Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

366 Í45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. megye- és járás-szerte azt jelentik, hogy »bő termés«, »óriási bó'ség«, a német lapok pedig azt mondják, hogy Magyarország tejben és vaj­ban úszik, mert olyan termése emberemlékezet óta nem volt. Nekem nagyon kevés összekötte­tésem van a latifundiumokkal, de nagyon sok az összeköttetésem kis- és középgazdákkal, (Mozgás balfelül. Halljuk! Halljuk! a szélső­haloldalon.) és nem egészen ^parcziális és lokális érdekű az, a mit mondok. Én azt tartom, hogy a t. földmivelésögyi miniszter úrhoz beérkezett jelentések igen sok bécsi rongygyal vannak szé­pítve; (ügy van! a szélsöbaloldalon.) kendőzve vannak azok. Hogy kinek volt rá szüksége, és miért, azt nem tudom, de nem igazak, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországnak ebben az esztendőben igen rossz termése volt, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert én egy ország alatt nem egy kiválasztott helyet, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egy Istennek kiválóan tetsző talajt értek, a melynek klimatikus viszonyai vagy esetleg épen most a fejlődés tetőpontjára jutott művelési ága ott bő termést eredményeztek, hanem az ország nagy régióit, vagy, a mint önök szeretik nevezni, a perifériákat, és azokban határozottan a leg­rosszabb termések egyike volt az idén, sőt sok helyen egyáltalában nem volt termés. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elemezzük csak röviden ennek okait; majd meg fogják látni, t. ház, hogy mik azok. Nekem nincsenek hivatalos adataim, mert azoknak, a melyek megvannak, nem hiszek; hanem vannak közvetlen tapasztalataim, és azokat nem lehet elvitatni. Tavaszi fagy; egész nyári hideg eső­zés ; (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) őszi korai fagy, a minőre a legidősebb ember is alig emlékezik: ezek együttvéve, és egy közbeeső gyilkos szárazság nem eredményez­het, csak rossz termést. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és a ki ezt tagadja, az vagy nem gazda, vagy soha sem látott gazdát. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ez a baj általános. Olyan vármegyében élek, a melynek kétféle talaja, két­féle vidéke van: egy nagy síksága és egy erősen dombos vidéke, felnyúlva a határszéli hegysé­gekig. Alkalmam van és volt látni mind a két helyen, hogy az, a mit mondok, igaz. Egyik helyen sem termett eiég, s a mi termett, az nem volt betakarítható. A t. földmivelésügyi miniszter urnak biztosan vannak arra vonatko­zólag hivatalos adatai, hogy az a vidék, a me­lyet felemiitettem, nem tudta betakarítani a szénáját; egyáltalában nem tudta élvezetessé érleltetni a burgonyáját. November 10-én még láthatott volna a tisztelt miniszter ur azon a hegyvidéken töretlen kukoriczát, holott már szeptemberben fagyok voltak. Most gondolja meg a t. miniszter ur, milyen állapotokat te­remtett ez. A nép százezreiről van szó. Csak arról az egy vidékről vegyen a t. miniszter ur példát, a melyet felemiitettem. A népnek ál­landó foglalkozása nincs; kenyere nem terem,, még normális viszonyok között sem, mert ke­nyere a zab és a kukoricza. A kenyeret akkor szerezheti meg nagyobb mértékben, vagy mond­juk : olyan mértékben, hogy abból a családját valahogy eltarthassa, hogyha másutt jó aratás van a közelében. Az idén az sem volt. Ehhez járultak az abnormis csapások, a melyek még a jövő év előkészítését is megakadályozták, és mindezek tetejébe egy igazán irgalmatlanul súj­tott nagy vidék végigszenvedett ebben az esz­tendőben akkora árvizeket és olyan időben, a midőn árvizekről az embernek fogalma sincs. Árvíz alá került a Borsa vidéke egészen ugy, hogy ott valóságos ínség és nyomor van, már ma nem kell bevárni azt a rendes időszakot, a mikor ezeken a szegény lakta vidékeken a nyo­mor ugy is jelentkezik — mert hatheti keres­ményéből egész télire valót nem tud megkeresni, de kiböjtöli valahogy és tartogatja. — itt tehát nem kell bevárni, mert már most jelen van az inség. Akkor, t. ház, azt látjuk, hogy nálunk nagy circumspektus politika uralkodik. A be­ruházási javaslatokat a t. pénzügyminiszter ur kilátásba helyezte először a múlt évben, azután két évvel ezelőtt, azután az idén és hogy mikor lesz ebből valami, azt a jó Isten tudná meg­mondani. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Soha!) Vannak a kormánynak pénztári kész­letei, vannak munkálatai, melyeket végrehajt­hat; mit vár vele? Azt várja, mig az az elkeseredett ember kivándorolt? Akkor nem tudja visszahozni. Azt várja, a mig az éhen vész és azután keresni fogja, hogy mi okozta ott az éhínséget. Vagy azt várja a t. kormány, hogy a társadalom segítsen föl ezreket? A tár­sadalom a maga szegényeivel, a maga szegény­sége mellett elbánik valahogy. De nem alamizs­nához akarjuk szoktatni a mi népünket. A mi törekvésünk az kell, hogy legyen, hogy népünket munkára és nem alamizsnára szoktassuk, (He­lyeslés a szélsöbaloldalon) és én örömmel je­lezhetem a t. kormánynak, hogy azon a nyomo­rult vidéken is a legutolsó paraszt embertől minden informáczió és instrukczió nélkül meg­hallhatja a t. miniszter ur, hogy tiltakozik az ellen, hogy neki ínséges segélyt adjanak, neki nem kell ajándék, neki munka kell, a melynek verej­tékével megszerzi azt a kenyeret, a miből meg lehet élni, mert akkor meg fogj a becsülni a garast; ha pedig ajándékképen, inségsegély alakjában, vet­nek oda neki egy-két véka kukoriczát, a mely a megélhetéshez kevés, a meghaláshoz sok, akkor eliszsza a korcsmában. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Komoly kérdés ez; nem elég azt hangoztatni, hogy mi itt szocziál-politikát akarunk csinálni, hanem tessék nagy programúi helyett kis tettekkel is, de egymással szoros ösz­szefüggésben levő tettekkel bizonyítani a szo­cziális bajok iránti érzéket és sürgősen oly munkálatokat elrendelni, a melyek alkalmasak

Next

/
Thumbnails
Contents