Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-148
408 Í4S. országos ülés 1902 november io-én, szombaton. előtt fekszik ; nem karddal, nem fegyverrel győzték le, hanem legyőzték áljelszavakkal és oly kijelentésekkel, a melyek, mint most az idők mutálják, nem feleltek meg annak, a mi 1867hen hangoztatva volt. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a jelét látjuk abban is és akkor is, a mikor összehasonlítjuk a dinasztiának és a nemzetnek hatalmát. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Régi akszioma és magyarázatra sem szorul, hogy a legfőbb hatalom a nemzet és a király között csak egymást ellensúlyozva gyakorolható. És mégis azt látjuk unosuntalan, hogy a dinasztiának hatalma óriási magasságra emelkedett a nemzet hatalma fölé, nem is kell már néki parancsolni, mert egyszerű óhajtása előtt a nemzőt akkor is, a mikor evidenter eminens nemzeti jogokba ütközik ez a kívánság, meghajlik. (Igaz! TJgy van! a széhobaloldalon.) Polczner Jenő: Szolgává tették a nemzetet. Bartha Ferencz: Én azt hiszem, hogy nem a király minisztereinek kellene azokban a piros bársony székekben ülniök, hanem a nemzet megbizottainak, a kik képviselik a nemzet igazát ott, a hol az döntésre kerül és a hol a nemzet várhatja azt, hogy ezen súlyos időkből visszatérjen arra az időre, a mikor az ő javait, az ő jólétét meg tudja teremteni. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Áttérek már most a hadsereg kérdésére, mert ez a kérdés egy folyton égő seb nemzetünk testén. Czudar dolognak tartom én azt, hogy itt e hazában idegenek idegen nyelven, idegen vezénylettel parancsoljanak, rendelkezzenek véreinken. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem találunk széles e világon nemzetet, a mely kiadja kezéből az önvédelmet. Ez a nemzet nemcsak kiadta, hanem, a mint a t. miniszterelnök ur szájából hallottuk, még meg is tagadta magától azt a jogot, hogy önmagát védje, fegyveres erejét saját maga önmagának állitsa elő. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezeknek az állapotoknak véget kell vetni. Véget kell vetni a magyarság szempontjából, mert annak a kato naságnak, mely ez ország különböző részeinelhelyezkedve van, a nyelve német, belső szervezete német, és idegen ajkú honfitársaink nem érzik a nemzeti szellem erejét megnyilvánulni akkor, mikor őket egy közös hadsereg katonáivá avatják és idegen szellemben uralkodnak felettük. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De meg kell változtatni ez állapotokat a magyar nyelv érdekében is, mert hiszen, ha széjjelnézünk Európa országaiban, látjuk, hogy igenis, a hadsereg a legjobb beolvasztó eszköz és legerősebb közeg arra, hogy a nyelv tekintetében is megteremtse a nemzeti uralmat. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Meg kell változtatni ezen helyzetet a nemzet önállósága és biztonsága szempontjából, mert én jó lélekkel nem merném rábízni nemzetem sorsát arra a hadseregre, melynek vezénylete, érzülete teljesen ellentétben áll a nemzettel. (Igaz! TJgy van! a szélscbal oldalon.) Ez a hadsereg idegen és nekünk antipatikus katonai uralmat teremtett meg, és ha nézzük ezen hadseregnek belső szervezetét, akkor azt látjuk, hogy kirekeszti kebeléből nemzetünk intelligencziáját, A közös hadsereg 5390 katonai növendéke közül magyar anyanyelvű 716 és akkor, mikor a sereg létszámához 43°/ 0-kal járulunk, nem kell-e keresnünk az okokat, hogy mi idézi elő, hogy nemzetünk intelligencziája óvakodik a hadsereg kötelékébe belépni, mik azok az okok, a melyek visszatartják? Nem kell sokáig keresnünk. Az a hadsereg, mely folytonos vívódásban van nemzetünk közszellemével, kiirtja a maga kebeléből azt a szabad önérzetü magyar ifjút és nem tűri meg ott azt, a ki hazájáért akar lelkesülni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De t. ház! Nézzük a honvédséget, melyről azt mondják némelyek, hogy ez magyar hadsereg. Elismerem, hogy valamikor ezzel a czélzattal alapíttatott a honvédség, hogy valóban magyar legyen. De mit látunk ? A legutóbbi évek, sajnos, azt mutatják, hogy ez a honvédség egyenesen a germanizáczió ölébe hajtatott. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azok a tisztek, a kik a magyar honvédelmi akadémiákból és iskolákból kerültek ki, éveken át szolgálnak, várva várják az előlépést, de ezt nem tudják elérni, mert a t. honvédelmi miniszter ur van olyan jó közös katona, mint a milyen jó bonvédelmi miniszter, vagy valószínűleg még jobb, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és a honvédségi tisztikarba azokat az elemeket, melyek a közös hadsereg tiszti karában éveken át szolgáltak, és melyeknek húsz, harminez, negyven évi szolgálat áll a hátuk mögött, lassankint átcsempészi honvédtiszteink közé és megakadályozza ezek előmenetelét. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De nemcsak ez van benne, hanem miután néhány évig ott szolgáltak a honvédségnél, nyugalomba mennek, s igy áthárítják a közös teherként mutatkozandó nyugdíjjárulékot épen Magyarországra, mert ezen volt közös tiszteknek egész nyugdiját mi fizetjük, (ügy van! a szél.söbaloldalon.) Legutóbb is egy altábornagy, három ezredes, egy alezredes, három őrnagy, öt százados és nyolcz főhadnagy helyeztetett át a honvédséghez, s így akkor, a mikor gyermekeink előmenetelüket keresik, épen ezen közös tisztekkel akadályozzák meg előmenetelüket. T. ház! Ez a dolog nem olyan egyszerű kérdés; mert miután ez már évek óta igy tart, bizonyos elkeseredettséget idézett elő a honvédtiszti karnál. És ez az elkeseredettség jogos is; mert mikor terhes, súlyos szolgálatáért azt kívánja az illető, hogy ő menjen előre az ő csapatánál, akkor azt látja, hogy idegen hadseregből helyeznek át tiszteket és igy pretereálják magyar fiainkat. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: A német szellemet viszik bele a honvédségbe, mert egy kukkot sem tudnak magyarul.
