Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

Ií9. országos ülés 1902 november 11-én, hétfőn. 433 keze legyen, a mikor minden korlát nélkül tehesse mindazt, a mit ő a saját és pártja érdekében jónak lát. Nem szavazom meg azért, mert ha az 1867 óta folytatott irányt figyelembe veszem, akkor arra az eredményre jutok az ítéletben, hogy azóta, de különösen az utóbbi időkben, a magyar nemzet kormánya épen nem az, a minek törvény szerint lennie kellene; nem független felelős magyar kormány. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem független, mert hiszen a legkényesebb, a legéletbevágóbb, a legfontosabb kérdésekben függ legnagyobb mértékben nemcsak a fejedelemnek törvényes befolyásától, hanem a monarchia másik részének és kormányának törvénytelen, titkos befolyásától. (TJgy van! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Függ a kormány a legkényesebb ügyek elintézésében az uralkodóház nagyhatalmi törekvéseitől és érdekeitől; (TJgy van! TJgy van! a szélsííbaloldalon.) Igen nagy mértékben függ a katonaságnak túltengő hatalmától. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A mi pedig a felelőséget illeti, az a felelőség csak látszat és képzelődés. Nem lehet Magyarországon olyan esetet képzelni, hogy a törvényhozás megbüntethetne, felelőségre, komoly felelőségre vonhatna egy minisztert azért, mert az a nemzet közérzülete ellen, a fejedelem kivánsága szerint, kormányozott volna. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És nem lehet viszont olyan esetet képzelni, hogy a nemzeti akarat ereje meg tudna erősíteni egy minisztert állásában, ha az a nemzet akaratának megfelelőleg, de a király szándéka ellen akarna kormányozni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloláalon.) Az ilyen felelőség tehát csak látszat; lehet, hogy benne van a törvénykönyvben, de 32 évi tapasztalat szerint nincsen benne a valóságban. (TJgy van! TJgy van! a szélsííbaloldalon.) És a mi talán a legfájdalmasabb, azt is kell tapasztalnunk, hogy ez a kormány nem is igazán magyar kormány, különösen kizárólag magyar érdekeket még csak jámbor óhajtásképen sem mer hangoztatni. Bartha Ferencz: Sajnos, ugy van! Veres József: A hol a magyar faj előnyéről, a magyar faj előnyének biztosításáról van szó, ott a kormánynak befolyását sem nyíltan, sem titkosan nem találhatjuk meg. Sok mindenféle alkudozásba ereszkedik a nemzetiségekkel és ezen alkudozások vége rendesen az, hogy a magyarnak kell elhallgatni és a rövidebbet húzni. (TJgy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Innen van azután az, hogy az igazi magyar faj azt veszi észre, hogy a nemzetiségek gyűlölik a magyart azért, mert a mi gond, teher és csapás reájuk nehezedik, azt mincl a magyarnak tulajdonítják, mert a magyar kormány viszi reájuk. Ellenben a fajmagyarnak csak azt kell tapasztalnia, hogy a mit óvatosságból behoztak a törvénybe a nemzetiségek befolyásának korlátozására, ugyanazt ép ugy alkalmazzák a hivatalKÉPVH. KAr-LÓ. 1901 — 1906. VIII. KÖTET. nokok a magyar népnél is, mint a hogy alkalmazzák a nemzetiségeknél. Belejutottunk az európai közvélemény előtt abba a hírbe, mintha roppant nagy soviniszták volnánk, türelmetlenek a nemzetiségekkel szemben, a valóságban pedig a vétkes türelemig mentünk el annyira, hogy a magyar faj nem terjed, hanem veszít harczot mindenütt. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hátrányait a sovinizmusnak, azt éreztetik velünk egész Európában; hasznát pedig sehol sem látjuk. Hiszen, ha a magyar nemzet és a magyar nemzet kormánya soviniszta volna, akkor csak meg tudná akadályozni, hogy egy Mangra Vazul ne jusson püspöki székbe. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalion.) Ha a magyar nemzet közvéleménye türelmetlen volna a nemzetiségek tekintetében, akkor csak találna rá módot, hogy tősgyökeres magyar óhitűeket oláh pap által ne oláhositsanak el. De épen azért, mert ebben mindig túltürelmesek vagyunk, a nemzetiségek békitése kedvéért mindig a magyarnak kellett a rövidebbet húzni. Hogy a törvényhozás és a kormány e tekintetben gyenge, annak nézetem szerint egyik és kiváló oka magának a törvényhozásnak a gyöngesége. Nincsen a magyar törvényhozásban az az önérzet, az a czéltudatosság, az az erő, a melynek meg kellene lennie egy 20 millióból álló nép törvényhozásában. (Helyeslés a szélsöbaoldalon.) Magának a nemzetnek az akarata a törvényhozásnak, a képviselőháznak összeállitásában nem nyilatkozik meg teljes erejével. Hiszen a 20 millióból csak mintegy 800.000-nek van szavazati joga és még ezen szavazati joggal birok akaratát is mesterséges választási törvénynyel más színben, más eredményre lehet juttatni, mint a milyen a nemzetnek igazi akarata. S éjjen azért, mert gyenge a törvényhozás, nem támaszkodhatik rá erős törekvésében maga a kormány sem. A törvényhozás akaratának keménynek, szilárdnak kellene lennie, mint a sziklának; a mienké pedig olyan, mint a homok. Mentől erősebben támaszkodnék rá lábával az, ki magasabb czélokra törekszik, annál hamarább el kellene csúsznia. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon ideje volna már, hogy a törvényhozás összealkotását, a választási törvényt gyökeresen a szabadelvüség szellemének és az újkor ,követelményeinek megfelelően átalakítsuk. At kellene alakítani a választókerületeket, ki kellene terjeszteni a szavazó-jogot, mert hiszen a népnek műveltsége, tájékozottsága politikai dolgokban, felfogása a közügyek körül egészen más ma, mint volt 1848-ban vagy 1875-ben, mikor ezeket az ósdi elveket megalkották. Be kellene hozni a községenkint való szavazást, hogy szavazó jogával mindenki könnyebben élhessen. Most egy-egy választókerületben némely választónak három napra van szüksége, hogy a jelölt nevét a bizottságnak bediktálhassa. Sokkal könynyebben járhatná körül a kerületet egy bizottság, mint hogy az egész óriási kerületben i—5