Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

418 JU8. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. hatalom a kezében, tegyen jelentést odafenn és azt a horvátországi bánt, ki helyét méltóan betölteni nem tudja, bocsássa szélnek. (Ugy van! (Elénk helyeslés a, szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Inkább Szélit bocsájtják szélnek ! Rátkay László: T. képviselőház! Egy másik mezőről is hozok ide bizalmatlanságom megokolására érveket. (Halljuk! Sálijuk!) Ez az udvartartási kiadások felemelésének a kérdése. (Halljuk! Halljuk!] Majdnem azt a kérdést merem felállítani, t. képviselőház, hogy a magyar koronának a várományosai, a t. főherczeg urak tisztában vannak-e, a magyar korona eszményi, nagy gondolatával ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Dehogy vannak! Fogalmuk sincs róla!) Tudjäk-e azt, hogy ennek a koronának eszményi tartalma olyan, a minő az egész világon nincs; hogy ez a korona egy kincs, mely hatalmat áil, de nem isteni kegyelemből és a népek ellenére, (Vgy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) hanem a nemzetnek az akaratából. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A nemzet adja oda az ő akaratát, fenségét a koronában jelképezve, és azt mondja egy embernek; uralkodjál felettem! Molnár Jenő: A pénzt is onnan kéne kérni, az Isten kegyelméből! (Elénk tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Ha a magyar trónnak várományosai tisztában volnának ezzel a nagy gondolattal, akkor Magyarországra nemcsak vadászni iönnének le, ( Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.} hanem eljönnének azért is, hogy megálljanak ez előtt a korona előtt, megremegni a gyönyörűségtől, meit méltóztassék elhinni, Habsburgházból származott vérnek is gyönjörüség lehet az a gondolat, hogy ezt a koronát én valaha fejemen és homlokomon fogom viselni! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ők nem jönnek, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hanem törvényjavaslatokat küldenek nekünk ide, mint egykoron Svájczba Geszler-kalapokat, hogy meggyőződjenek arról, vájjon ez a nemzet eléggé puhult, eléggé alázatos-e már, hogy már a zsarnok kalapja előtt is meghajol! (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Nagy Ferencz képviselőtársamnak szólok mostan. Az ő nagy jogászi tudományára a törvén} magyal ázat tekintetében van most szükségem nekem. Olay Lajos: Veszedelmes! Rátkay László: Majd, azt hiszem, nem lesz veszedelmes! O azt mondja, hogy egy törvénynek igazi értelmét ugy betűzzük ki, hogy megnézzük, mit akart a törvényhozás és mit mond a törvény? Ugyebár helyesen mondottam ? Kérem most a t. képviselő urat, itt van az 1867: XII. t.-cz., annak az a szakasza, a mely a magyar udvartartásról szól. Méltóztassék az én t. képviselőtársamnak most a törvénymagyarázat tekintetében az én gyönge tehetségemnek segítségére jönni. Mit akart a törvényhozó azokban a szakaszokban, a melyekben a magyar udvartartásról beszél. Egy igazi nagy, férfias gondolat van ott lefektetve, t. képviselőház, — ezt készségesen elismerem — az 1867 : XII. t.-czikknek ez egyik gyöngyszeme, szépséges gondolata, mikor azt mondotta. . . . Madarász József \ Dehogy! Rátkay Lászlő : Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy mikor én ebbe a magyar parlamentbe bejöttem azzal az elvi állásponttal, hogy önálló és független Magyarországot akarok, akkor én egész bátran beszélhetek az 1867 : XII. t.-czikkről, annak azon pontjáról, a melyben a magyarságra valami jó van, anélkül, hogy bármit vétenék elvi álláspontom ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház, annak az 1867 : XII. t.-czikknek a magyar udvartartásra vonatkozó részében micsoda gondolat van kifejezve? Magyarországnak a büszkesége, a mikor azt mondotta: nem akarom, hosy az udvartartás különbözőleg legyen megállapitva, a magyar királynak és az udvarának a fénye meglegyen! Mert tudtuk, hogy — s a midőn magyar királyságról beszélünk, ebben a nemzeti értelemben, akkor a magunk fényéről és a magunk udvartartásáról beszélünk — ugy-e bár, azt akartuk biztosítani, hogy a magyar király udvartartásának fénye meg legyen óva, és hogy ne kelljen a magyar királynak, ha főzetni akar, idegen szomszédba szaladni és tányérokat kölcsön kérni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, tisztelt ház, abban is volt okos gondolat és számítás, hogy a magyar udvartartás felállításával módot és alkalmat adjunk arra, hogy a magyar király itt legyen, közöttünk; hogy ezt a nemzetet, a mely távolról ki nem ismerhető, a közelben lássa, lássa tisztán e nemzet hevületét, vágyait, férfias és daczos akaratát, erejét, és megismerve, becsülni is tudja! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban, tisztelt ház, azon viszony mellett, a melyben ma vagyunk mi, s a magyar király, egymást megérteni nem fogjuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én egészen szerencsétlen gondolatnak tartom azt, hogy a t. miniszterelnök ur most jön a királyi udvartartási költségek emelésének a kérdésével. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miért kéri ezt, t. ház ? Hiszen nincsen magyar udvartartás; nem érzi tehát a t. miniszterelnök ur; nem súgja meg neki valami, hogy az egyenes magyar lélekben a királyt és a magyar király hűségnek a gondolatát állítja egymással szembe, {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a midőn tőlünk azt követelik, hogy szavazzunk meg udvartartási költséget olyan udvartartásra, a mely még nincs meg? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: Azt bizony nem kapják meg tőlünk!