Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

Í48. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 419 Rátkay László: T. ház! A királya magyar jogoknak forrása. Azt a szegény jobbágyot, azt a szegény parasztot, a ki éhező és fázó családjának egy ágacskát megy lopni a kincstári erdőbe, megbüntetik ő Felsége a király nevében. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsiibaloldalon.) De, t. h ctZj Ói t. kormány milliókat akarna elharácsolni a nemzet vagyonából; hát hogyan büntessük meg önöket a király nevében? /Helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Nem veszik-e észre, hogy milyen ellentét van itt . . . Barta Ödön: A nemzet nevében kell megbüntetni ! Rátkay László : ... az igazság gondolatában, t. miniszterelnök ur? Most még egyet jegyzek meg és ezzel be is fejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Az állami életnek még egy mezejéről akarok ide bizonyítékot hozni, és megindokolni azt, hogy miért nem viseltetem bizalommal a kormány iránt, és ez a katonai törvények kérdése! Nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter ur nincs itt, (Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Bécsben van!) mert lehet, hogy egykét személyes dolgot is fel fogok hozni, és őszintén szerettem volna, ha szem tői-szembe állunk egymással. r ' T. képviselőház ! Én azt hallottam, hogy a midőn a delegáczióban a hadügyi kérdéseket tárgyalták, a közös hadügyminiszter ur azt mondotta, hogy: » Valami rettentő dolog ez Magyarországon a delegáczióban ülni; valami ósdi, homályos törvényekkel, közjogokkal járnak-kelnek itt mindig a magyar képviselők« . . . s a midőn erre a vádra azt mondották, hogy: »Hát báró Fejérváry Gréza?« akkor a katonák szemében megcsillant a büszkeség és azt mondották: »Hajh Fejérváry, az más! annak a kis ujjában benne van a magyar közjog, azt nem kell félteni!« (Elénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon,) Lengyei Zoltán: Azért nincs a fejében semmi! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: Azt akarom most megnézni, hogy igaza volt-e a katonáknak ; vájjon a t. honvédelmi miniszter urnak csakugyan a kis ujja hegyében van-e a magyar közjog ? T. ház! Én nem megyek bele az 1867 : XII. t.-cz. feszegetésébe, (Halljuk! Halljuk.' a szélsőbaloldalon.) mert számolok a t. ház türelmével. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) A tételt röviden igy állitom föl: A pragmatika szankczióból mi folyik ? A kölcsönös védelem kötelezettsége; ez a főgondolat. ez a lényeg; de hogy hogyan van ez a kölcsönös védelem, az már csak mód, az már csak eszköz. B szerint, t. ház, a közös hadseregnek a gondolata nem egy bálvány, nem egy holttenger, a melybe a magyar vér patakjának mindig és minden körülmények közt bele kell folynia! Nem. Ez csak a kölcsönös védelemnek a módja, Már most, t. ház, az 1889 : VI. törvényezikket önök csinálták meg, t. többség és kimondották, hogy tiz évről tiz évre kell megállapítani az ujonezlétszámot, ezen belül ezt a kérdést feszegetni nem szabad, és ez a kérdés mindig a két ország, tehát Ausztria és Magyarország parlamentjének hozzájárulásával tisztázandó. Már most, t. ház, ha ezt a kérdést az osztrák parlamenttel nem tudjuk tisztázni; pedig látszik, hogy már évek hosszú sora óta alkotmányosan nem tudjuk tisztázni, mi következik ebből? B. Fejérváry Géza t. miniszter ur értelmében az, hogy nekünk minden körülmények között alkotmányellenesen is oda kell adni az ujonczokat a közös hadseregbe. Én szerintem, s ebben minden jogász igazat fog nekem adni, nem az következik; hanem az következik, hogy ha a közös hadsereg kérdését, illetőleg a kölcsönös védelemnek kérdését alkotmányos utón nem tudjuk tovább teljesíteni, tehát teljesítsük alkotmányosan Magyarország részéről, ez pedig nem lehet más, mint az önálló magyar hadsereg. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nézzük meg Röntgen-sugarakkal ennek a kérdésnek a velejét. A t. miniszter ur a tárgyalásoknál mindig arról beszél; hogy a magyar zászló, a magyar nyelv a közös hadsereg gondolatával nem fér össze. Az 1889: VI. törvényczikk szerint, mely a véderőről szól, mi a, közös hadseregnek a kötelessége? A 6. §. értein:ében külellenség ellenében a területnek védelme. Semmi egyéb. A magyar alkotmány, a magyar jogok védelme nincs benne. Az tehát lehetséges eset, a mely minket fenyeget. Ez a mérlegnek az. egyik része. Most nézzük meg a mérlegnek másik részét. Mi az, a miben a közös hadsereg minket állandóan fenyeget? A magyar nyelv, a magyar alkotmány, a magyar népnek minden eszményi nagysága, tehát minden, a mi drága és becses minden nemzetnek, (ügy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát ha a mérleget és ezeket az érveket egymással szembe állitom, egészen bátran és nyugodtan mondhatom, és a többségnek is igy kellene gondolkodnia, hogy ennek a hadseregnek egyetlenegy ujonczot, egyetlenegy garast sem szavazok meg. Ha a t. honvédelmi miniszter ur itt volna,, megkérdezném tőle. hogy ő a törvényjavaslatot hogyan merte ugy indokolni, a mint indokolta. Azt mondja: Azok a viszonyok, a melyek a törvényjavaslatnak alkotmányos elintézését odaát gátolják, még most is fennállanak odaát Ausztriában! Micsoda beszéd az, t. ház. egy alkotmányos minisztertől, hogy a viszonyok még most is fennállanak? Mik azok a viszonyok? Hogy annak a másik országnak a parlamentig nem akarja tárgyalni ezt a kérdést: tehát alkot. mányosan elintézni nem akarja! Már most, t ház, akárminő pártok állanak fenn odaát Ausztriában, az bizonyos, hogy alkotmányosan ezt a kérdést tárgyalni nem akarják. Ha pedig alkotmányosan tárgyalni nem akarják, nem lehet ezt a kérdést elintézni. Magyar miniszter tehát nem beszélhet akként, hogy azok a viszo53*