Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

I'i8. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 409 Bartha Ferencz: Ott van a szegedi 46-ik ' gyalogezred, mely Fejérváry miniszter ur tulajdona. Oly sérelem történt ennél az ezrednél, oly arczulcsapása a nemzeti önérzetnek, melyet szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) A törvény biztosítja a magyar származású fiuknak azt, hogy vizsgáikon magyar nyelven adják feleleteiket. La is tették a vizsgát német nyelven, csakhogy nem tudtak jól megtanulni németül, s akkor az történt, hogy ezen ezred parancsnoka egyszerűen értesítette ezen ifjakat a hadügyminiszter rendeletéről, hogy tiszteknek ki nem neveztethetnek azért, mert nem beszélik eléggé a német nyelvet. Polczner Jenő : Szégyen! Gyalázat! Botrány ! Ezt tűrjük mi! Bartha Ferencz: Nem tudom, ki hogyan érez saját hazája iránt, de mikor én ezt olvastam, akkor megdöbbenve láttam, hogy itt e megszentelt földön, melyet mi ez idő. szerint még hazánknak merészelünk mondani, idegen uralkodik, {Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) idegen nyelvet követel tőlünk, és azt kívánja, hogy az a magyar fiu. ha előbbre akar menni abban az intézményben, a melynek mi vérünkkel, pénzünkkel áldozunk, tagadja meg az ő nyelvét, vagy legalább is törekedjék arra, hogy németül megtanuljon, mert máskülönben előre nem mehet. (Iqaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Polczner Jenő: Kitűnően tették le a vizsgát valamennyien és tiszteknek nem léptetik elő, mert nem tudnak németül. A vizsgát »vorzüglich« tették le. Botrány ! Ezt nem lehet tűrni! Elnök: Kérem a képviselő urat . . . Bartha Ferencz: Ez igenis botrány ! Ez botrányos állapot! Polczner Jenő: A nemzetnek arczulcsapása ! Bartha Ferencz: Már addig, mig ezen országot Magyarországnak hívják, addig itt az ezredparancsnok, vagy tábornok vagy nem tudom, micsoda, a mi nemzetünk felett uralkodást gyakorolni jogosítva nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És most, t. képviselőház, mindezen sérelmek után, és még száz és száz sérelem után, a melyeket elmondani talán idő sincs, merészelnek még e hadsereg nevében a nemzet szine elé oly követelésekkel lépni, a melyek e nemzetet a gazdasági tönk örvényébe juttatják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy pillantás, t. képviselőház, a beterjesztett költségvetésbe meggyőz bennünket arról, hogy az abban kimutatott 473.000 korona felesleg tulajdonképen sehol sincs meg. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt a 473.000 korona felesleget igenis mutatják a rubrikák eredményei, de nem mutatják a tények, nem mutatja a bevételek és kiadások igazságos összehasonlítása. Én azt hiszem, hogy Lukács László t. miniszter ur sokkal kevesebb fáradsággal sokkal nagyobb deficzitet tudott volna kimutatni. KÉPVK. NAPLÓ. 1901 1906, VIII. KÖTET. (Igaz! Ugy van! a széh'úbaloldalon.) Ezen költségvetés csak az előrelátható kiadások tételeit foglalja magában, holott tudjuk azt, hogy csak a múlt évben a törvényhozás 34 millió koronával szavazott meg többet, mint a mennyi előirányozva volt a költségvetésben. T. képviselőház, ki biztosit bennünket arról, hogy a törvényhozás az 1903. évre vonatkozólag a költségvetés keretén kívül nem fog-e ily összegű többletet vagy talán ennek kétszeresét is megszavazni ? Hiszen oly követelésekkel állunk szemben, melyeknek határai ez idő szerint még be sem láthatók. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az 1903-ik évi költségvetésben tulajdonképen 11 millió deficzitet kellett volna kimutatni. T. képviselőház, ezen állitásomat arra alapítom, hogy 12 millió korona értékben állami uradalmak adatnak el, helyesebben 11,600.000 korona értékben, és ezen összeg be van állítva a költségvetésbe mint bevétel, ámde ez nem jövedelem, hanem az állami vagyon csökkenése, a mely csak azért lett beállítva, hogy ezáltal kedvezőbb mérleg legyen feltüntethető. Polczner Jenő: Szemfényvesztés, porhintés a nemzet szemébe! Bartha Ferencz: T. képviselőház! És a mikor ilyen horribilis tévedésekkel állunk szemben, akkor súlyos aggodalommal tölt el bennünket az, hogy polgáraink már most is túlon-tdl vannak adóztatva. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az adózási viszonyok ez országban olyanok ma, hogy a nemzetnek nagy tömege folytonos küzdésben, folytonos harezban van az adóvégrehajtókkal, finánczokkal és egyéb állami közegekkel. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az adófizetési képesség már — azt lehet mondani — csődbe jutott az országban. A ki a vidék elszegényedését, a kisebb és nagyobb községeknek belviszonyait Játja, a ki megfordul a nép között, az azt a végtelen nyomort szó nélkül nem hagyhatja. Mert mikor kikerül a nép közül, olyan benyomás támad annak a honfiúnak lelkében, a mely mélyen elszomorítja. És a mikor azt látjuk, hogy az állami mindenhatóság olyan követelésekkel jön elő, a melyek ezen súlyos terheket még sokkal nagyobb terhekkel akarják tetőzni, akkor kötelességünk nekünk szót emelni és az ellen tiltakozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Hosszú idő óta az állam polgárai adóreformra várnak, és adóreform helyett mindenütt széles ez országban adóemeléssel találkozunk, i Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Pedig az a nyomorúság, a mely lábra kapott, az iparnak és kereskedelemnek, de általában mindennemű foglalkozásnak az a véghetetlen nagy csökkenése erőben és üzemben nem indokolja azt, sőt határozottan tiltakozik az ellen, hogy ettől a nemzettől a kormány még ujabb terheket követeljen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Feltétlenül szükséges volna, hogy megállapittassék ez országban a létmini52