Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

41G 148. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. bitva a Szerbiával kötött szerződés, igen vagy nem ? Erre egyenes, tiszta, férfias feleletet kérünk. (Zajos tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Barta Ödön : Hol vannak ilyenkor a gazdák ? Rátkay László: ÜSTem akarok arra kitérni, hogy a miniszterelnök ur ismételten és ismétel. ten mindig azt mondja, hogy az ő legszentebb, legmelegebb meggyőződése az, hogy Magyaror. szag Ausztriával vámszövetségben legyen. Széli Kálmán miniszterelnök: Már t. i. jó vámszövetségben, hogy az érdekeink meg legyenek óva! Rátkay László: Meghajlom a miniszterelnök urnak egyéni meggyőződése előtt, előttem azonban fontosabb, bogy mit akar a nemzet? Méltóztassék nekem egyetlenegy kérvényt mutatni, a mely azért jött be ebhez a házhoz, hogy a vámszövetség fenn legyen tartva. (Zajos tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Méltóztassék nekem egy törvényhatóságot mutatni, a mely ugy határozott, hogy a vámszövetség tovább is fennálljon ! (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Szomorú helyzet, t. képviselőház, hogy a többség, a kiknek tagjai a választások előtt igen nagy számban hirdették az önálló vámterület szükségét, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) most hallgat. Azok a fényes, nagy elmék, — mert elismerem, hogy fényes, nagy jogászi elmék vannak ott, — miért nem nyilatkoznak meg ? De még a néppárt is segítségére ment... Förster Ottó : Kérem, tisztelet a kivételeknek! (Élénk éljenzés a szélsobaloldalon.) Rátkay László : Rakovszky t. képviselőtársam a t. miniszterelnök ur segítségére megy és azt mondja: hát miért nem gondoskodott a függetlenségi párt, hogy expressis verbis benn legyen a törvényben a vámtarifa-elkészítés határideje? Barta Ödön: Mert benne van ! Rátkay László: Hát engedelmet kérek, a nemzet, a haza Jogairól csak nekünk keli gondoskodnunk? (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Nein méltóztatik látni, hogy önökre minő lealázó ez a felállítás ? Hiszen a nemzet jogai felett nemcsak nekünk, — bár mi a legszívesebben teszszük — de önöknek is, a t. többségnek is, kötelessége őrködni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Polczner Jenő: Nem szabad, ők csak Bécsnek tömjéneznek! Rátkay László: T. képviselőház! A paktum kérdését nem feszegetem, de egyet megkövetelek: A paktum kérdése és ott történt megállapodások nem egyéni dolgok, azok a nemzetet érdeklik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kérem és követelem tehát, hogy mindenki, a ki a paktum kötésében résztvett és még ebben a házban mint férfiú nem nyilatkozott, jöjjön és nyilatkozzék, hogy mi annak az igazi értelme? (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Kérem és követelem, hogy a pártoknak elnökei, többek között a nemzeti pártnak volt elnöke is, a ki ebben a kérdésben érdekelve volt és most a nemzettel szemben e nyilatkozattal tartozik, nyilatkozzanak, hogy mi a paktumnak igazi értelme? (Zajos helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Ez nem magánkérdés, ez — a mint az előbb mondottam — a nemzetnek élet-halál- és legszentebb joga és kérdése, ezt becsületbirói eljárás alakjában, vagy egymás iránti gavalléros hallgatás czimén eltemettetni nem engedjük. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Az állami életnek most majd egy másik mezejére megyek át, hogy megindokoljam az én bizalmatlanságomat. (Halljuk! Halljuk!) Itt vannak a külügyek. (Halljuk! Halljuk!) Ugyan kérem, t. képviselőház, valaki azt mondhatná : külügyek, hát vannak még külügyek a magyar parlament szempontjából ? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mit tudunk mi arról, bogy a nagyvilágban mit csinálnak ? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát méltóztassék a t. többségnek, a kik jól értesültek ebben a dologban, engem, szerény függetlenségi képviselőt, felvilágosítani: hogyan van most Ausztria és Magyarország ? Hármasszövetségben ? Kettősben? Egyesben? Ez a szövetség irásba van-e foglalva? Be van-e czikkelyezve a magyar törvénytárba ? (Mozgás a szélsobaloldalon.) Ugyan, t. képviselő uraim, nyugtassanak meg engem és világosítsanak fel ezekben. Ugyebár, hogy senki sem tud róla? Azt az egyet megteszik, hogy évenkint a delegáczió elé terjesztenek jelentéseket, pedig az 1867 : XII. t.-cz. értelmében a politikai szövetségek a delegáczió utján a magyar parlamenttel, illetőleg — a mint az 1867: XII. t.-cz. mondja — mindenik országgyűléssel közlendők. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. külügyminiszter ur ugyan veszi magának azt a fáradságot, hogy a delegáczióban szivarszó mellett, bizalmas együttlétben, zárt ajtóknál (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Németül !) ád némi felvilágosításokat; azokat a delegáczió tudomásul veszi, de már ennek a parlamentnek jelentést nem ad. Hát mi hogyan tudjuk meg a külügyi kérdéseket? A parlamentnek a szolgái utján, t. képviselőház, mert azok a delegácziónak kinyomtatott jelentéseit egyszermásszor némi szívesség utján eljuttatják a mi kezeinkhez is. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Hát, t. képviselőház, ez a külügy ? Ez a magyar^ parlamentnek a külügyre vonatkozó joga? És hogy mennyi veszteség származik ebből, t. képviselőház, engedtessék meg csak egyegy példára utalnom. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Itt van Szerbia. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy Magyarországnak az volna az érdeke, hogy Szerbiával, mint geografiailag is határos országgal jó viszonyban legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tettünk erre valamit, t. képviselőház ? Hiszen mindenki