Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

Í45. országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 357 mert hiszen idehozta ezen terhes katonai törvény­javaslatokat. (Ugyvan! Ugy van a, szélsöbalolda­lon.) E katonai törvényjavaslatok a véderőbizott­ság előtt feküsznek; azok tárgyalása belátható rövid idő múlva meg fog kezdődni és — Isten segítségével — beláthatatlan időkig nem fog be­végződni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső­haloldalon.) Épen, mert én látom a differencziát a tárgyalások megkezdésének belátható időpontja és befejezésének beláthatatlan terminusa között, érzem és tudom, hogy ottan alkalom fog nyilni mindnyájunknak arra, hogy egész erőnkkel, min­den rendelkezésre álló tehetségünkkel sikra száll­junk és utolsó csepp vérünkig küzdjünk a nem­zetnek újólagos véradóval való megterhelése ellen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tehetjük ezt annál is inkább, mert még most e kérdésekben csak a kezdet kezdetén vagyunk, de hogy mit hoz a jövő, azt már jelzi nekünk e száz milliókra menő áldozatok követelése, a melyben soha sem fog­nak megállani, hanem folyton előre fognak ha­ladni saját boldogulásunk és saját gazdasági életünk rovására. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi az oka annak, hogy a katonaság és a ka­tonai követelések iránt bizonyos ellenszenvvel viseltetik pártkülönbség nélkül minden politikus ? Oka ennek főleg az, hogy a mi hadseregünk nem nemzeti hadsereg. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) A mi hadseregünk állam az államban, a dinasztiának nagy hadserege, mely össze nem olvad sem e nemzetnek, sem aLajthántúli nem­zeteknek érzületével. Sehol sem nemzeti hadse­reg ez, hanem mindig és mindenütt a levegőben függő valami, mely ott áll nemzet és korona között, ott áll mint fegyver a nemzet szeretete, király iránti hűsége és^ a királyi hatalom elbi­zakodottsága között. (Élénk helyeslés a, szélsöbal­oldalon.) Ha nézzük a czivilizált külföldet, ha néz­zük a nyugatot és halljuk felhangzani pl. Fran­ciaországban a gloire-t, a nemzeti dicsőséget, ugy látjuk, hogy a nemzeti dicsőség ott a had­sereg. Nem megyek azonban az oly távoli kül­földre, hanem megrögzitem mai felszólalásomat, mely a katonaságra csak általánosságban vonat­kozik, a hármasszevetségre, arra a hármasszö­vetségre, a melynek mi egyik tagja vagyunk. Hát megdöbbenést keltő, ha az ember elolvassa, hogy hozzánk képest Német- és Olaszország mi­lyen óriási módon emelte haderejét. Ebben a te­kintetben azzal érvel a honvédelmi miniszter ur is, hogy a hármasszövetség által biztositott nagy­hatalmi állás fentartása követeli tőlünk e nagy áldozatokat. De kérdem én, ugyanaz-e a német és olasz hadsereg, mint a magyar-osztrák had­sereg? Ugyanaz-e czéljaiban? Az osztrák-ma­gyar hadsereg egyszerű védelmi eszköz, egyszerű dinaszta hadsereg, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Németország hadserege j>edig eszköz nemcsak az önvédelemre, hanem eszköz a kereskedelmi, az ipari, a közgazdasági élet fejlesztésére. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) S ha 15—20 év óta száz milliókkal emel­kedett a német hadsereg költségvetése, ugy azzal szemben méltóztassanak utána nézni Németor­szág gazdasági statisztikájában, hogy az a had­sereg mennyi tartományt, mennyi provincziát, mennyi gyarmatot szerzett Németország gazda­sági életének fejlesztésére. Ott tehát a hadsereg nem csupán védelmi eszköz, hanem eszköz arra, hogy nemzetgazdaságának piaezof teremtsen, hogy azt az európai szűk versenykörből kiemelve, Németországnak tekintélyt szerezzen hatalmas tengerentúli területeken, hogy azt a tekintélyt, hatalmat eszkorpptálja ezután a nemzetgazda­sági életben. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha pedig összehasonlítjuk, hogy 15 év óta mit áldozott Németország hadseregére, azon nemzet­gazdasági erőkkel, a melyeket az újonnan nyi­tott nagy utakon és területeken teremtett és czentralizált Németország területén, akkor nem állunk megdöbbenve a párisi kiállításon, a hol a nemzetközi ipari és kereskedelmi hatalomnak netovábbja Németország volt, mert ott a had­sereg eszköz, mert ott a hadsereg azért van, hogy legyen hatalmas és nagy nemzetgazdasága és ipara Németországnak és azért, ha száz mil­liókat áldoznak is rá, ezen áldozatokkal ezer milliókat szereznek. (Helyeslésa.szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Itt pedig becsukják a ma­gyart, ha »jelen «-t kiált! Pichler Győző: Egész külügyi politikájuk, egész külügyi törekvésük erre vonatkozik, mert mindenütt ott látjuk a külügyi politikában a leghatalmasabb erőket, a leghatalmasabb ész­beli tehetségeket. Ezenkívül mire szolgál Né­metországban még a hadsereg? (Halljuk! Halljuk !) Arra, hogy a nemzeti egysé­get előteremtse (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a hol más nemzetiséggel már nem tudnak elbánni gyilokkal, kötéllel és ostorral, a mint ez csak Németországban történik, nem pedig Ma­gyarországban, a mint ezt ezer és ezer ujság­czikk hirdeti a németek ellen: — akkor oda viszik a legigazabb német ezredeket és ezek megteremtik ott a nemzetnek a nemzeti omni­jjotencziáját. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha már erre a kérdésre tértem át, ak­kor én őszintén és igazán ki merem mondani, hogy nagyon tévednek a nemzetiségi képviselő urak és a mi nemzetiségi polgáraink, mikor a mi függetlenségi törekvésünkkel szemben ország­szerte őket látjuk, nem csak most a békés poli­tikai viszonyok közt, hanem nehéz és véres vi­szonyokban ellenünk küzdeni (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és küzdeni a nemzet függet­lensége ellen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Legyenek az igen t. nemzetiségi urak meggyő­ződve, hogy ha ennek az országnak saját nem­zeti hadserege volna, ha ennek az országnak iskoláit maga bírná és nemzeti hadseregével a nemzeti hatalmat és omnipotencziát jelezhetné, akkor a legnagyobb tisztelettel találkoznának mindazok a nemzeti törekvések, a melyek a múlt

Next

/
Thumbnails
Contents