegyverzés, nemzetközi bíróság. Hiszen a legjobbak törekesznek elfogadhatóvá tenni; alkalmaznák, próbálnák már egyszer a kormányok. De annyira bátortalanok, annyira félénkek, hogy mikor az kezdeményezi, a kiről senki gondolni sem merte volna: a muszka czár, a többi kormányok még akkor is hallgatnak, és a helyett, hogy támogatnák törekvésében, szaporítják az ágyukat, szaporítják a fegyvereket, mig a fegyver alatt leroskad és elszegényedik a nép. (Ugy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) Ennél a kérdésnél lehetetlen mellőzni azt a sajnos tapasztalatot, hogy a kormány pártja részéről nem igen szólalnak fel a vitában, s az egész vitát átengedik a függetlenségi és 48-as pártnak. Ismerjük ezt az eljárást. De ahhoz teljes joga van a magyar nemzetnek, hogy a mostani kormánypártnak az a része, a mely évtizedeken keresztül, mint a nemzeti párt, a nemzeti érdekeket a hadseregben hathatósan emlegette, (Ugg van! Ugy vau! a szélsöbaloldalon.) valljon szint, egyetért-e ebben a mostani kormánypárttal, lemond-e régi törekvéseiről, mert mikor egybeolvadt, ezt elvei fentartása mellett tette és én meg vagyok győződve, hogy ha az a párt mint külön párt ülne itt, gróf Apponyi Albertnek érczes szavamint félrevert vészharangnak kongása zúgna ebben a teremben (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és hivná fel a nemzetet arra a merényletre, a mely a véradó és a pénzbeli adónak felemelésével őt sújtani készül. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Teljes joggal megkívánhatjuk azt, hogy valljon hát szint (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az a párt: egészen összeolvadt-c ebben a tekintetben a kormány törekvéseivel? lemondott-e a nemzeti vágyakról? vagy pedig van-e közte és a kormánypárt közt ebben a tekintetben valami különbség ? T. képviselőház! A harmadik kérdés, a mely a közvéleményt foglalkoztatja: a tisztviselők fizetésének felemelése. Azt mondják, ez szükséges, mert Ausztriában szintén nagyobb a tisztviselők fizetése, s a mostani fizetésekből megélni nem lehet. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ugy is van!) Ezt el kell fogadni, bár a mi teherviselésünk nem egyenlő Ausztria teherviselési képességével; de a megélhetés minimuma nálunk is csak annyi lehet, mint Ausztriában. Csakhogy akkor még sem látom be, miért kell mégis a legnagyobb fizetésemelést a legjobban fizetett hivatalnokoknak adni ? miért nem addig megy a tervezet, a hol csakugyan a tisztességes megélhetést biztosítaná, nem pedig az uraskodásra ad módot! A másik, a mi engem aggodalomba ejt, az hogy meg kell fontolni a következményeket, mert a mint az állami tisztviselők fizetését felemeli a törvényhozás, rögtön előállanak hasonló kívánságokkal a megyei és községi tisztviselők, a magánintézetek tisztviselői, és a mint az állami tanárok és tanítók fizetését szabályozzák magasabb mértékben, rögtön előállnak hasonló követelésekkel a községi és felekezeti tanárok és tanítók. Már most nemcsak az államnak lesz sokkal nagyobb a terhe, hanem községnek, felekezetnek és minden magántársulatnak is. Ez megint az adófizető polgárok terhét fogja nagy mértékben emelni és épen azért, mert ennek a következményével tisztában kell lennünk, kívánatos volna tudnunk, mi a kormánynak a terve e tekintetben, fel fogja-e hasonló arányban emelni a vármegyék dotáczióját. hogy a vármegyék is a tisztviselők fizetését felemelhessék, arányba hozhassák az állami tisztviselőkével ? Fel fogja-e emelni a községi és felekezeti tanítók fizetésének kiegészítését, hogy a felekezeti és községi tanítók is egyenlő fizetést kapjanak az állami tanítókkal, mert dolguk és felelőségük egyenlő? Fel fogja-e emelni a felekezeti lelkészek fizetésének kiegészítését legalább 2400 koronára mint alapfizetést és megadja-e nekik a