Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-148
424 1Í8., országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. juh! a szélsöbaloldalon.) Nincs ebben a házban senki, a ki a mai viszonyokhoz illőbb beszédet tudna tartam, mint akkor ő tartott, s azért méltóztassanak megengedni, hogy ebből a beszédből egy részletet felolvassak. (Halljuk! Sálijuk ! a szélsőhaloldalon. Olvassa:) »A miniszterelnök urnak az országgal szemben mindenkor kötelessége a törvények sértetlenségét, a közjognak sértetlenségét megőrizni; de ebben az esetben velünk szemben is van egy le nem rázható erkölcsi kötelessége. Ez nem olyan egyszerű politikai nyilatkozata Méltóztatnak tudni, akkor Bánffy Dezső paktált a nemzeti párttal, ugyancsak a provizórium tárgyában, és ugj^anakkor Bánffy Dezső tett egy ígéretet a nemzeti pártnak, a mit azután nem tartott meg. Erre vonatkozik a beszéd. (Tovább olvas.) »Ez nem olyan egyszerű politikai nyilatkozat, a melytől később meg lehessen ugrani szépen, kényelmesen, mert ha nem is a szerződés formáiban, de a. jóhiszemű eljárásnak minden törvény szerint ez két — különben egymással szemben álló — pártnak egy bizonyos meggyőződésben való találkozása, mely a körülmények folytán szerződésszerű megállapodásnak a jellegével bir. És ha most azt tapasztaljuk, hogy vagy már akkor volt titkos utógondolata, mikor szavazatainkat a javaslatnak megnyerte, vagy hogy az enyhébb esetet vegyem, oly felületességgel és könnyelműséggel folyt az egész eljárás, hogy akkor jól még meg sem gondolták, mit tesznek és mihez adják beleegyezésüket, és hogy alig néhány bónappal később azoktól az ünnepélyes nyilatkozatoktól, ünnepélyes biztosítékoktól el fognak ugrani: akkor ne csodálkozzanak azon, ha nemcsak semmi bizalommal az ily kormány nem találkozik az ellenzék részéről, de ne csodálkozzanak, ha az ellenzék részéről az eljárás során élesebb és szokatlanabb fegyverekkel is találkoznak. Mert, t. ház, a dolog nem ott áll meg, hogy nekünk jogunk van a miniszterelnök úrtól számon kérni azon igéret-számba menő nyilatkozatokat, a melyekkel akkor a mi szavazatainkat megnj'erte; nem ott áll meg a dolog, hogy nekünk ahhoz jogunk van. Nekünk ennél kötelességünk is van az ország irányában, kötelességünk is van, közjogunknak sértetlen fentartása iránt. Mi belementünk az 1898 : I. t.-czikknek megalkotásába, belementünk hona fide . . . Ebből reánk nézve azon erkölcsi kötelesség háramlik, hogy tehát tegyünk meg minden megengedhetőt arra, hogy abból a velünk közösen alkotott törvényből közjogunkra. a félreértésnek árnyéka se háruljon, . . . Komjáthy Béla: Nagyon szép beszéd! Csávolszky Lajos... (olvassa): »hogy azon lépés, melyet megtenni segítettünk, a melynek megtételéhez legjobb erőnkkel hozzájárultunk, az országra / nézve következményeiben végzetessé ne váljék. És, t. ház, a miniszterelnök ur azokkal a vitákkal szemben, a melyek egy idő óta folynak, azokkal a nehézségekkel szemben, a melyekkel a napirendnek megállapítása és a különben 24 óra alatt elintéztetni szokott índemnitás megszavazása találkozik... kimondja, hogy a mit mi teszünk, az az obstrukczió! T. ház! Én megmondom ep;ész nyíltan, hogy micsoda az, a mit mi teszünk. Én azt, a mi mostan történik az ellenzék részéről, nem tartom obstrukcziónak.« (Igaz! Ugy van!a szélsöbaloldalon.) »Nekem nem is az a szándékom, hogy ennek ez a jellege legyen.« Rákosi Viktor: Nekünk se! Csávolszky Lajos (olvassa): »De azt igenis akarom, hogy olyan könnyen és gyorsan a kormány azoknak az eszközöknek a birtokába ne jusson, a melyekkel aztán korlátlan ura lesz a helyzetnek négy hónapig.« (Elénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Komjáthy Béla; Nagyon szép beszéd! Rákosi Viktor: Eljárásunkat nagyon jól igazolja ! Csávolszky Lajos: így szólott akkor gróf Apponyi Albert. Teljesen hasonló esettel állunk szemben most. (Ellenmondás a jobboldalon.) A miniszterelnök ur nekünk ígéreteket, kijelentéseket tett, a melyektől most meg akar ugrani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha akkor a nemzeti párt t. elnöke erkölcsi kötelességének tartotta ezért a kormányt megbüntetni, százszoros erkölcsi kötelességünk nekünk, hogy most büntessük a kormányt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert százszorta nagyobbak •Bzok a közjogi sérelmek, a melyeket elkövet e kormány, a függetlenségi párt jóhiszeműségének kizsákmányolásával. Mert, t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) nézzük az 1899 : XXX. t.-cz. eredetét. Akkor az ellenzék kiküldöttei és a miniszterelnök az Ausztria és Magyarország között fenforgó gazdasági kérdésben megállapodtak. Paktumot kötöttek. Hogy az ellenzék részéről helyes-e, vagy helytelen-e, ha a kormánynyal paktumot köt, erről nem beszélek. Tény, hogy a paktum megtörtént. A paktumnak leglényegesebb dolga az volt, hogy 1903-ig a viszonosság alapján rendeztetnek az Ausztria és Magyarország között fenforgó gazdasági viszonyok mindazzal a tartalommal, a melylyel a régi Bánffy—Badeni egyezség birt. Mindazzal a tartalommal. Az 1903-diki terminust azért vették fel, hogy az Ausztria és Magyarország között fenforgó érdekek kiegyezése és akülföldi államokkal kötendő szerződések megállapítása egy terminusra essék. Midőn igy a paktum elkészült, a miniszterelnök, a mint akkori beszédében, június 2-ikán, kijelentette, háromszor is elolvasta, megpecsételte, aláirta és akkor itt ünnepélyesen kijelentette, hogy a mi< a paktumban benne van, az kötelező, a mi a paktumban most nincs, nem tartozik a paktumhoz, és nem kötelez senkit. Hogy a paktumot aláirt férfiak mily szigorúan ragaszkodtak a paktum megállapodásaihoz, hogy mennyire