Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-148
148. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 411 360.000 frtot adott a múltban. Most már az a 14. helyesebben 15 millió korona, melyet a t. kormány adott, a legkisebb számítással évente 400.000 forint kamatot hozna és igy nemcsak hogy nem az udvartartás költségeinek terhére megy az építkezés, de egyenesen a nemzet terhére, mert az a 15 millió korona, a mely az indokolásban 18 milliónak van feltüntetve, nem a czivillistából, hanem a nemzet pénzéből került ki. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Tátongó épületért, a hol csak a lakájok szaladgálnak! Azok is csak néha ! Gabányi Miklós: Meg a baglyok! Bartha Ferencz: Tegnap emlegették, — s ezt én is aláirom tökéletesen — hogy ő Felsége a király Európa első gavallérja. Hát megköveteljük a kormánytól, világosítsa fel ő Felségét, a királyt, arról, hogy ez a nemzet, ez az ország, a mint azt ítátkay t. barátom tegnap mondotta, igenis egy koldus ország, a mely nem dobálózhatik milliókkal, e nemzetnek takarékoskodásra van szüksége, a melynek a legsürgősebb, legszükségesebb állami feladatokra sincsen pénze. Ilyen körülmények között nincsen pénzünk az udvartartás költségeinek emelésére sem, a mely költ?égek nálunk el sem költetnek, ide vissza soha nem folynak. (Ugy van ! Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nekem ebben a kérdésben az a felfogásom: do, ut des: facio, ut facias. Adok. hogy adj, teszek, hogy tégy. T. ház! A mikor mi ilyen óriási összegekkel dobálózunk itt e házban, egészen megfeledkezünk a közoktatás kérdéséről. Polczner Jenő: Szegény néptanitók! Bartha Ferencz: Ez elsőrendű állami feladat, ezt nem tagadhatja senki e házban. S látjuk, hogy akkor, amikor száz és száz milliókat költünk, amikor ujabb száz milliókat követelnek a hadseregre, az iskoláknak, általában a közoktatás ügyének ezen költségvetésben csupán 3 millió korona többlet jut. Itt vannak, t. ház, a tanítók. Csak e napokban volt, hogy körülbelül ezren jöttek az ország minden vidékéből ide Pestre, hogy figyelmeztessék a kormányt arra, hogy az a bizonyos áldásos tízetésjavitás, a mely kilátásba van nekik helyezve, nem fizetésjavitás, hanem egyszerűen fizetéselvonás. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ugy áll ez a dolog, hogy az az állami tanító, a ki ma 1350 koronás fizetést kap, a most készülő javaslat szerint hosszú idő, körülbelül 8—10 éven keresztül elveszít ezen csekély javadalmazásából is 150 koronát az első fokon, ugy, hogy 8—10 éven keresztül 1200 korona lesz a készülő javaslat szerint megállapított fizetése. Polczner Jenő: Ez az u. n. fizetésjavitás. Bartha Ferencz: Szabad-e nekünk egy pillanatig is tűrnünk, hogy a nemzet harezosai és katonái, a kik a nemzetért, a nemzet érdekében oly fárasztó és tűrhetetlenül nehéz szolgálatot teljesítenek, életük és egészségük áldozata árán küzdenek e hazáért, hogy ezek az uri emberek nemhogy javításban részesülnének, hanem még fizetéscsökkenés érje őket? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hisz ez valóságos büntetés volna és azt hiszem, a legsúlyosabb politikai hiba volna részünkről ezeket az elemeket elkeseríteni, mert azok, a kik a hazáért fáradhatatlanul és szünetlenül dolgoznak, dicséretet és javadalmazásokban való részesedést, fizetésfelemelést, nem pedig csökkentést érdemelnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt vannak, t. ház, az állami életünknek második páriái: az államvasuti tisztviselők. Az a rendkívül súlyos és terhes szolgálat, a mely ezeket az embereket ott a vasútnál terheli, az a gyakran életveszedelemmel járó foglalkozás, a melyben annak a vasúti tisztnek 24 órán keresztül rongyos 600 írtért kell a teljes vasúti felügyeletet éjjel-nappal teljesítenie; a váltókra és vonatokra vigyáznia, hogy valami karambol vagy baj ne történjék: ezek a nemzet második páriái 8 —10 éven keresztül maradnak meg 600 frt fizetés mellett a nélkül, hogy előléptetésre, vagy fizetésjavitásra számithatnának. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Ezek, t. ház, olyan kérdések és olyan állapotok, a melyek igazán mondva sürgős, de nagyon sürgős megoldásra várnak; mert ez a nemzet nem kívánhatja azoktól, a kik érette dolgoznak és érette fáradnak, hogy nyomorúságban sínylődjenek. (Ugy van! Ugy van! Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Az 1903. évi költségvetésben, t, ház, találtam a szakiskolákra, az iparostanoncz-iskolákra és kereskedelmi iskolákra vonatkozólag 46,000 korona többletmegállapitást, (Egy hang a szélsöbaloldalon : Ipart akarunk megteremteni ?) Nem sajnos állapot-e az, t. képviselőház, hogy, a mikor itt ez országban mindenre telik pénz, a mi nem nemzeti, akkor ezeket az ügyeket, ezeket az ipari és kereskedelmi ügyeket, a mely ügyeknek a felvirágoztatása hazánknak elsőrendű érdeke és hazánk közgazdasági jövője alapjainak a lerakását jelenti, 46.000 koronával akarja a kormány most javítani. Értem a 46.000 koronát ugy, hogy a múlt évi költségvetési előirányzaton felül áldoznak csak 46.000 koronát e nagyfontosságú czélokra. Hát, t. képviselőház, ezeket az ügyeket, ezeket a foglalkozási ágakat, a melyek ma széles e hazában a legnagyobb visszafejlődést mutatják, ezeket a kereskedelmi és ipari ágakat, a melyeket melengetni, szivünkre ölelni kellene és megvédeni a külföld elől, ezzel a rongyos 46.000 koronával akarjuk előbbrevinni? Hiszen Ausztria a maga iparát, a mely sok száz perczenttel á!l magasabban, mint a mi csenevész magyar iparunk, milliókkal és milliókkal támogatja még ma is és olyan állami tevékenységet fejt ki. hogy ez az osztrák ipar nemhogy visszafejlődnék, mint a mi iparunk, hanem magas arányokban megy állami támogatás mellett előre. (Ugy van! Ugj í van! a szélsöbaloldalon.) 52*
