Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-146

Íí6. országos ülés 1902 november 13-án, csütörtökön, 381 fognia. Fájdalom, eredménytelenül, mert tudjuk, hogy a mohácsi katasztrófa mégis bekövetkezett. Azt hiszem, hogy eddig nem is igen vonja kétségbe a miniszterelnök ur sem azt, hogy önálló független magyar hadsereg mégis csak volt, hanem azt hiszem, hogy azt akarta ő voltaképen állítani, hogy Mohács után nem volt, sőt ha jól emlékszem, nem ebben a beszédében, hanem később egy másik beszédében mondotta is, hogy Mohács után megszűnt a magyar hadsereg. Engedelmet kérek, ennek sincs semmiféle jogosultsága, (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És sorban elősorolhatom azon törvényeket, a melyek mind azt bizonyítják, hogy ezen a téren jogilag semmiféle változás nem történt Mohács után sem. (Ugy van ! TJgy van a szélsőhaloldalon.) A különbség mindössze az, hogy nagyobb lévén a veszély, mert a török már az országban benn volt, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a portális miliczia is megmaradt és azonkívül az évi adózás is ismét behozatott. Már az 1528-dik évi VII. t.-cz. azt mondja, hogy telkenkint 2 forint fizetendő és minden húsz jobbágy után egy lovas állítandó; az 1543 : VII- t.-cz. mondja, hogy király és királyné tartoznak csapataikat kiállítani, a jobbágy-telkek után pedig 2 forint adó fizetendő. Száz jobbágy után négy lovas az adó és ezenkívül két lovast a földbirtokosok saját költségeiken állítsanak. Ezenkívül azután, ha a király személyesen megjelenik, a nemessk is fejenkint felkelni tartoznak. Az 1546 : XIX. t.-cz. azt mondja: szükséges pedig, hogy ő Felsége akár jelen, akár távol legyen, mindig szokott hadserege legyen az országban, nemcsak magyarokból, hanem külföldi nemzetbeliekből is, hivatkozva arra, hogy ó' tartozik jövedelméből zsoldosokat is tartani. Az 1556 : XX. t.-cz. azt mondja, hogy 100 jobbágy után 10 lovas és a jobbágyok részéről külön 10 puskás lovas állítandó; a telketlen nemesek pedig három kúria után egy lovast tartoznak állitani. Az 1595 : II. t.-cz. szerint minden kaputól 9 forint a jobbágyok és 6 forint a földesurak által fizetendő. Az 1596 : VI. t.-cz. kötelezi a földesurat is 9 forint kapuadó fizetésére, magyar gyalogkatonák fogadására. Az 1601 : V. t.-cz. szerint a karok és rendek könyörögnek a Felségnek, hogy a királyi csapatok alatt levő katonáit a többi népekkel együtt annak idején, ugy mint május hő első napjára, táborba szállítsa, a véghelyek őrsége és a katonaság teljes létszáma iránt pedig intézkedjék. Az 1601 : IX. t.-cz. arról intézkedik, hogy ő Felsége, vagy valamelyik fenséges testvére mellett minden főpap, zászlósúr, országnagy és nemes személyesen keljen fel, minden 20 portától •egy lovast állítson ki. Az ]649-diki II. t.-cz. szerint a régi és rendes, ő Felsége által fizetendő katonasághoz a karok és rendek a rangúk részéről felajánlanak az ország felső részében 1200, a dunamelléki részeken 1700 és a dunántúli részekben 1000 lovast. Tehát végigmentem egész 1715-ig a magyar törvényeken és ott semmi olyan rendelkezés nincs, a mely a magyar önálló hadsereget a maga lényegében megváltoztatta volna. (Ugy van! a széls"baloldalon.) Az önálló független magyar hadsereg 1715-ig, tehát kétségtelenül fennállott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalul dalon.) Most már a kérdés t. ház az, vájjon az 1715 : VILI. t.-cz. nem tette-e ezen változtatást, mert azt szokták állitani, a kik felületesen ítélnek, és nem hatolnak be a dolgok mélyébe, hogy 1715-ben fel lett állítva a rendes hadsereg, a közös hadsereg. Ez egyáltalában nem áll. Az 1715 : VIII. t.-cz. így szól (olvassa) : »Minthogy a nemesek, s mindazok, kik Magyarországon törvény által ezen nevezet alatt értetnek, az ország védelmére katonáskodni és annálfogva személyesen felkelni, illetve csapataikat előállítani és kivezetni tartoznak, valahányszor ő csász. kir. Felsége szükségesnek ítélné, az eddig alkotott törvényekkel megegyezőleg mostantól jövendőre kívánhatja és követelheti.« Tehát bandérium és nemesi felkelés továbbra is fentartatik ugy mint azelőtt (olvassa): » Mivel pedig csupán ezáltal az ország elegendőképen meg nem védelmeztethetnék, ennélfogva mind a benszülöttekből, mind a külföldiekből álló erősebb és rendezett katonaság lenne minden eshetőségre tartandó, melyet zsold nélkül fentartani, azt pedig adó nélkül megszerezni nem lehetne, kétségtelenné válik, hogy segélylet és szükséges adózás tárgya országgyülésileg a rendekkel elhatározadó lészen.« Ezt kívánja a törvény, semmi egyebet. Mi következik ebből? Az, hogy Magyarországnak a védrendszerén mindössze annyi változás történt, hogy a mit azelőtt esetről-esetre szavaztak meg, ha szükség volt rá háborús időben, azt ettől kezdve rendesen minden esztendőben megszavazták. De ez az így felállított sereg nem volt ám rendes állandó hadsereg, nem is mondja azt a törvény, hogy exeroitus, hanem azt mondja, hogy militia és pedig regulata militia. Következik, hogy a telekkatonaság, melyet eddig a jobbágy telkek után kellett kiállítani, ha arra szükség volt, most évi állandó teherré vált, de semmi egyéb változás a magyar hadrendszeren nem történt, következéskép annak önállósága és függetlensége továbbra is fenmarad. (Igaz! Ugy van! a szélsíibaloldalon.) Méltóztattak a törvény szövegéből látni, hogy ebben a törvényezikkben még katonaajánlat sincs, csak egy elvi kijelentés foglaltatik, hogy szükség van arra, hogy egy regulata militia állittassék fel, ennek fizetéséhez pénz kell, következéskép az ország rendéi országgyülésileg majd erről gondoskodni fognak. 1741-ben, midőn Mária Teréziának a trónját minden oldalról megtámadták és ő kénytelen volt a magyar nemzetnek nagylelkűségéhez folyamodni, volt az első alkalom arra, hogy katonaságot is kellett megállapítani. Akkor azután az 1741: LXIII. t.-czikkben az általános nemesi