Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

1Í8. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 415 Ferencz t. képviselőtársamnak is, a ki azt mondta, hogy ez remeke a törvényalkotásnak, hogy az állapotot — ez ugyan egy lehetetlen szó, de most ezen nyugszik Magyarország gazdasági helyzete — fen tartjuk a viszonosság fejében, ha a viszonosságot odaát is fentartják. Kik tartják fenn odaát a viszonosságot? Kapaszkodjunk bele ezen szóba. Az osztrák kormány, a mely jön-megy? A parlament, a Reichsrath, mely nem tárgyalja, nem akarja tárgyalni ? Hát ki tartja fenn a viszonosságot? Ugyebár a császári szó? Barta Ödön: Isten kegyelméből a 14. szakasz, Rátkay Lászíó: Az 1867 : XII. törvényczikknek mi a jogalapja? Sem a teljes alkotmányosság mindkét államban? (Helyeslés a szélsöbaloldalonJ Nos, akkor hát ez a törvényjavaslat, a mely egyenesen azt mondja, hogy alkotmányellenesen a viszonosság tartassák fenn odaát, ez egy kitűnő törvény ? Méltóztatik tudni, hogy jogászilag hogy nevezik az ilyen kikötést? Turpis causa, erkölcstelen kikötésnek, (Igaz! Ugy van! a széls'> baloldalon.) íme tehát, t, képviselőház, ez a hires törvény, a moly a viszonosságra van fektetve, jogászi szempontból és alkotmányos szempontból is erkölcstelen alapon nyugszik itt is és oda át is. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nézzük csak, t. képviselőház, egy másikszakaszát ennek a hires törvénynek. A 3. §. azt mondja: »Utasittatik a kormány, hogy ő Felsége többi királyságai és országaival kötendő vám- és kereskedelmi szövetség létesitése végett, nemkülönben oly czólból, hogy az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekben az ország érdekei kellőleg érvényre juttassanak, a tárgyalást a császári és királyi osztrák kormánynyal legkésőbb 1901-ben inditsa meg!« Indítsa meg ? Csak ez az értelme neki ? Csak azt akartuk, hogy inditsa meg 1901-ben a tárgyalást? Azt nem akartuk, hogy be is fejezze valahogy és valamikor? Miért adtunk akkor törvényileg utasítást a kormánynak, hogy a tárgyalást inditsa meg? Ezen szakasznak csak akkor volna értelme, ha áll azon jogelv és methódus, a melyet a t. miniszterelnök ur felállított, hogy hiszen ráérünk 1906, dcczember 31-éig, hát akkor, t. képviselőház, nem állunk nevetségesen a világ előtt, önmagunk előtt, minden igazi jogász előtt! De nem ez a törvénynek igazi lelke; mi nem ezt akartuk, hanem azt, hogy a tárgyalásokat 1901-ben inditsa meg, 1902-ben pedig fejezze be. (Igaz! Ügy van! a széhöbaloldabn.j Nem is lehetett más czélzata a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek! Miért ? Mert 1899-ben, mikor a törvényt alkottuk, csak Ausztriával szemben nem voltak tiszták a viszonyaink, de a külfölddel szemben még tiszták voltak azok, hiszen ott voltak megkötött kereskedelmi szerződéseink. De tudtuk, hogy 1902. deczember végével, illetőleg 1903. január elsején a külfölddel szemben is rendezni kell a viszonyainkat. Hát azt akarta a magyar parlament ezzel a törvénynyel, hogy necsak Ausztriának, hanem az egész világnak kötött kézzel oda legyünk dobva áldozatul ? Hiszen ha autonóm vámtarifánk nincs, hogy kezdjük meg 1903. január elsején az alkudozásokat? Hogyan, minő alapon? A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy automaticze meghosszabbíttatnak a lejáró szerződések. Bocsánatot kérek, automaticze nem lehet azokat a szerződéseket meghosszabbítani. Hiszen a t. miniszterelnök ur törvényjavaslatának módosításában önmaga azt mondja, hogy a külfölddel szemben 1903. január elsején már a vámegység alapján, mint jogalany nem jelentkezhetünk, mert Ausztriával a külfölddel szemben csak addig jelentkezhetünk mint jogalany, míg váruegységben voltunk. Igaz ez ? A mint azonban a törvényben az van, hogy az önálló vámterület jogalapjára léptünk, akkor 1903. január l-jén a vám tekintetében is, ezen az alapon is önálló és független nemzet vagyunk, tehát külön kell alkudoznunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Igaz, hogy a törvény hivatkozik az 1878: XX. 1- ez. I,. 2. és 3. §-aira, hogy az alkudozás a külügyminiszter utján történik, de, engedelmet kérek, ez csak a módra vonatkozik, t. i. hogy a nemzetet a külügyminiszter képviseli és közvetíti ebben a kérdésben. De mint jogalany a nemzet igenis önálló és független, tehát csak külön tárgyalhat. (Élénk helyeslés a szélsnbaloldalon.) De hagyjuk, t. képviselőház, ezt az egész autonóm vámtarifa-kérdést; én most már nem feszegetem a törvényt, mert fájdalommal kell bevallanom, hogy a magyar törvényeknek akkor, a mikor a nemzetnek javait kellene azokkal biztosítani, érvényük és erejük nincsen: ilyenkor azok csak papiros törvények. Most már a szentesitett törvénynél keresek egy nagyobb biztosítékot: a férfiúi adott szót keresem, a t. miniszterelnök urnái, keresem a földmivelésügyi miniszter urnái. Az adott szót, t. képviselőház, én nem akarom elengedni! A miniszterelnök ur is, a földmivelésügyi miniszter ur is nagyon jól tudják, hogy a Szerbiával és az Olaszországgal lejáró kereskedelmi szerződéseink erre a nemzetre gazdaságilag élet-halál kérdések lesznek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Ki is nyilvánították ebben a házban, hogy sem az olasz szerződés, sem a szerbiai szerződés akkép, a mint van, meghosszabbítva nem lesz. Ezen adott szó alapján kérdem én a t. miniszterelnök urat éi a t. földmivelésügyi miniszter urat; állják-e még; a szavukat? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy volt az mondva! Rátkay Lászíó: Méltóztassék ezt a nemzetet felvilágosítani, hogy 1903 után mi lesz a nemzet jogaival ? Meg lesz-e hosszabbítva az olasz I szerződés ugy, a mint van, meg lesz-e hosszab-