Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

420 lítt. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. nyok, a melyek gátolják, még most is fennállanak. A t. miniszter ur azután az indokolás végén azt mondja: Kérem a t. házat, hogy a magyar parlament ezt alkotmányos utón intézze el. Dehogy alkotmányos ut ez, t. képviselőház, dehogy alkotmányos javaslat ez! Hiszen mi ennek igazi czélja? Ez csak olyan, mint a hogy a lepke átváltozik. Most még alkotmányos törvényjavaslat alakjában van előttünk, harmadnapra azonban a gubóból kijön a pille, ott lesz igazi lénye és szine: a nemzetellenes fekete-sárga. (Igás! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kitűnik, mi van a velejében: ennek a nemzetnek erejét féken tartani, megalázni, letiporni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ha a t. miniszter ur itt volna, felvetném a kérdést, ismeri-e a méhek természettanát? (Halljuk! Hallj uh! a szélsobaloldalon.) Nagyon érdekes állatok, igen dinasztikusak, és lojálisak. {Derültség a szélsobaloldalon.) És megkérdezném, tudja-e mi az a here? (Derültség a szélsőbaloldalon.) A herék a méneknek valóságos belső titkos tanácsosai és generálisai. (Derültség a szélsobaloldalon.) Ezek a herék kisérik a dinasztát, a mon archát, illetve a királynőt az ő kirándulásaira, sejour-jaira. (Elénk tetszés és derültség a szélsobaloldalon.) De ez az idilli állapot csak addig tart, mig méz van. (Derültség Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a mint a méz elfogy, a heréket megölik a munkás méhek és kiszórják, mint szemetet a kas elé. (Élénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) Nagy ellentét választ el minket ezen az oldalon önöktől, uraim! Azt mondják Szibériáról, hogy az orosz határszélen egy oszlop van. Nincs rajta felirás. Ez az oszlop képviseli a czári mindenhatóságot. Azoknak, a kiket Szibériába visznek, a megvérzett, félig fagyos, összetörött, lelkükben, igazságérzetükben legázolt embereknek meg kell hajolniok az oszlop előtt és ki kell ejteniök a szavakat, hogy »a czár nagy és hatalmas.« Ez az oszlop eddig csak ott volt a határszélen. A miniszter urak hajoltak meg előtte és ejtették ki azt a gondolatot, hogy a császár nagy és hatalmas. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Most ezt az oszlopot beljebb hozzák, ide a képviselőházba; és mi tőlünk kívánják, hogy vérünkben, magyar érméseinkben, igazságunkban megalázva lehajoljunk és elsuttogjuk, hogy a császár nagy és hatalmas. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Polczner Jenő: Oszlopra velük! Rátkay László: Nem suttogjuk el, nem, és ezerszer nemj (Zajos helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Önöket, t. képviselőtársaim, odaát viheti a dinasztikus érzés. Nekünk azonban nem szabad felejtenünk, hogy minket a nemzet férfiakul küldött ide, kik vállainkon nagy eszméket viszünk és gondolatokat; nekünk nem szabad felejtenünk, hogy ezt a nemzetet nagytörténeti erők hozták létre, ennek a nemzetnek ezeréves gondolatai vannak a múltban és lesznek a jövendőben is! (Elénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) Nekünk, t. képviselőház, nem szabad felejtenünk, hogy ez a nemzet élt már akkor is, a mikor Habsburgok nem voltak és élni fog akkor is, a mikor már Habsburgok nem lesznek! A törvényjavaslatot nem fogadom el. (ffoszsmntartó zajos éljenzés és taps a szélsobaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt per ezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A horvát-szlavon-dalmát miniszter ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Cseh Ervin horvát-szlavón-dalmát miniszter: Igen t. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy pár perezre igénybe veszem szives figyelmüket, de ezt kötelességemnek tartom, ámbár nem szokásom felesleges szavakkal ezen t. háznak drága idejét pazarolni. Miután azonban Rátkay igen t. képviselő ur személyem ellen némely vádakat emelt, szó nélkül ezeket nem hagyhatom és kötelességemnek tartom igazolásomul ezeket visszautasítani. (Halljuk! Halljuk!) A mi azt illeti, hogy én többnyire csak hallgatag ülök a bársonyszékben, ezt igazolom azzal, hogy nekem sem hivatásom, sem kötelességem mindenféle fontos kérdésekbe, a melyek itt e házban tárgyaltatnak, de Horvátországot és annak kapcsolatát Magyarországgal, az anyaországgal, nem érintik, beleszólani. (Helyeslés a jobboldalon,) Tehát e tekintetben ez a vád engem igazságtalanul ér és én ezt határozottan visszautasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a második vádat illeti, mintha én hivatásomat és kötelességemet nem teljesíteném, t. i. azon irányban, hogy a Horvát- és a Magyarország között létező kapcsot mentől bensőbbé, testvéri szereteten alapulóvá iparkodnám fejleszteni: ezt szintén visszautasítom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hivatkozva eddigi tevékenységemre az egész nyilvános életben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ügy látszik, hogy az igen t. képviselő ur informáczióit olyan forrásokból meríti vagy merítette, a melyek sem a mostani horvát kormánynyal, sem az ottani nagy többséggel egyet nem értenek, mert különben nem hozhatott volna fel olyan érveket, a melyeket sem a kormány, sem a horvát képviselőtestületnek nagy többsége magáévá sohasem tesz,, nem is tett. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát azt a tanácsot szeretném adni az igen t. képviselő urnak és t. pártjának, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogy ha csakugyan, — a mit nagy örömmel hallanék, — ők is óhajtják a testvéries és barátságos viszonyt Horvátország és Magyarország között, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez ter-