Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

414 HH. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. t. képviselőtársam megfelelt e kérdésre; közte és az elnök ur között tehát ez a tétel el van intézve. Engem azonban, t. képviselőház, ez a kérdés a parlamenti szólásszabadság szempontjából érdekel. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet azt megengedni, t. képviselőház, hogy előre megmondja a szónok, hogy mikép függ össze a kérdés a szőnyegen levő törvényjavaslattal. Egyikünk, t. képviselőház, rövidebben fejezi ki magát, a másik talán hoszszasabban fejti ki eszméit! Ne méltóztassék a t. elnök urnak felejteni azt, hogy azt a magszemet, a melyből a pusztaságban az erdők nőnek, sohasem a sasok viszik, hanem a kis madarak csőréből hull le az a csírázó szem, a miből erdő lesz. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Minden egyes képviselőtársunk, a kit a kerület ide küldött, azért jött, hogy a nemzet sérelmeit mondja itt el ós nem azért, hogy hosszú körmondatokban ékesszólási gyakorlatokat tartson. (TJgy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.') T. elnök ur! Én meghajlom Apponyi Albert nagysága előtt, de épen azért, mert jó helyen látom őt a képviselőház elnöki székében, nem akarnám, hogy az utódok mint jogforrásból merítsenek az Apponyi Albert gróf rendreutasitásából. T. képviselőház! Ilyen viszonyok között, a milyenek között ma vagyunk, ilyen parlamentben, a milyenben most vagyunk, a hol a katonai hatalom folyton előrenyomul, nekünk egyetlen biztosítékunk a szólás-szabadság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egész tisztelettel jelentettem ezt most be a ház elnökének, mint a jó párbajvivó, mikor kiáll, kardját megvillogtatva: tiszteleg, de egyúttal érezteti, hogy annak a kardnak éle is van, és a karban, a mely tartja, erő is van! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Azzal kezdtem beszédemet, hogy az állami életnek sokféle mezejéről fogom idehozni az indokokat, hogy miért nem szavazom meg a felhatalmazási törvényjavaslatot. (Halljuk 1 Halljuk! a szélsőbal-oldalon.) Ha végignézek állami életünkön, t. képviselőház, Arany Jánosnak a verse jut eszembe: »Hullatja levelét az idő vén fája!« De hullatja levelét a magyar alkotmánynak ezeréves fája is! (Ugy vau! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lassankint ezen az ezeréves fán nem lesz lomb, a magyar függetlenséget, az önálló Magyarországot, a nagy, az ezeréves nemzetet nem képviseli ma már más, mint a magyar szent korona oda fent Budavárában, de az is letakarva, kriptába téve. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát akkor Nagy Ferencz t. képviselőtársunk, a kinek higgadt, nyugodt, eszes, előzékeny és épen ezért megvesztegető okoskodása előtt igen szívesen hajlom meg, ne méltóztassék az angol parlament szokásaira hivatkozni, hogy ott a felhatalmazás nem a bizalom kérdése! Thaly Kálmán: Mások ott a viszonyok! Rátkay László: Ott szabad nemzet él, (Ugy van: Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az tudja magát védelmezni, annak a kormánya nem császári hatalomnak kinevezett kormánya, (Ugy van! Ugy van! a szäsobaloldalon.) De ilyen nemzetnek, mint mi, ilyen parlamentben, a hol ma vagyunk, a felhatalmazási törvény az egyetlen fegyver, a taelylycl élni és ily kormánytól a továbbvitelre az engedélyt megtagadni kell és lehet! (Helyeslés a szélsőbaloldalion) Először is a gazdasági kiegyezés kérdésében teszek egypár- észrevételt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam Nagy Ferencz ott is nagyon fényesen fejtegette az 1899 : XXX. t.-czikk tartalmát; fényesen bizonyította, hogy a nemzetnek minő jogai nincsenek benne. Segítségére ment t. képviselőtársam ebben a kérdésben a kormánynak, a ki szintén azt fejtegeti, hogy az 1899 : XXX. törvényczikkben a nemzetnek minő jogai nincsenek benne. Hát nem szomorú az. mikor a legfényesebb jogászi elméink nem abban jönnek segítségre, hogy a nemzetnek minő joga van ebben a törvényben, hanem mije nincs, és eddig minden fényes jogászi elme ebben a parlamentben a kormánypárti oldalról nem a nemzeti jogokat veszi ki a törvényből, hanem azt fejtegeti és magyarázza, hogy a nemzettől ezeket a jogokat elvegye. Barta Ödön: Verwirkungstheorie ! Rátkay László: Csak akkor lehet megérteni a kormány álláspontját, csak abban a világításban lehet megérteni ezt az egész törvénymagyarázatot, ha tudjuk, hogy ő nem a nemzetnek a kormánya, hanem egy császári hatalomnak itt levő közege. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a világításban azután igen szépen, igen logikusan meg lehet érteni, hogy a kormánynak felfogása a nemzet többségének a véleményével mért ellentétes! Nem akarom én a t. képviselőházat untatni azzal, vájjon az 1899 : XXX. törvényczikkben benn van-e az, hogy az autonóm vámtarifának 1902. deczember 31-ig meg kellett volna-e lennie és ha meg nem lesz, ez a viszonosság megsértését vonja maga után ! Nem akarom a t. házat untatni azzal, hogy felolvassam a t. kormányelnök urnak azt az indokolását, melylyel a törvényjavaslatot beterjesztette, hogy felolvassam az előadónak a beszédét, midőn a törvényjavaslatot itt a házban védelmezte, a közgazdasági, a pénzügyi bizottságnak a jelentéseit, melyek mind arról beszélnek, hogy ez az ujabb törvényjavaslat — akkor még törvényjavaslat — a Bánffy-Badeni-féle kiegyezéseknek az alapján áll. A közgazdasági bizottság azt mondja, hogy ebben pedig, a Bánffy-Badeni-féle kiegyezésben expressis verbis ott van, hogy 1902. deczember 31-ig meg kell lenni az autonóm vámtarifának. Én, t, ház, most a törvénynek igazi értelmét a törvény szövegé bl, szelleméből kisérlem megmagyarázni. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondja, a törvény — és ez egyúttal majd szól Nagy