Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

1A8. országos ülés 1902 november Í5~én, szombaton. 417 tudja, hogy a szerb király érintkezni akart az osztrák-magyar diplomacziával; tisztelegni akart Bécsben! Tudjuk, hogy kis dolgok erősitik a nemzetek közötti igazi összeköttetést. Ám a spanyol csizma, az udvarnak hagyományai lehetetlenné tették e látogatást. S mi az eredménye, t. képviselőház ? Méltóztassék egy magyar embernek lemenni arra az alvidékre és mondja csak azt, hogy »én magyar vagyok*, a legnagyobb gyűlölet izzik ellenünkben, (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) S miért ? Olyan politikáért, a melyben ártatlanok vagyunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) Külügyekben odakint bennünket egészen el is sikkasztottak; hiszen zászlónkat, czimerünket sehol sem látni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) A t. miniszterelnök ur a delegáczióban már ezen kérdésben is paktumot akart készíteni (Derültség a szélsőbalololdalon.) és azt mondotta: majd erről a kérdésről gondoskodunk ; valami közös czimert eszelünk ki ! (Mozgás a szélsobálóldalon.) Minek a közös czimer, t. miniszterelnök ur ? (Ugy van! (Ugy van! a szélsobálóldalon.) Ott van az 1848 : III. t.-cz,, az világosan megmondja, hogy a magyar zászló és a magyar czimer ősi jogaiba visszaállittatik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) Méltóztatik tudni, mi az az ősi jog ? Annyit jelent az, hogy dicsőséggel hordozták meg azt a zászlót őseink évszázadokkal ezelőtt egész Európán. (Ugy van! Ugy van! a szélsobálóldalon.) Ezen ősi jogaiba tessék visszaállítani a magyar zászlót és a magyar czimert. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most, t. képviselőház, az államéletnek egy másik mezejéről hozok adatokat és indokolom meg az én bizalmatlanságomat. (Halljuk! Halljuk! a szélsobálóldalon.) Itt van a kapcsolt részek ! Ma egyelőre csak Horvátországról fogok beszélni! (Halljuk! Halljuk ! a szélsobálóldalon.) T. képviselőház! Engem Horvátország ellenében gyűlölet nem visz, s én a mikor Horvátországról beszélek, nem felejtem el az évszázados történetet, nem felejtem el azt, hogy közösen véreztünk; nem felejtem el azt, hogy nagy történeti közös nevek vannak, a melyek ugy kellene, hogy minket aranykapcsokkal elválaszthatatlanul együtt tartsanak. (Ugy van! Helyeslés a szélsobálóldalon.) Azért ne méltóztassanak azt hinni — sem itt, sem, ha gyenge szavam íehallatszik, Horvátországban — hogy belőlem most a harag szólott. Allitom azonban, hogy Horvátország azon az utón, a melyen most van, tovább ne haladjon, mert azt a magyar parlamentnek és a magyar anyaországnak megengednie nem szabad. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélsobálóldalon.) Ott nagy horvátországi álmokról zajongnak, horvát állampolgársági eszméket állítanak fel, a bánhoz közel álló lapok már ugy írnak, hogy itt van a teljes elszakadás ideje, izgatnak, hogy a horvát nép értse meg azt a néma szózatot, a melyet Jellasics szobräKBPVII. NAPLÓ. 1901—1906. TUr. KÖTET. nak kinyújtott kardja mond: előre, Magyarország ellen! (Ugy van! a szélsobálóldalon.) Hát, t. képviselőház, nincsen Horvátországon Magyarországnak őrszeme? Ki a horvátországi bán? Nem magyar zászlósúr? Nincs közjogi kötelessége? Ezt a jó urat csak azért küldöttük Horvátországba, hogy ott (Halljuk! Halljuk!) tartogatva legyen arra az alkalomra, hogy, midőn Magyarországon válság van és konzervatív miniszteralakulás kell, megjelenjék mint Macbethben Banco szelleme és rémítgesse a magyar szabadelvüséget ? (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én, t. ház, felállítom a kérdést: a horvátországi bán vagy tudta, a mik ott lenn készülnek, vagy nem tudta. Ha tudta és megengedte, ki kell neki adni az útlevelet. (Ugy van! Helyeslés a szélsobálóldalon.) Ha nem tudta, még inkább ki kell neki adni az útlevelet. (Elénk helyeslés a szélsobálóldalon.) De megvádolom ebben a kérdésben az én horvát képviselőtársaimat is. (Halljuk! Halljuk!) Megvádolom és felelőségre vonom őket a magyar parlament előtt! Miért vannak ők itt a magyar parlamentben? Nem tudják, hogy annak egyik legfőbb elve a szólásszabadság? Ha t. képviselőtársaimnak, vagy országuknak odahaza baja van. tessék ideállani és elmondani azokat a bajokat. (Elénk helyeslés a szélsobálóldalon. Felkiáltások: Itt csak a fizetést szedik!) De t. képviselőtársaimban nincs meg a kellő erély nemcsak bajaik tolmácsolására, hanem arra sem. hogy akkor, mikor látják, hogy nemzetük veszélyes utón van, akkor felálljanak, és itt a magyar országházban a horvát és magyar kiegyezésnek legfőbb lényegéről, a hazaszeretetről, az anyaországhoz való hűséges _ ragaszkodásról nyíltan szólni merészeljenek! (Elénk helyeslés a szélsobálóldalon.) Megvádolom ebben a kérdésben a horvát miniszter urat is. Nagyon örülök, hogy épen itt van és szerencsénk van hozzá! A t. miniszter urnak hivatása nem az, hogy itt a piros bársonyszéket szótlanul betöltse, nem az, hogy mikor nincsen miniszter és tárgyalni nem akarunk, itt hűségesen helyettesítse az eltávozott minisztereket, hanem a t. horvát miniszter urnak kötelessége vigyázni a Magyarország és Horvátország közötti viszonyra, s ha hibát és bajt lát, előre figyelmeztetni ezt az országgyűlést arra, hogy baj van. (Ugy van! Elénk helyeslés a szélsobálóldalon.) Kötelessége, ha hibát és bajt lát, azt tudtul adni ennek a nemzetnek, mert ezernyi dolgai között bizonyára megtörténhetett és meg is történt, hogy Horvátországnak nagy álmairól megfeledkeztünk és nem vettük észre, hogy ott veszélyes ábrándok izzanak. (Élénk helyeslés a szélsobálóldalon.) Végre megvádolom a t. miniszterelnök urat is. (Halljak! Halljuk!) A horvátországi bán ! felett ő határoz. Ha tudta, hogy hiba van odaI lent és meg kellett győződnie Khuen Héderváry i hibáiról, akkor t, miniszterelnök, azért van a 53