Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-148
410 Í4S. országos ülés 1902 november 1ö-én, szombaton. mum, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az a lét- ; minimum, a mely biztosítja az embernek a meg- i élhetését; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) e he- ] lyett az állam mindenre ráteszi a kezét, minden felett ur akar lenni, és elveszi a polgárok jövedelmének legnagyobb részét; ez olyan visszás állapot, és ez oly romlásba fogja e nemzetet sodorni, a melynek következményei ma még beláthatatlanok. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ausztriában, a hol sokkal kedvezőbb gazdasági viszonyok vannak, biztosítva van az a létminimum. Ott az a kisiparos, az a kereskedő, a ki saját erejével, munkájával tartja fenn magát és családját, 600 frtig adómentes. Hát kérdezem, merészelne-e a kormány ilyen javaslattal előállani ebben a házban, hogy 600 frtig adómentes legyen nálunk ugyanaz a polgár? Merészelne-e ezzel előjönni akkor, a mikor a nemzetnek felcsigázott terheit ma már nem birjuk el ? A kormány ezzel a javaslattal nem is jöhetne elő ilyen körülmények között, csak akkor, ha igenis megváltoztatná a helyzetet, és azokat a nagy, óriási áldozatokkal fentartott intézményeket, mint a hadsereg stb., a nemzet kívánalmaihoz képest leszállítaná. De látjuk, hogy az ország helyzete nem is képezi a kormánynak gondját, mert hiszen a felsőbb hatalmak, Bécs, oly súlyosan nehezednek a mi t. kormányunk vállaira, oly követelésekkel kényszeritik, hogy ide a ház elé jöjjön, a melyek egyenesen kizárják azt, hogy legalább az eddigi állapotban megmaradjunk; és ha azok megszavaztatnának, nemcsak hogy nem hozhatná be a létminimumot a törvényhozás, hanem ezzel még sokkal nagyobb és súlyosabb terheket fog a nemzet vállaira rakni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van, t. ház, a kivándorlás kérdése. Ez égető kérdés hazánkban, és ennek nem az az oka, hogy talán az a nép jobb hazába vagy jobb kereset után vágyódik. Ezért nem menne ki az a nép innen az országból, hanem oka ennek az, hogy itt elviselhetetlen ós tűrhetetlen helyzetet talál, olyan terheket, a melyeket az ő gyenge válla meg nem bír, és ez elől nem kivándorol, hanem kimenekszib. (Ugy van! Ugy van ! a szclsőbaloldalon.) És a mikor a kivándorlás kérdéséről beszélek, t. ház, egyszersmind felhozom azt, hogy a költségvetésbe való bepillantásnál találtam egy tételt, (Halljuk! Halljulc!) a mely így szól: (olvassa) »Az Amerikában élő magyar honpolgárok nagyobbmórvü támogatására 23,000 frtot.« Hát, t. ház, Amerikában százezrei élnek a mi testvéreinknek, százezrek vannak ott kiszolgáltatva politikailag is olyan befolyásoknak, a melyekből valóságos nemzetellenes törekvések rínak ki, ós a mikor azok onnan Amerikából ide az országba visszatérnek, teljesen kikészített és preparált izgatókká válnak. (Ugy van! Uqy van! a szélsőbaMdalon.) És ennek az ellensúlyozására, ennek a most már nem tagadható, nemzeti veszedelemnek elhárítására ez a kormány 23.000 frtot vesz fel az Amerikában élő honpolgáraink nagyobbmórvü támogatására! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez, t. képviselőház, valóságos szatíra. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor, a mikor 600 millió korona nemzeti kincset gyűjtött össze a t. pénzügyminiszter ur, a mikor az állam kasszájában 600 millió korona — lehet mondani — gyümölcsözetlenül hever : egy ilyen eminenter elsőrendű nemzeti ügyben 23.0 ij 0 rongyos forinttal akarja megmentem a kormány az ország felső vidékét. És mindezen nyomorúságok betetőzésére jön most már a kormány a közös kiadásoknak előrelátható emelkedésével. Itt van, t. ház, a czivillista felemelése. Polczner Jenő: Le vele! Abczug! Bartha Ferencz: Érdekes, t. ház, annak a törvényjavaslatnak az indokolása, a melyet a t. miniszterelnök ur épen a tegnapi nap folyamán terjesztett ide a ház elé. Polczner Jenő : Igazán nevetséges ! Bartha Ferencz: A t, miniszterelnök ur a czivillista felemelését indokolja; természetesen ezen indokok meg nem állhatnak; van azonban köztük egy, a mely jellemzi a kormánynak egész ténykedését. Azt mondja az indokolás többek között, hogy azért szükséges a czivillistának ezen 2 millió koronával való felemelése, mert a budai várpalotának építése 18 millió koronával terhelj az udvartartás költségeit. Én nem tudom. t. képviselőház, hogy 18 millió koronával terheli-e vagy sem az udvartartás költségeit, azt azonban tudom, hogy ebből a 18 millió koronából a t. kormány 14,997.000 koronát bocsátott az udvar rendelkezésére a várpalota felépítése czimén. Hát legalább akkor, a mikor ilyen homlokegyenest ellenkező tények mutatkoznak, ne álJjon elő a kormány olyan indokolással, a mely magán viseli a valótlanság bélyegét, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert nem felel meg a valóságnak az, hogy az udvartartás költségeit 18 millió korona terhelné a budai várpalota építéséből kifolyólag. Ez nem felel meg az igazságnak. (Ugy van! Ugy van! i a szélsőbaloldalion.) A kormány jónak látta az ' ; udvartartás részére 14,997.000 millió koronát, tehát nem sokkal kevesebb, mint 15 millió koronát adni azért, hogy ezen öszszeggel a királyi várpalotát felépítsék. Polczner Jenő: Az országgyűlés megkérdezése nélkül! Bartha Ferencz: Erről természetesen az országgyűlés nem tudott semmit! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: Nagyon szép dolog! Bartha Ferencz: Hát, t, ház, egy meghatá| rozott idő, — gondolom, 30 — 50 év — alatt I kellene a magyar királyi udvartartásnak ezt az i összeget visszafizetnie, és tudjuk, hogy a király ' a cziviilistából ezen várpalota építéséhez évente
