Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

Íí6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. 389 tikus érzelem, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de ugy látszik, hogy a t. miniszterelnök ur ezt nem tartja szükségesnek, Félnek attól, hogy oda fenn ezt elmondják. Nem szavazhatom meg továbbá akkor sem, a midőn látom azt, hogy oly javaslatok vannak itt a szőnyegen, mint a katonai javaslatok. Ezen most benyújtott katonai javaslatok igazán arczulcsapása a nemzetnek, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert akkor kérik a katonaság létszámának a felemelését, a mikor a nemzet amúgy is ki van merülve, nincsen meg jóformán a megélhetési módja sem. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kivándorolnak, kimennek a hazából, inkább hazátlanok lesznek, semhogy idehaza maradjanak szenvedni és koplalni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fejérváry miniszter ur, ugy látszik, elfelejtette azt, hogy kik azok, a kik ezeket a katonai javaslatokat megszavazzák. Mind olyan apák, a kiknek nincsenek a hadseregben póttartalékos vagy három évre kötelezett fiaik. Mert, t. túloldal, tegyék a szivükre a kezüket (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nincsen szivük, még kezük sincsen!) és akkor meg fogják azt tudni, hogy kit sújt ez a törvényjavaslat. Nemde, azokat a kisembereket, a kismunkást, a két kezére utalt munkást, a napszámosokat, a kiknek ugy sincsenek jogaik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A gazdagok, a gazdag földbirtokosok és gyárosok, azok meg tudják maguknak szerezni a könnyebb katonásdit. De önök épugy vannak, mint a hogy jól mondta Vázsonyi t. barátom, mikor azt monda, hogy a merkantilisták oda ajándékozzák az agráriusok vagyonát, az agráriusok pedur oda ajándékozzák a merkantilisták vagyonát. Önök pedig oda adják a nemzetnek a fiait, és nem a saját fiaikat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ha b. Fejérváry honvédelmi miniszter urnak a fia póttartalékos volna, bizonyára nem adta volna be azt a törvényjavaslatot. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) B. Solymossy Ödön: Szolgált ő is! Pozsgay Miklós: Ugy látszik, t. képviselőház, arra a királyi kéziratra már csak azért is szüksége volt a kormánynak, mert alattomban már ott volt a czivillista felemelése is. Ha a czivillista felemelését kérte volna ő Felsége még a múlt czikluson és indokolta volna azzal . . . Elnök (csenget): Kénytelen vagyok azt a figyelmeztetést ismételni, a melyet elnöktársam már hasonló esetben egyszer tett, hogy sem bármiféle javaslatnak, sem pénzösszegnek megszavazását nem ő Felsége kéri, hanem a kormánya. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Bocsánatot kérek, nem tudtam, hogy a kormánynak nem ő Felsége mondja meg, hogy neki pénzre van szüksége. (Élénk tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Hát, t. ház, ha a kormány akkor azzal indokolja, hogy előttünk van ennek a czifra háznak a megnyitása és akkor ő Felsége valami nagy ünnepséggel akarja ezt megnyitni, és erre az udvartartásnak kevés költsége van, mert jelenlétével valami óriási pompát akar kifejteni, akkor talán a ház lett volna abban a helyzetben, hogy ezen alkalomból azt egy évre megszavazza. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De mit látunk, t. ház ? (Halljuk! Halljuk!) Tiz évre akarja ezt a kormány megszavaztatni. Hát tudja azt a kormány, hogy 10 évig lesznek odafent anyagi szükségletek? (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Mert a nemzetnek is vannak jogai, nemcsak az udvarnak. A nemzet ma sanyarú helyzetben van és elvártuk volna akkor, hogy a nemzetnek uralkodója átérezze a nemzet sanyaruságát és akkor a kormány nem lett volna abban a helyzetben, hogy a czivillista felemelését kéri, hanem lett volna az udvar olyan gavallér, hogy még vissza is adott volna belőle. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: A mint az olasz király tette! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Hogy mostan ezek a javaslatok ilyen nehezen mennek keresztül, (Zaj-.) a kormány által sugalmazott lapok egyre azt hangoztatják, hogy a király haragszik, a király nem jön Budapestre, mert nem tud a nemzetre nézni, egyáltalában ő haragszik, pedig jól tudjuk, hogy a ki haragszik, annak nincs igaza. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzet is haragudhatnék, de nem haragszik . . . Bakonyi Samu: Dehogy nem haragszik! Pozsgay Miklós: Pedig mindig előtte van az az arezulcsapás, a mely éri, valahányszor azt a gyűlölt Grotterhaltét-húzzák. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a Gotterhalte is olyas valami, a mi a nemzeti érzületet mindig távolabb és távolabb taszítja a dinasztiától. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha ezen a Gotterhalte nem lett volna Kolozsvárott előtérbe tolva, és nem húzták volna el, nem jött volna abba a helyzetbe a nemzet és királya, hogy egymásra haragudjék. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem, t. képviselő ur, azt, hogy a király és • a nemzet egymásra haragudnának, a parlamentben nem lehet mondani. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Hiszen a kormány kürtöli azt mindenüvé. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ha mint olyat hozza fel a képviselő ur, mint ami bizonyos lapokban áll, akkor ez ellen nincs kifogásom. (Helyeslés, i Pozsgay Miklós: A kormánypárti lapok utján mondják, hogy a király haragszik; ha pedig az egyik haragszik, a másiknak is hátat kell