Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

1Í6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtököt:. 387 vidékeken is látjuk az elégedetlenkedést a közigazgatással és állami gazdálkodással! És vájjon nem szomorú, nem rettenetes dolgok-e azok, a miket pl. Lendl Adolf t. képviselőtársunk a saját kerületéből elbeszélt, vagy a miket itt Artim t. képviselőtársunk szájából és másoktól hallottunk, melyekhez hasonló dolgokat a mintavármegyékből is felhozhatnánk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Ha a közigazgatás más volna, ha más volna a kormánynak gazdasági politikája, ha ennek a nemzetnek volna tekintélye, akkor azok a nemzetiségi kérdések is egészen máskép állnának. Emii tettem, t. ház, a felekeze ti eskedésnek elharapózását, a mely már ebben a házban is hangot talált. Én nem tudom, hogy jól értettem-e, de Rakovszky István t. képviselőtársunk múltkori beszédében, a melybe én közbeszóltam, e közbeszólásra azt mondta, hogy nem szavazzák meg az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtását azért, mert vissza akarták adni a kölcsönt a protestánsoknak, a kik az egyházpolitikai törvények megszavazásával a katholikusokon ütni akartak. Nem tudom, jól értettem-e; ha nem igy mondta volna, vagy nem jól érteném, akkor arra nem reflektálnék. Förster Ottó: Majdnem az volt az értelme! (Derültség.) Kecskeméthy Ferencz: Ha majdnem ez volt az értelme, akkor azt mondhatom, hogy ez volt az értelme! Förster Ottó: Kérem, én nem is hallottam! (Derültség.) Kecskeméthy Ferencz: Mi protestánsok nem szoktunk ütni másokon vallásukért és azt mindenki tudja, hogy az egyházpolitikai törvényekért a protestánsokat felelősekké tenni nem lehet, inert tény az, hogy ugy a római katholikusok, mint a protestánsok közül sokan megszavazták azokat és ugy a katholikusok mint a protestánsok közül sokan ellene voltak ezen javaslatoknak. Mi ugy gondoltuk, hogy a t. néppárt egyes tagjai a protestánsoknak nem ellenségei, inkább barátai; de azok után, a mik történtek, mégis azt kell gondolnom, hogy a mi ily értelemben mondatott, az puszta szó és beszéd volt. Igenis, vannak a római katholikusok közt jó barátaink és ezekről hálásan kell megemlékeznünk. Jó barátaink voltak azok, kik az 1799-iki gyűlésen ott ültek, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) jó barátaink voltak, kik az 1848 : XX. t.-cz.-et meghozták és vannak ma is a római katholikus lakosság közt jó barátaink, kik a protestánsokban nem a hitfelekezetet, hanem a polgárt és a hazafit nézik. (Felkiáltások a baloldalon: Mi is igy gondolkozunk!) Rakovszky István t. képviselőtársunk azt is mondotta, hogy megszavazza a czivillista emelését, mert ha másoknak van 4 millió forintjuk egyházpolitikai törvények végrehajtására, akkor őnéki is van 2 millió forintja egy katholikus uralkodó számára. Tehát nem azt mondja, hogy megszavazza a czivillista felemelését azért, mert ez a nemzettől telik, nem is azt mondja, hogy azért szavazza meg, mintha az uralkodó-család nagy nyomorúsággal küzdene, nem is hálából, mivel az uralkodó régi uralkodó és jó uralkodó, hanem megszavazza azért, mert katholikus uralkodó. (Mozgás a baloldalon.) Ez egészen igy van, itt van előttem. En alig akartam füleimnek hinni, mikor ily dolgokat ily czinikusan kivágni, hallok. Én nem tudom, hogy katholikus lakostársaink mennyiben helyeslik az ily áldozatkészséget, kik az ország terheit épugy érzik, mint mi protestánsok, de arról meg vagyok győződve, hogy ez nem helyes politika, mert ez tulajdonképen a felekezeti harcz proklamálása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ez azt jelenti, hogy ebben a házban felekezeti szempontok szerint fogunk szavazni a költségvetésnél és más dolgoknál, s egy dolgot megszavazunk azért, mert katholikus, más dolgot megtagadunk azért, mert a kikről szó van, nem katholikusok, Azt mondom én azoknak az uraknak, kik ennek a politikának a hivei, hogy ők egy pár századdal elkéstek, nézzenek széjjel a világban és látni fogják, hogy az ily politika iránt a világ többé nem fogékony, ma a világ túl van ezen, sokkal józanabb, felvilágosultabb és sokkal reálisabb, mint hogy ily szempontok által engedné többé magát vezettetni. A mai világ meg van arról győződve, hogy egy vallásnak csak annyiban van jogosultsága, a mennyiben szeretetet hirdet, a mennyiben vigasztalni igyekszik és a mennyiben az emberek boldogságát előmozdítani törekszik. Mindezek azt mutatják, t. képviselőház, hogy ez a nemzet egy beteg testhez hasonlítható, és ugy látom, hogy ez a kormány ezt a beteget a jelenlegi rendszer szerint meggyógyítani sohasem fogja: de az megtörténhetik, hogy a beteg orvoslásáról lemond, Az orvosok nagyon ritka esetben teszik ezt. Gyógyítják és flastromozzák a beteget, mig a beteg észre nem veszi, hogy egyszer eltemették. (Derültség.) T. képviselőház! Ezeket az orvosokat ki kell fizetni, és nekünk törekednünk kell arra, hogy az a rendszer, a melyet ez a kormány és elődjei követtek, eltöröltessék a föld szíriéről. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) T. képviselőház! Azt olvassuk a lapokban, — de itt, ebben a házban is czélzást hallottunk a Kossuth-ünnepély tárgyalása alkalmával a miniszterelnök ur szájából erre, — hogy esetleg majd feloszlatja a házat és uj választások következnek. Azt mondották ellenfeleink, hogy mi ettől félünk és esetleg azért változtatjuk a mi harczmodorunkat. Azok nagyon tévednek, a kik igy gondolkoznak. Mi, t. képviselőház, egyáltalában nem félünk és nem félhetünk sem a ház feloszlatásától, sem pedig az uj választások elrendelésétől, mert mi ez által csak pártunknak erősödését várjuk és reméljük. Nézzék meg önök, mi történt a legközelebb múlt választások al49*