Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-145
364 145. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. mennyiben a t. miniszterelnök ur ez iránti ígéretét birjuk — a lehető legsürgősebben meg lesz kezdve. De méltóztatnak tudni azt is, hogy azoknak a javaslatoknak, a mennyiben azok üdvös intézkedéseket tartalmaznak, hatása a közel jövőben alig lesz érezhető, mert idő kell ahhoz, mig azon súlyos bajok, a melyeknek orvoslásáról ezen javaslatok gondoskodni akarnak, végkép orvosolhatók lesznek, ha ugyan egyáltalában orvosolhatók. Az is bizonyos, és a ki a szocziál-politikával bármi távolról is foglalkozik, nem zárkózhatik el annak igazsága elől, hogy az erőseb beknek a gyengébbek védelmére, a gyengébbek támogatására minden időben és sürgősen kell intézkedniök, mert a gyengébb hamarabb összeroskad a bajok-súlya alatt, mint a meddig az erősnek a kunktacziója eltart. (Elérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen szempontból és annak kijelentése mellett, hogy a ház asztalán levő javaslatok bírálatába bocsátkozni nem akarok, hogy nem akarom előlegezni azon észrevételeket, melyeket ezen javaslat ellen szocziális, gazdasági, közszabadsági, rendészeti és sok más tekintetből fel lehet és fel kell majd hoznunk és fel is fognak hozni majd bizonyosan sokan, a kik az ügy iránt érdeklődéssel viseltetnek; nem akarok vitát előidézni a kivándorlás és az azzal kapcsolatos bevándorlás és egyéb törvényjavaslatok felett, de szükséges rámutatnom arra, hogy nem várhatunk bizonyos intézkedésekkel addig, mig ezen javaslatokból törvény válik, és nem lehet eléggé sürgetnünk ezen beterjesztett törvényjavaslatoknak mielőbbi törvénynyé alkotását. (Ügy van! ügy van I a szélsöbalodalmi.) A legújabb hirek szerint, t. ház, a létezett bajok egygyel megszaporodtak. (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Lehető rövidséggel akarok rámutatni arra, a mi eddig volt, és arra a harmadikra vagy negyedikre — nem tudom, a sorrendben hányadik lesz — a mi még hozzászakadt. (Halljuk! Halljuk!) A baj eddig az volt, hogy eléggé meg nem bírálható, és állandó bírálat tárgyát képező helytelen közgazdasági politika következményeként Magyarországon általános gazdasági hanyatlás állott be, a melynek súlyos következményei természetszerűleg ott váltak a legérzékenyebben érezhetőkké, a hol a talaj arra a legalkalmasabb volt, t. i. a hol a gazdasági erők különben is leggyengébbek voltak, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) s a hol a gazdasági erők fejlődéséhez épen azon tényezők hiányzanak, melyeket csak azon gazdasági politika vont meg azon vidékektől, mely gazdasági politikát mi állandóan támadtuk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ez szülte nagyrészben és talán első sorban azt a nagyarányú kivándorlást, a melynek okait sokan, ahhoz képest, a milyen hajlamaik vannak, különböző forrásból eredőnek nyilvánítanak, de ezt a főforrást, ezt a közös forrást, mint olyant, a melyből a bajok eredetileg származnak, megtagadni nem lehet. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon !) A kivándorlással kapcsolatos baj ezen általános gazdasági szemponton kivül érezhetővé vált nemzeti szempontból is abban a tekintetben, hogy kivándorolt honfitársaink, a mint más alkalommal volt szerencsém ezt részletes adatokkal kimutatni, a melyeknek felsorolásával nem akarom most a t. házat untatni, nem találták meg künn a magyar állam támogató kezét és nem érezték azt az öntudatot, a melyet egy erős, egységes, igazi nemzeti állam külföldön is megnyilvánuló hatalmának érzete minden azon államból kikerült polgár lelkében duzzaszt. Csak igy volt lehetséges az, hogy kivándorlottainkra mindenki r rátette a kezét, a ki préda után vadászott. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) E kivándorlottaink legnagyobb része, legnagyobb tömege régibb időkben és eredetileg — most már sajnos, nem igy van, most már a svábok és a magyarok is gyarapítják a kivándorlók számát, — tót és rutén ajkú polgártársaink köréből került ki, mert tudvalevőleg a legszegényebb vidék kezdte meg a kivándorlást és akkor még az volt a legszegényebb vidék. Világos, hogy ezen prédavadászok között olyanok is jelentkeztek, a kiknek nemcsak az erőre van szükségük, mint zsákmányra, hanem szükségük van prozelitákra a maguk nemzeti czéljai szempontjából. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rátette ezekre a kezét az orosz propaganda és mindennel, a mi a magyar állam érdekeivel ellenkezik, mindennel, a mi a nemzet tradiczióival ellenkezik, a mi jövőjének fejlődését megakadályozhatja, körülvették és körülhálózták kivándorolt idegen honfitársainkat. Rámutattam annak idején arra, hogy a lelkiek gondozásával szoros kapcsolatban áll a nemzeti érzés fejlesztése, mert hiszen csak azok a tényezők, a melyek kint a lelki gondozást végzik, képesek arra, hogy kiszakadt honfitársainkban a nemzeti érzést ébren tartsák, mert magyar képviselet kint nincsen, mert a magyar állam külügyi képviselete minden, csak nem magyar és igy ott a külföldön kiválólag áll az a tétel, a mit felállítottam, hogy t. i. ott künn csakis a lelki gondozást teljesítő közegek képesek a nemzeti érzés ébrentartására. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ebben a tekintetben a t. kormányt súlyos mulasztás terhelte és terheli ma is, mert félrendszabályokkal bajokat orvosolni nem lehet. Terhelte a múltban, a mikor semmit sem tett és terheli ma, daczára annak, hogy tett valamit, mert az a valami nem elég arra, hogy megtörténjók az, a minek ott meg kellett volna történnie, hogy t. i. a kivándorlók százezrei oly lelkészi kar gondozása alá kerüljenek, a mely a behálózástól és az idegen hatalom befolyásától teljesen ment. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem akarom ezt részletezni, hanem felkérem a t. miniszterelnök urat, méltóztassék az 1867 : XII.
