Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

380 Í46'. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön. vei az általános hadviselési mód szerint fentebbi ellenséges támadások visszaverésében segedelem­mel lenni tartozni fognak; ez utóbbi volt a nemzeti hadsereg. Folytathatnám az idézeteket. Van akár­mennyi, a melyekben világosan ki van mondva az, hogy a királyi seregnek feladata az orszá­got első sorban megvédelmezni, és ha ez nem elégséges, akkor lehet a nemzeti hadsereget is talpra állítani. Már Zsigmond idejében egy uj elem lép be a magyar hadsereg szervezetébe, az u. n. portális miliczia, a telekkatonaság. Ugyanis a századoknak folyamán a várjószágok aprddon­kint elkallódtak; egyik-másik királyunk részint elajándékozta azokat, részint az országos zava­rok alatt egyes batalmas főurak a birtokokat kezükbe kerítették ugy, hogy a hadsereg egyik legerősebb alkotó része: a várjobbágyok osztálya megsemmisült. Részint a kisebb birtokú nemes­ség alakult ki belőle, részint, a kik nem voltak ilyen szerencsések, egyes földesurak jobbágyaivá váltak. Ezek hiányát már az Anjouk is erősen érezték és ugy segitettek rajta, ,hogy behozták az u. n. banderiális rendszert. És ez az, hogy a földesurak, a gazdagabb nemesek a saját költségükön állítottak fel zászlóaljakat, bandé­riumokat. Különösen Lajos király idejében, a kinek európai hire és nagy népszerűsége volt, ezen az alapon sikerült is meglehetősen erős és nagy hadseregeket összehozni. De már ő is ta­pasztalta azt, hogy különösen hódító háborúk­ban nem elegendő, és már Lajos alatt is tapasz­taljuk azt, hogy ő zsoldosokat nagyobb számmal alkalmazott. Különösen Werner nevű zsoldos vezér játszik nagy szerepet az ő olaszországi hadjárataiban. Zsigmond király idejében már annyira megváltoztak a viszonyok, hogy egy uj elemet kellett behozni a hadsereg szervezetébe és ez volt a telekkatonaság, a portális miliczia. Az 1435. V. t.-czikk rendeli el először, hogy minden 33 jobbágy után egy, vagyis 100 után három teljesen felfegyverzett lovas katona állíttassák ki. Ettől kezdve azután minden tör­vényben meg van ezeknek a száma állapítva, a szükséghez képest hol több, hol kevesebb. Pl. 1454-ben Konstantinápoly elfoglalása után, mi­dőn az ország nagy veszélyben forgott, ki lett mondva az 1454., gondolom IV. t. czikkben, hogy minden kapu után négy lovas és két gya­logos állíttassák és ezenkívül még a nemesség szeinélyenkint is felkelni tartozik. 1458-ban, Mátyás király kiskorúsága alatt, midőn Szilágyi Mihály volt az ország kormányzója, a követ­kező törvény hozatott: »A király ur ezen or­szágot a saját királyi jövedelmével oltalmazni és védelmezni tartozik, ha pedig jövedelméből nem védelmezhetné, akkor az ország egyházi főrendéi, az ország nagyjai csapatokat küldeni tartoznak, ha pedig ez sem elég, {Sálijuk! Halljak! a szélsöbdloldalon.) az összes nemesek és bármi rendű és rangú birtokos emberek had­sereg módjára előállni és katonáskodni tartoz­zanak.* Mátyás király átvévén a kormányzást, csak­hamar meggyőződött arról, hogy különösen hó­dító háborút a telekkatonasággal sem igen lehet folytatni, s miután abban a szerencsés helyzet­ben volt, hogy nem annyira védelmi, mint tá­madó háborút folytatott, szükségét érezte an­nak, hogy rendes hadsereggel birjon, mely min­dig keze ügyében legyen. Akkor állította fel az u. n. fekete-sereget, főként csehekből és a tö­rök elől Magyarországba menekült ráczokból, és igy Mátyás királynak már nem emberre volt szüksége, hanem pénzre, és épen azért az 1474-iki, gondolom, I. t.-cz. Mátyás király ké­relmére már nem katonát, hanem telkenkint egy arany forintot szavaz meg, azzal a kikötéssel, hogy katonáskodni nem tartoznak. 1478-ban, gondolom, a II. és III. t.-cz. öt évre előre szavaz meg évenkint egy-egy arany­forintot, szintén azzal a kikötéssel, hogy öt éven belül csak akkor tartoznak katonáskodni, ha a római vagy a török császár, a cseh vagy a len­gyel király, vagy a romániai basa támadná meg az országot. A mint méltóztatnak tudni, a fekete-sereg Mátyás király alatt kitűnően bevált, úgyannyira, hogy nemcsak Csehország jelentékeny részét fog­lalta el, de Ausztriát is Bécscsel együtt. Fáj­dalom, a mint Mátyás király meghalt, uralmá­nak összes eredményei összedőltek. Azok, kik Mátyás király halála után nem az ő örökösét, Korvin Jánost, de idegent választottak meg, ép azért tették ezt, mert megunták Mátyás erős kezét, és különösen nem volt Ínyükre az adózás. Épen azért már 1492-ben, az Ulászló uralkodása alatt hozott törvényezikk ismét visszatért a régi portális milicziára, ott már az mondatik az 1492 : XVIII. törvényezikkben, hogy a birtokos nemesek 20 jobbágy-kapu után egy lovast, a birtoktalanok pedig 10 kúria után egy lovast tartoznak állítani. Később azután mindinkább rosszabbodván a helyzet, mind jobban és jobban veszélybe dől­vén az ország török hóditások miatt, ezek az intézkedések is mind szigoruabbakká lettek. Az 1498 : XVI. törvényezikkben meg van állapítva, hogy a papok mind birtokuk, mind tizedjöve­delmük után tartoznak katonát — állítani. (Halljuk! Halljuk! a széls'óbaloldalon.) Fel van sorolva a papság által kiállítandó bandériumok száma: összesen megy ez 6800 főre. Ehhez járul a királyi bandérium 1000 lovas, az erdélyi vajdáé: 400, a székely grófé: 400, a horvát báné: 400, és a temesi grófé: 400. A többiek, a macsói, a Szörényi bán stb., a török hóditások folytán megszűntek. De később ez sem bizonyult elegendőnek, ugy, hogy már 1526-ban a VIII. t.-cz. azt mondja, hogy mindenki készüljön, még a jobbá­gyok is ötödrészben, vagyis a nemeseken kivül minden ötödik jobbágynak is fegyvert kellett

Next

/
Thumbnails
Contents