Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

I'i8. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 409 Bartha Ferencz: Ott van a szegedi 46-ik ' gyalogezred, mely Fejérváry miniszter ur tulaj­dona. Oly sérelem történt ennél az ezrednél, oly arczulcsapása a nemzeti önérzetnek, melyet szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) A törvény biztosítja a magyar származású fiuk­nak azt, hogy vizsgáikon magyar nyelven adják feleleteiket. La is tették a vizsgát német nyel­ven, csakhogy nem tudtak jól megtanulni né­metül, s akkor az történt, hogy ezen ezred pa­rancsnoka egyszerűen értesítette ezen ifjakat a hadügyminiszter rendeletéről, hogy tiszteknek ki nem neveztethetnek azért, mert nem beszélik eléggé a német nyelvet. Polczner Jenő : Szégyen! Gyalázat! Bot­rány ! Ezt tűrjük mi! Bartha Ferencz: Nem tudom, ki hogyan érez saját hazája iránt, de mikor én ezt olvastam, akkor megdöbbenve láttam, hogy itt e megszen­telt földön, melyet mi ez idő. szerint még ha­zánknak merészelünk mondani, idegen uralko­dik, {Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ide­gen nyelvet követel tőlünk, és azt kívánja, hogy az a magyar fiu. ha előbbre akar menni abban az intézményben, a melynek mi vérünkkel, pén­zünkkel áldozunk, tagadja meg az ő nyelvét, vagy legalább is törekedjék arra, hogy németül megtanuljon, mert máskülönben előre nem me­het. (Iqaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Polczner Jenő: Kitűnően tették le a vizs­gát valamennyien és tiszteknek nem léptetik elő, mert nem tudnak németül. A vizsgát »vor­züglich« tették le. Botrány ! Ezt nem lehet tűrni! Elnök: Kérem a képviselő urat . . . Bartha Ferencz: Ez igenis botrány ! Ez bot­rányos állapot! Polczner Jenő: A nemzetnek arczulcsa­pása ! Bartha Ferencz: Már addig, mig ezen orszá­got Magyarországnak hívják, addig itt az ezred­parancsnok, vagy tábornok vagy nem tudom, micsoda, a mi nemzetünk felett uralkodást gya­korolni jogosítva nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És most, t. képviselőház, mind­ezen sérelmek után, és még száz és száz sérelem után, a melyeket elmondani talán idő sincs, me­részelnek még e hadsereg nevében a nemzet szine elé oly követelésekkel lépni, a melyek e nemzetet a gazdasági tönk örvényébe juttatják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy pillantás, t. képviselőház, a beterjesz­tett költségvetésbe meggyőz bennünket arról, hogy az abban kimutatott 473.000 korona fe­lesleg tulajdonképen sehol sincs meg. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt a 473.000 ko­rona felesleget igenis mutatják a rubrikák ered­ményei, de nem mutatják a tények, nem mu­tatja a bevételek és kiadások igazságos össze­hasonlítása. Én azt hiszem, hogy Lukács László t. miniszter ur sokkal kevesebb fáradsággal sokkal nagyobb deficzitet tudott volna kimutatni. KÉPVK. NAPLÓ. 1901 1906, VIII. KÖTET. (Igaz! Ugy van! a széh'úbaloldalon.) Ezen költ­ségvetés csak az előrelátható kiadások tételeit foglalja magában, holott tudjuk azt, hogy csak a múlt évben a törvényhozás 34 millió koroná­val szavazott meg többet, mint a mennyi elő­irányozva volt a költségvetésben. T. képviselő­ház, ki biztosit bennünket arról, hogy a törvény­hozás az 1903. évre vonatkozólag a költségvetés keretén kívül nem fog-e ily összegű többletet vagy talán ennek kétszeresét is megszavazni ? Hiszen oly követelésekkel állunk szemben, me­lyeknek határai ez idő szerint még be sem lát­hatók. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az 1903-ik évi költségvetésben tulajdon­képen 11 millió deficzitet kellett volna kimutatni. T. képviselőház, ezen állitásomat arra alapítom, hogy 12 millió korona értékben állami uradal­mak adatnak el, helyesebben 11,600.000 korona értékben, és ezen összeg be van állítva a költség­vetésbe mint bevétel, ámde ez nem jövedelem, hanem az állami vagyon csökkenése, a mely csak azért lett beállítva, hogy ezáltal kedvezőbb mérleg legyen feltüntethető. Polczner Jenő: Szemfényvesztés, porhintés a nemzet szemébe! Bartha Ferencz: T. képviselőház! És a mi­kor ilyen horribilis tévedésekkel állunk szem­ben, akkor súlyos aggodalommal tölt el bennün­ket az, hogy polgáraink már most is túlon-tdl vannak adóztatva. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az adózási viszonyok ez országban olyanok ma, hogy a nemzetnek nagy tömege folytonos küz­désben, folytonos harezban van az adóvégre­hajtókkal, finánczokkal és egyéb állami köze­gekkel. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az adófizetési képesség már — azt lehet mondani — csődbe jutott az országban. A ki a vidék el­szegényedését, a kisebb és nagyobb községeknek belviszonyait Játja, a ki megfordul a nép között, az azt a végtelen nyomort szó nélkül nem hagy­hatja. Mert mikor kikerül a nép közül, olyan benyomás támad annak a honfiúnak lelkében, a mely mélyen elszomorítja. És a mikor azt lát­juk, hogy az állami mindenhatóság olyan köve­telésekkel jön elő, a melyek ezen súlyos terheket még sokkal nagyobb terhekkel akarják tetőzni, akkor kötelességünk nekünk szót emelni és az ellen tiltakozni. (Ugy van! Ugy van! a szélso­baloldalon.) T. képviselőház! Hosszú idő óta az állam polgárai adóreformra várnak, és adóreform helyett mindenütt széles ez országban adóemeléssel ta­lálkozunk, i Ugy van! Ugy van ! a szélsobal­oldalon.) Pedig az a nyomorúság, a mely lábra kapott, az iparnak és kereskedelemnek, de ál­talában mindennemű foglalkozásnak az a vég­hetetlen nagy csökkenése erőben és üzemben nem indokolja azt, sőt határozottan tiltakozik az ellen, hogy ettől a nemzettől a kormány még ujabb terheket követeljen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Feltétlenül szükséges volna, hogy megállapittassék ez országban a létmini­52

Next

/
Thumbnails
Contents