Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-145
356 Í4'5. országos ülés 1902 egész művelt Közép-Európába, és ma KözépEurópában pártkülönbség nélkül, vallásfelekezeti különbség nélkül ez országnak polgárai oda vannak állítva, mint a nemzetiségeket kifosztó, elnyomó, kirabló, erkölcstelenségekben elsülyedt, tolvajlással, zsiványsággal, betyárlással élő' nemzet. Ezrével és ezrével jelentek meg ilyen czikkek, s ezek mind ott nyerik táplálékukat Bécsben, mely nem elégszik meg az ellenünk való gyűlölettel, banem kiviszi Közép-Európába és czivilizácziónkat rágalmazva, tisztességünket, becsületünket folyton sértve, meg akarja akadályozni kifelé való fejlődésünket akár a kereskedelmi, akár az ipari, irodalmi vagy intelligenczia terén. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. ház tagjai talán kétségbe vonják ezt, s ezért ma csak ezer különböző lapot teszek a ház asztalára, méltóztassék mindegyikből egypárat emlékül elvinni, olvassák el, minő Magyarország a külföld előtt, és ha ott találják, hogy Bericht des Wiener Correspondenz-Bureaus, tudják meg, hogy a Wiener Correspondenz az osztrák belügyminisztérium egyik osztálya. Ez ellen a miniszterelnök ur nem tesz semmit, ez ellen nem véd meg bennünket s ma egész Németországban, az egész külföldön csak egyet tudnak, hogy végre Magyarországot sikerült Körbernek lenyomni, kit ezért mint hőst üdvözölnek. Mit akar a miniszterelnök ur ? Miért tartja bizonytalanságban az országot? Neki meg van kötött marsrutája, továbbá a paktumban négy helyen is ki van fejezve, hogy csak a BadeniBánffy-féle javaslat fogadható el. Hanem megyek tovább. Ott benn van ám — nagyon helyesen jegyezte meg Rakovszky képviselő ur és Nagy Ferencz képviselő ur — az 1903. évi terminus. Azon sohasem történt változás. Ez abban a complexumban el kell, hogy fogadva legyen, mert az összes változás a mi történt, az egyszerűen az 1903-ról 1907-re való kitolás, és miután a Badeni-Bánffy-féle javaslat betűről betűre fennáll, ha azt alapul elfogadjuk, akkor 1903 deczember végéig — a második pontban benne van — kötelessége volna a miniszterelnök urnak a paktum, a törvény és saját szavai szerint az autonóm vámtarifát benyújtani. Az szankczionálja legjobban az ellenzéket, hogy az lett elfogadva változatlanul, mint a javaslatok komplexuma, és abban a második fejezetben benne van az 1903-ik évi terminus. Az autonóm vámtarifa megváltoztatására és benyújtására vonatkozó huzavona szóba sem került a miniszterelnök úrral és igy hiába tanúskodnak, hiába állanak fel jóhiszeműen mellette bizonyítani, én csekély erőm szerint igyekeztem beigazolni azt, hogy e kérdésben nem őszinte és nem igaz politikailag Széll Kálmán. (Élénk helyeslés a szélsobalóläalon.) * T. ház! Most szándékozom áttérni a most fenforgó politikai kérdésekre, melyek ma a közvéleményt mozgatják. De miután ezen kérdésnél igyekeztem azon vádat magamtól elhárítani, hogy november 11-én, szerdán. én az idő kihúzása czéljából beszélek csak hosszasabban, igyekeztem érdekes adatokkal feltüntetni és bizonyítani a helyzetet. Azt hiszem, megengedi a t. ház, tekintettel arra, hogy előzőleg is e fáradságos összeállítás erőmet eléggé igénybe vette, hogy öt percznyi szünetet kérjek. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Éljen Pichler!) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Pichler Győző: T. ház! (Halijuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter ur nemcsak a volt, hanem a mostani kormányelnök politikai élete alatt is több izben tett nekünk határozott ígéretet az adóreform behozatalára vonatkozólag. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) És a mikor azt az általános bizalmatlanságot, jellemzem, a mely arra vezet engem, hogy e kormánynak a felhatalmazási törvényjavaslatot meg ne szavazzam, egyidejűleg kötelességemnek tartom felszólítani a t. pénzügyminiszter urat, régi kötelezettségének beváltására : a progresszív adórendszer behozatalára. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felszólítom erre annál is inkább, mert csakis ezen igazságos adónem által lehet elejét venni azon szomorú gazdasági helyzetnek, melyben a népek nagy rétegei és milliói vannak. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A midőn ezt a felszólítást intézem a t. pénzügyminiszter úrhoz, nem akarok e kérdésnél tovább időzni; ha majd expozéját tárgyalják, lesz erre módom. Áttérek tehát egy más kérdésre, a melynek megoldását eddig évek óta sikerült elodázni és a mely végre Széll Kálmán miniszterelnök ur ellentálló képességének hiánya folytán kerül a közeli időben a ház elé. -{Halljuk! Halljuk!) A ki figyelemmel kiséri a katonai sajtóirodalmat, nagyon jól tudhatja, hogy a katonai reformokat már 1885-ben kezdték hangoztatni, sőt 1885-ben Bécsben a tiszti kaszinóban megjelent a Felség és az egész királyi család és végighallgattak egy nagy expozét, a mely a hadsereg jövő -fejlesztése érdekét szolgálja; meghallgattak egy nagy tervezetet, a melyet per longum et latum a szakirodalomban, népes előadásokban, népszerű czikkekben be akartak vinni és be akartak csepegtetni a közvéleménybe. De mig a követelésekre való törekvés mindig erősebb és erősebb lett, a nemzet gazdasági helyzete mindinkább gyengült és gyengült, a miért is majdnem két évtizeden át a miniszterelnöki székben lévő államférfiak minden szervilizmusuk daczára is ebben a kérdésben bujkáltak és e bujkálással e kérdés napirendre tűzését megakadályozták.(Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azonban be akarja nekünk bizonyítani politikai tényével, hogy ő igazán egyenes utón jár, hogy ő soha sem bujkál, e kérdések elől sem bujkált,
