Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-148

148. országos ülés 1902 november 15-én, szombaton. 407 tárgyalva, de a háznak a törvény értelmében minden oly területi változás bejelentendő, a mely két törvényhatóság területén beáll. Kérem a t. házat, hogy a jelentést (írom. 225) kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a közigazgatási bizottsághoz utasítani méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a közigazgatási bizottsághoz utasittatik. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Gr. Teleki Sándor jegyző: Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy sem az indítványok, sem az interpellácziók könyvébe ujabb bejegyzés nem történt. Elnök: Következik az 1903. évi első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189, 191) általánosságban való tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Bartha Ferencz! Bartha Ferencz: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a ssélsöbaloldalon.) Egy, még csak a közel múltban aktivitásban volt államférfiú mondotta a napokban, hogy megnehezedett az idők járása felettünk. Hát ez igaz, mély aggodalommal tekintünk a jövő elé és nem birjuk széjjeltépni látni vágyó szemünk előtt a leplet, a mely eltakarja előttünk a haza jövendő sorsát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Benn az országban siri csend uralkodik és én ugy látom, hogy ez a siri csend egy nagy kitörés előjele, mert ez a nemzet, a mely már oly régóta várja az ő Messiását, a mely oly régóta várja a megváltást, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) még ma csendes, de ha a megváltás be nem következik, ellenállhatatlan erővel fog megnyilvánulni a nemzeti követelések hangoztatása, és akkor nem állok jót érte, hogy ezek a csendes állapotok nem fognak-e országszerte viharokká változni. (Igaz.' Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A történelmi idők 400 éves súlya nehezedik reánk; keresi a

/ nemzet az ő becsületes fiait és talál helyettük Ézsaukat. (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Nem vádolom Széll Kálmánt, de igenis elitélem a miniszterelnököt, mert nem tud benne az ember és a hazafi a hivatalnok fölé emelkedni. (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Mese az, hogy itt rendszerváltozás történt volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ott látjuk a túloldalon a múlt rendszer meggyökerezett hiveit, Ott látjuk a vármegyékben azokat a bizonyos klikkeket, a melyek sem a nemzetnek, sem a kormánynak nem hivatalnokai, nem közegei, (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) de azoké, a kik őket a vármegyékben megteremtették és ezek kényuraskodnak és uralkodnak a többieken. (Igás! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) És, t. ház, az a többség, a mely előttünk bemutatkozott mint a nemzet megbízottja, önképviselőkből alakult, a kik képviselik azt a rendszert, a mely hazánkat ily súlyos válságba sodorta. (Igás! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Addig pedig, a mig az uralkodóház számithat azokra a bizonyos urakra, a kik mindenért vannak, csak a hazáért nem, mig ezek le nem sepertetnek politikai láthatárunkról, addig itt rendszerváltozás nem lesz. (Igás! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Sokszor megdöbbenve néztem a nemzet gyűlését és fájó szívvel fordultam el, mert láttam azt, hogy ebben a teremben csak az önzés, a mindennel megalkuvó körültekintő politika honol és eminenter elsőrendű nemzeti ügyekben is az illetők a hatalomnak az intését várják, hogy saját érzeményeiket megnyilvánítsák. (Igás! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Hiányzik e termekből a lélek magasztossága, a sziv lelkesítő tüze, hiányzik az ész igazságossága. (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) És e helyett mit látunk, t. ház? Látjuk azt, hogy a politikai negédesség, a mindennel megalkuvó politikai hiúság és a hatalom birtokosainak egy-egy kegyes pillantásáért való szünetlen vágyakozás az, a mi e házban nagyon sokakat jellemez. (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Széles e hazában, százezrek küzdenek a maguk és családjuk megélhetéseért és azok a százezrek, a kik ide jönnek kérni, követelni, könyörögni, rimánkodni, meghallgatásra e házban soha sem találnak. (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Hiszen ha nézzük a kérvényi bizottságnak jelentéseit, azok a számtalan kérvények már évek óta azzal adatnak be ide a ház szine elé, hogy tudomásul vétetnek vagy irattárba tétetnek. Pedig azok, a kik kérvénynyel fordulnak a házhoz, bizonyára megfontolt czéllal és szándékkal, súlyos viszonyok között kérik helyzetük javítását, (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) vagy legalább is jóakaratot kérnek a ház részéről; a kérvényekkel való ilyetén könnyelmű eljárás orvoslást nem képez. Ez nemcsak azoknak a jogait sérti, kik ide jönnek, hanem megsérti a nemzet kérvényezési jogát is. (Ugy van! a széhöbahldalon.) Csodálatosak a végzet utjai. 1848-ban egy heroikus nagy küzdelemben a nemzet legjobbjai javaikat és vérüket áldozták e honért és 1867ben, alig két évtizedre rá, e nemzetet egy útvesztőbe vitték, de nem a nemzet útjára, hanem a fékezhetetlen hatalom útjára. (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Ezen hatalomnak erős nyűgét és letipró súlyát mindannyian érezzük és égbekiáltó bün, istenkísértés volna, ha ezen túlbatalmat ma még az általa kért ujoncz- és pénzbeli áldozatokkal tovább is erősítenénk. (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) 1867-ben egy kötött marschrutát kapott ez a nemzet, megkötötték kezét, megkötötték lábát és oda tették a császár zsámolyához. Nem volt szükséges elmondani, hogy: íme Felséges uram, ez a nemzet lábaid