Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-145

245, országos ülés 1902 november 12-én, szerdán. 345 a melynek rendeltetése az, hogy a császári hatalmat ékesítse, öregbítse. Ennek a törekvésnek, ennek a politikai misztériumnak, ennek az irányzatnak valósítását minden lehető és lehetetlen alkalommal megkísérelték, ennek érdekében lett a szabadság minden legkisebb fohásza a legjobb hazafiak vérébe belefullasztva. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a törekvésnek a következése az, hogy azokat az engedményeket, a melyek a körülmények nyomása alatt kényszerítő viszonyok közt megadattak, a legelső kedvező alkalommal, daczára az ünnepélyes hitleveleknek, daczára a szent esküknek, mindenkor visszavonni igyekeztek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a soha meg nem szűnő, ez a folyton megújuló törekvés oka annak, hogy Magyarországon a korona és nemzet között az együttérzés, a mely más országokban a koronát és a nemzetet is hatalmassá és erőssé tette, soha tartósan gyökeret verni képes nem volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy a magyar kormány ma sem alkalmazkodhatok a nemzeti érdekekhez, szükségletekhez, hanem hivatását az udvari, császári, nagyhatalmi érdekek istápolásában keresi. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Ujabb bizonysága ennek a felfogásnak az, hogy a kormány a jelenlegi válságos viszonyok közt sem tekint az ország viszonyaira, teljesen szemet hunyt az ország szükségletei és vitális érdekei előtt, nem tekinti azt, hogy a polgárság, az államfentartó elem, pénzben és vérben ma is majdnem elviselhetetlen terhekkel van megróva és ezek alatt már-már roskadozik. Mindezek daczára ujabb pénz- és véráldozatok kieszelésén fáradozik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha ezek az ujabb áldozatok a nemzettől valóban nemzeti czélok előmozdítására kívántatnának is, még akkor is meggondolandó lenne, hogy az a kormány, a mely nem vet számot a nemzet teherbíró képességével, megbizható-e továbbra is az ország kormányzásával ? De a mikor látjuk, hogy ezek az áldozatok nem nemzeti czélokra, de épen ellenkezőleg, nemzetellenes czélokra kérelmeztetnek, akkor ezt a kormányt tovább támogatni egyáltalán nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! A legutóbbi idők története is uj bizonyságot tesz arról, hogy a minden törvényes alapot nélkülöző birodalmi eszme, hogy a törvények ereje fölé helyezett legfelsőbb akarat hosszú évek óta útját állja annak, hogy Magyarországnak jelen gazdasági kizsákmányolása megszüntettessék. Útját állja annak, hogy Magyarország gazdasági viszonyait a maga érdekeinek megfelelően maga rendezhesse. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Útját állja annak, hogy a gazdasági tevékenységet,országszerte megrontó bizonytalan helyzet végre-valahára megszüntettessék. Előidézi azt, hogy^ a magyar nemzet terhei RÉPYH. NAPLÓ. 1901 — 1906. VIII. KÖTET. a quóta alakjában, az igazság és méltányosság figyelmen kivül hagyásával, legfelsőbb akarat által megszaporittassanak, és előidézi azt, hogy a kormány most is ujabb vér- és pénzáldozatokat követel. Ilyen áldozat a véradónak tervezett s törvényjavaslat alakjában már ki is fejezett felemelése, a mi szintén a birodalmi, a dinasztikus érdekeknek előmozdítása érdekében történik; mert hiszen mindenki tisztában lehet azzal, hogy az a közös hadsereg, a mely sem nem közös, sem nem magyar, s a melynek nyelve, szelleme, szervezete annyira idegen, hogy arra Magyarország, a magyar nemzeti érdekek soha, semmi körülmények között nem számolhatnak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország érdekeinek védelmezője nemcsak hogy nem lesz, hanem épen ellenkezőleg, a nemzet- és a szabadságellenes áramlatoknak és irányzatoknak legfőbb és leghatékonyabb támaszát képezi. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a magam részéről azt a kormányt, a mely ilyen czélra ilyen áldozatokat követel, egyáltalában nem támogathatom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ugyanazon szempont alá. esik, t. képviselőház, a magyar udvartartás költségeinek czélba vett felemelése is. (Igaz! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felemelik annak az udvartartásnak költségeit, a mely a Habsburgoknak uralomra jutása óta egyáltalában nem létezett, a mely mindaddig nem is fog létezni és a melynek létezését mindaddig nem. is lehet remélni, a mig a magyar nemzet tudatára nem jön annak, hogy neki nemcsak kötelességei, de jogai is vannak és hogy a do ut des, facio ut facias elve álapján végre-valahára ő is megkövetelheti azt, hogy a vele szemben vállalt kötelezettségek mindenki által teljesíttessenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És erről a kérdésről alig lehet másként, mint a méltó felháborodás hangján szólani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a költségvetési javaslat benyújtása alkalmával maga a pénzügyminiszter ur is kijelentette azt, hogy nemcsak az ország polgárainak helyzete.válságos, de az ország pénzügyi viszonyai is olyanok, hogy mindenkit a legszigorúbb takarékosságra intenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Nos, hát ez a takarékossági elv miképen egyeztethető meg az udvartartás költségeinek felemelésével, akkor, midőn a lelkészek és tanítók ma is nyomorognak : (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mikor a megyei tisztviselők helyzetének javítására a kormány egyáltalában nem is gondol! (Ugy van' Ugy van! a szélsör baloldalon.) a mikor a dijnokok ínséges helyzetben vannak és könyörfalatra, könyöradományokra szorulnak; a mikor a legfontosabb közoktatási és közművelődési czélok kellő istápolásra számot nem tarthatnak; a midőn a leghasznosabb és legszükségeseb kiadásokkal szemben a kormány a rideg elutasítás álláspontjára •helyezkedik ! (Ugy van! Ugy va n! a szélsöbaloldalon.) Én a kormánynak e kérdésben elfog44