Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-149

432 Íh9. országos ülés 1902 november 17-én, hétfőn. Horvátországban asszentált osztrák katonákat. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Benedek János: Miért tartják mégis nemzeti hősnek Jellaobichot ? Veres József: Önök emeltek neki szobrot! Kovacsevics István : Ez az egyedüli vigasz; ha csekély is, de mégis vigasz! Ez időtől fogva még mai napig sem gyógyultak be a sebek. Ellenségeink, a mieink ép ugy, mint az önökéi, gondoskodnak arról, hogy egyhamar be ne hegedjenek. Önöknek ép ugy, mint nekünk kötelességünk, s különösen kormányaink kötelessége, őrködni a felett, hogy ezen sebek el ne mérgesedjenek, hogy azoknak, kik közöttünk az egyenetlenkedéseket, a félreértéseket szítani iparkodnak, a törekvései meghiusittassanak. (Élénk helyeslés jobb/elől.) Messze vezetne az, s az idő sem alkalmas most arra, hogy részletesen felsoroljam mindazon gyógyítási módokat, melyeket alkalmazni kellene. Lesz arra még alkalmasabb idő is. Csak azt mondom, hogy barátságos egyetértésünk elérése nem oly nehéz, s csak egy kell hozzá., t. i. az akarat. Erről máskor. Uátkay tisztelt képviselő ur minap megvádolt, hogy a horvát képviselők — tehát én is — kétszinüek vagyunk. Méltóztassék a t. képviselő urnak Horvátországban az elmúlt 16 év alatt tett felszólalásaimat megtekinteni, tessék az ott lefolyt működésem felől tudakozódni, s akkor biztos vagyok benne, hogy más véleménynyel lesz felőlem, Tessék hozzánk buzdításokkal fordulni, nem pedig vádakkal, mert vádakkal nem segithető elő úttörő munkánk. Ily felszólalásokkal csak hozzájárul a képviselő ur ahhoz, hogy működésünk Sziszifus munkájává váljék. Végre engedelmet kérek, hogy észrevételeimet megtegyem azon itt történt eseményekre, melyek folytán a dinasztia a vitákba belevonatik, még pedig oly módon, a melyet — s arról tökéletesen biztos vagyok — a magyar állam polgárainak túlnyomó többsége nem fog helyeselni. Némely képviselő urnak azon állítása, hogy t. i. a dinasztia a magyar nemzetet kizsákmányolni, elszegényiteni, elgyengiteni szándékozik azon czélból, hogy ezáltal magát megerősítse, bocsánatot kérek : ez egy el nem hihető non sens! Ezen állításon csak mosolyogni fog a világ, mert azt állítani, hogy a föld kerekségén létezik egy oly uralkodóház, a mely egy tekintélyes, gazdag, megelégedett, büszke nemzeten nem akar uralkodni, hanem inkább uralkodnék egy kizsákmányolt, meggyengült, koldus nemzeteD, engedelmet kérek, ezt nem hiheti el senki, hanem e felett mindenki, kinek ehhez köze nincs, mosolyogni fog. Rákosi Viktor: Ezt nekik mondja meg! Kovacsevics István: A magyar állam polgárai pedig szomorú és fájdalmas érzelemmel fognak erről tudomást venni. Mi horvátok pedig meg nem engedhetjük azt, hogy felséges királyunkról így beszéljenek, a mint a napokban hallottuk, hanem biztosítjuk ő Felségét arról, hogy a horvát nemzet a jövőben is törhetetlenül hűséges marad. Az indemnity-javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Major Ferencz jegyző: Veres József! Veres József: T. képviselőház! Mindig méltán bizalmi kérdésnek lehet tekinteni, hogy megadja-e a törvényhozás a kormánynak a lehetőséget arra, hogy több, mint egy milliárd koronát elkölthessen, vagy sem. Kétszeresen bizalmi kérdésnek kell tekinteni ezt a mi részünkről a mostani körülmények között, a mikor egy ok nélkül hosszú szünet után, a költségvetés tárgyalásának már megkezdése előtt, függőben levő igen kényes és fontos kiegyezési ügyek intézése közben kér a kormány négy hónapi időt a szabad cselekvésre. Ez az előrelátás, ez az óvatosság nagyon gyanús a mostani körülmények között, és épen azért ezt a fegyvert mi könnyen nem engedjük kicsavarni kezünkből, hogy ezt a fegyvert a kormány vegye a maga kezébe, mert akkor, ha mérkőzés szüksége áll majd elő, a mérkőzés nagyon aránytalanná válik. (Ugy van! a szélscbaloldalon.) Az ellenzéknek különben sem áll rendelkezésére annyi erő, mint a kormánynak és pártjának. A hivatalnokok kinevezése és vezetése, a hatalom birtoklásával járó nagy tekintély, előnyök osztogatása, mellőzések által való büntetés: ez mind az ő erejét, az ő befolyását, az ő hatalmát velünk szemben nagyon fokozza. Nekünk csak abban lehet erőnknek forrása, ha igazunk van és a közvéleményt erről megtudjuk győzni. (Elérd- tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egészen természetes tehát, ha mi törekszünk bebizonyítani a nemzet közvéleménye előtt, hogy igazunk van, s törekszünk a közvéleménynek erős pártolását a magunk számára megnyerni. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a nemzetet felvilágosítsuk a magunk és a kormány törekvéseiről. Meg kell ragadnunk minden módot, a melyet a törvény csak megenged, bebizonyítanunk, hogy az a bosszú időszak, a mely alatt a magyar nemzet sorsát az 1867-i kiegyezés szerint intézték, nem érte el czélját, nem vitte a nemzetet a jólétre, a szabadságnak, az alkotmányosságnak magasabb fokára, ellenben az a mód, a melyet mi ajánlunk, még nem mondott csődöt és ez az egyetlen mód van még, a mit még meg lehet és meg kell próbálnunk, ha tökéletesen koldusokká nem akarunk lenni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Részemről szintén megkísérlem okát adni, miért nem szavazom meg a meghatalmazást a kormánynak, hogy négy hónapig teljesen szabad