Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

386 14-6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. zetünk van. És vájjon mit tesz a t. kormány e bajok gyógyítására? Vájjon vannak-e gondolatai, tervei, eszméi? A magam részéről egyáltalában nem látom azokat. (Igaz! Ugy van.' a szélsőbaloldalon.) Mit tesz a t. kormány a pusztuló kisgazdákért, a kisiparosokért, a szegény tanítókért, a kik e nemzetnek legtiszteletreméltóbb és legértékesebb elemeinek egyikét képezik ? Mit tesz a szegény protestánsokért, azért a legmagyarabb fajért és az alkotmánynak e legerősebb bástyájáért? Nyomorult néhány ezer forintot vett fel most is részükre a költségvetésbe. Azután mit tesz a t. kormány a szegény, nyomorúsággal küzdő munkásokért? Most legutóbb beadott egy törvényjavaslatot, a mely a kivándorlást volna szabályozandó. Tegnap a t. miniszterelnök ur nagy önérzettel hivatkozott e törvényjavaslatra. De ha közelebb megnézem, nyíltan és őszintén megvallom, nem nézek ki belőle semmi egyebet, mint azt, hogy néhány jól fizetett állást fog teremteni. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A szegény embert, a ki itthon nem tud megélni, a ki nem tudja kenyerét megkeresni, azt megköti, — ha még talán útja nyitnék más országba, a hol megélhetne, — hogy ki ne mehessen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldaton.) T. képviselőház ! Ez a kormány örökösen ígér mindent és a költő ama szavait juttatja eszembe, a melyeket a kakukra vonatkozólag mond: olvasatlan igét, elmúlt esztendőket, a melyekből egy sem tölt el. Nem látom, hogy a kormány ezzel csak komolyan igyekeznék is foglalkozni, és törekednék is komolyan ezeket a bajokat orvosolni, hanem mint Aesopus parasztja, bambán nézi, a mig a viz lefolyik. T. képviselőház! Ez a nemzet várja terheinek könnyítését, bajainak enyhítését; és mit csinál most is a t. kormány ? Javasolja a czivillistának felemelését, javasolja a katonai létszámnak és ezzel a nemzet terheinek a felemelését. Ez a t. kormány panaczeája. Láttam a minap egy képet egy hirdetési plakáton. Felül az van rá írva, hogy »Jakobis Monopol« ; az a kép egy bosnyák bakát ábrázol, a miiit egy czigaretta készítésével nagy buzgón foglalkozik. Hetek, hónapok multával láttam ugyanazt a képet, ós még mindig ugyanabban az állapotban volt az a szerencsétlen baka, a czigaretta készítésével még addig sem készült el. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! A kormányra emlékeztetett ez engem, a mely mindent ígér: álljon elő itt bárki akármiféle kérelemmel, kívánsággal vagy dologgal, azonnal kész felkarolni és ígéretet tesz, hogy igenis azt meg fogja csinálni; de, t. ház, csak ígér, de sohasem készül el semmivel. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Mikor én ezen bajokat, ezt a nyomorúságot nézem, és mikor arra gondolok, hogy a t. kormány még most is a terheket akarja növelni, szaporítani a nemzet nyakán, akkor én arra gondolok, hogy itt vagy a fejben, vagy a szívben, vagy a lelkiismeretben valami perverzitásnak kell lenni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urat, tartsa magát a j)arlamenti szokásokhoz kifejezései megválasztásában. (Helyeslés jobbfelöl. ÍJllenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: T. képviselőház! Nem csoda, hogy ha ezek következtében ez a nemzet egy nagy beteghez hasonlít, a melynek testében, ugy látszik, mintha minden bomlásnak indulna. Ott van egyfelől a szoczializmus térfoglalása, másfelől ott van a nemzetiségi kérdésnek kiélesedése, és ott van harmadik oldalról a felekezetieskedésnek elharapózása. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Régen óhajtottam már hallani, vájjon mi lehet a t. kormánynak szocziális politikája? A mire a legnagyobb szükségünk volna ebben a században és napjainkban, az egy jó szocziális politika volna; de ilyenről ez időszerint én részemről még nem tudok. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Mi sem!) A t. kormánynak összes bölcsesége a szoczializmussal szemben, ugy látszik, hogy még most is az erőszak alkalmazásában rejlik. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A szegény munkásegyleteket, a melyeknek alapszabályai, bár nagykeservesen, meg lettek erősítve, most feloszlatja mindenféle haszontalan és alaptalan ürügyek miatt. Sőt azt is volt alkalmam tapasztalni, hogy a munkások, a szoczialisták között fizetett spiczlik, kémek vannak alkalmazva. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Említettem már a nemzetiségi kérdés kiélesitését. En óhajtom, hogy ebben a hazában minden ember tudja, hogy ez az ország, melyben lakunk, Magyarország, és minden ember tudja, hogy ez az ország a magyar nemzeté. Ha a magyar nemzet nagylelkű volt és a jövevényeket, általában a nemzetiségeket keblére ölelte, azokkal jogait megosztotta és azokat magához emelte, azzal még nem mondott le a nemzeti egységről. Ha az én házamba bejön egy jövevény ós szállást adok neki, még nem adtam neki jogot arra, hogy a házat, vagy annak egy kis részét magára Írassa, vagy abban az én orrom alá piszkáljon. Ha a nemzetiségeknek az volna a bajuk csupán, hogy iskoláikban a magyar nyelvet is tanítják, vagy hogy az állam az ő számukra egyetemeket nem állit fel, melyekben az ő nyelvükön tanítanának, vagy hogy a borbély czégtábláján magyar nyelven olvasható a felírás : akkor a nemzetiségek nagyon szerencsés helyzetben volnának, mert igy nagyon kevés bajuk volna. De másfelől azt egészen meg tudom érteni és el tudom képzelni, hogy rossz közigazgatás és rossz állami gazdálkodás ezeket a nemzetiségi kérdéseket is elmérgesiti. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a legmagyarabb