Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-130
34 130. országos ülés 1902 október 10-én, pénteken. keztóben zavarják. Méltóztassék ezt megtenni, különben attól kell tartani, hogy a terem építésének fogyatékossága következtében az ilyen bajok ismétlődni fognak. Azt gondolom, ennek jó lesz elébevágni; ezt pedig meg lehet tenni azon az egyszerű módon, ha a t. elnök ur minket egyszer összehív egy értekezletre, a melyen ki-ki tapasztalatait' előadhatná és a melyen niegbeszélhetnők a dolgot, hogy minél előbb intézkedés történjék necsak az elnöki pulpitusnak kissé lejebbszállitása, de sok egyéb mizéria megszüntetése tekintetében is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt bátorkodtam elmondani ezen alkalomból, ezt ajánlom minden képviselőtársunknak és a kormánynak is figyelmébe. Ez a baj mindnyájunkra nézve közös, hisz a miniszter urakat magukat is, ha valamelyik nap a szél megered a Dunaparton, a légvonat könnyen elviszi helyükről. (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez akkor az önök kedve szerint fog történni! (Derültség.) Thaly Kálmán: . . . Mennyivel inkább eshetik ez meg mivelünk ? (Derültség.) Ezen a bajon is segíteni kellene, de van több ilyen, a melyen segiteni kell és ha segítünk, akkor nem lesznek konfúziók az akusztika hiányai miatt sem. Erre óhajtottam szerény felszólalásomban utalni. (Helyeslés.) Elnök: Én azt hiszem, t. ház, Eátkay képviselő ur belenyugszik abba, hogy mivel a mai ülés napirendjén van úgyis az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása, tehát ipso facto az ő indítványa is, ha azt az inditványkönyvbe beírta, ma még bizonyos mértékig tárgyalható lesz, talán előbbi indítványát visszavonja és az majd az inditványkönyvben foglalhat helyet. (Helyeslés.) A képviselő ur tehát és a ház is ebbe belenyugszik. (Helyeslés.) A jegyzőkönyvet magát nem kifogásolta a t. szónok urak közül senki. Kérdem, méltóztatnak-e a jegyzőkönyv hitelesítésébe belenyugodni? (Igen!) E szerint a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Egyúttal tekintettel arra, hogy a miniszterelnök ur ugy egyes bizottságok tagjai számának szaporítására, valamint uj bizottságok megalakítására nézve javaslatot óhajt tenni, kérem, nyugodjék bele a ház abba, hogy a mai ülés tárgysorozatának negyedik pontja: »bizottságok választása« a mai napirendről levétessék és a legközelebbi szerdai ülés napirendjére tétessék át, hogy a miniszterelnök ur javaslatait megtévén, a ház ezekre nézve ma határozhasson. (Helyeslés.) Ha a t. ház ebbe belenyugszik, ezt határozatképen kimondom. (Helyeslés.) Következik a tegnapi napirend folytatása. Endrey Gyula jegyző: Krasznay Ferencz! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Az a két beszéd, a melylyel a miniszterelnök ur Kossuth Lajos születése százados évfordulójának megünneplésétől történt távolmaradását megmagyarázta, vagy helyesebben mondva, mentegetni igyekezett, az a két beszéd, mondom, sajnálatos örvényt mutat a közhatalom kezelője és azok közt a milliók között, a kik a közhatalmat reá bízták. (Ugy van! a szélső-baloldalon.) T. képviselőház! Ha az utolsó évtizedek alatt meg is szoktuk azt, hogy a közhatalom mandatáriusai távol állanak a nemzeti géniusztól, hogy azok önmaguknak tagadják meg hatalmuknak legerősebb és legbecsesebb forrását, a népakaratot, ha — mondom — meg is szoktuk ezt, mégis megdöbbenve állunk meg az előtt a magyarázat előtt, a mely egy kidomborított álokoskodásban akarja a miniszterelnök ur felfogásának indokát adni. Megdöbbentő ez azért, mert hiszen épen Kossuth Lajos születése százados évfordulójának ünnepe hozta meg oda künn a renaissance-ot a magyar népnek akkor, a mikor a népnek milliói oly osztatlanul, oly rajongó imádattal mutatták be hálájuknak külső jeleit, oly megkülönböztetés nélkül és oly elementáris erővel, hogy még azok is meghajlottak Kossuth nagysága előtt, a kik eddigelé a magyar nép gyöngitésén dolgoztak; oda állottak az ünneplők sorába^azok is, a kik eddig attól távol maradtak. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hát a miniszterelnök ur mindezt nem látta, ő a nemzet élő lelkiismeretének a megszólalását nem hallotta. Épen azért én oda hagyom az érzelmek világát, hiszen a nép érzelmeit Magyarországon mindig oly czinikusan fogták fel a hatalom birtokosai és áttérek arra a térre, a mely egyedül alkalmas arra, hogy azon ez a kényes kérdés objektív elbírálásban részesüljön. (Halljuk! Halljuk!) Ez a tér, t, ház, a politikai okosságnak, a politikai raisonnak és az igazságnak a tere. És ha erről az oldaláról nézem a kérdést, akkor mindenekelőtt meg kell állapitanom azt, hogy a miniszterelnök ur álláspontja és a miniszterelnök ur eljárása nem volt legitim. (Helyeslés a szélső-baloldalon.) Néni legitim, mert van egy törvény, a mely felette áll minden törvénynek, egy törvény, a mely megtiltja a népuralom depozitáriusának azt, hogy a népakarat ellenére cselekedjék. Kulturnépeknél, demokratikus államban, a közhatalom kezelője nem helyezheti magát ellentétbe a nép akaratával, a nép szuverenitásával, mert a nép szuverenitása az egyedüli legitim gyökere az illető közmegbizott hatalmának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S ez ellen a népakarat ellen nincsen felebbezés és nincsen kifogás. Mag a az államfő, a ki végre is a közjólét elérésének egyik eszköze, ebből a népakaratból meríti erejét, és ezzel a népakarattal kell, hogy harmóniában álljon. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, t. ház, nem kell rámutatnom arra, hogy szeptember 19-én a nép milliói micsoda érzelmektől voltak áthatva; csak azt kell megállapitanom, hogy a kormány elnöke nem járt
