Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-144
Ití. országos ülés 1902 november 11-én, kedden. 32Ö dékózásáról van szó. (Derültség.) Láttuk azt, mily nagylelkűséggel mutattak reá Sopronban a latifundiumokra és azt mondották: ime ott vannak a nemzet ellenségei, a latifundiumok urai, ott van a kitűnő föld. A mint ott rámutattak a föld-uzsorára, Pozsonyban nagylelkűen elajándékozták az egész közvetítő kereskedelem hasznát a fogyasztási szövetkezeteknek. (Derültség.) Szóval nagylelkűek voltak az urak mindkét részről, midőn elajándékozták azt, a mi nem az övék. Ezen érdek-harcz viharzik a szabadelvű párt sorain belül és ezzel szemben nem látom a kiegyenlítést; csak szavakban hallom és olvasom ujságczikkekben, de nem látom tettekben, hogy van demokratikus agrárizmus, vagy ha ugy tetszik, szabadelvű agrárizmus, hogy igenis van demokratikus, vagy ha ugy tetszik, szabadelvű merkantilizmus és ez az, hogy a földmivelésbcn, az iparban és a kereskedelemben a gyengék sokasága élvezze az állam oltalmát, mert az erős önmagában is elég erős arra, hogy megvédje magát. De a képviselő ur a közgazdasági kérdéseket általában devalválta, mintha azok pártbontó vagy pártalakitó kérdések nem is lehetnének. Ez pedig a mai alakulások mellett, midőn belejutunk a gazdasági társadalom alakulásába, sőt bele jutunk az osztály harczok stádiumába, nagyon végzetes tévedés. Hiszen a gazdasági kérdések a társadalomnak alakulására is igen nagyfontosságúak és hatásúak. Gazdasági kérdések pártalakitó és pártbontó hatással voltak előrehaladottabb államokban már a 40-es esztendőkben. Ki ne emlékeznék arra, hogy az angol konzervatív pártot 1846-ban Gladstone miniszterelnöksége alatt a gabona-vámok eltörlésének kérdése kettérepesztette, hogy a régi konzervatív párt Disraeli vezetése alatt kivonult a konzervatív táborból és Gladstone, a ki konzervatív volt addig, akkor ment át a liberális táborba és a liberálisok és konzervatívok egyesültek, hogy a népnek kíuzsoráltatását meggátolják és a gabona-vámot eltöröljék. Íme egy példa arra, hogy egy ilyen kérdés, mint a gabonavámok kérdése, ott, a hol nem mesterségesen csinált kérdések körül forog a politika, pártbontó és pártalakitó hatással volt évszázados pártokra és döntő hatású oly jelentékeny férfiú, mint Gladstone, világnéz]étének átalakítására. De nem szólok az agrárizmusról éi merkantilizmusról. Szólok egy más közgazdasági kérdésről, — a melyre nézve talán el fogja ismerni Nagy Ferencz t. képviselőtársunk, hogy az elég foíitos arra nézve, hogy pártalakitó hatással légyen: — itt van az önálló vámterület kérdése. (Malijuk! Halljuk!) Tudom azt, hogy több képviselőtársam ép ugy, mint én, az önálló vámterület programmja alapján kerültek ide a házba ott a túloldalon; tudom, hogy nagyon sokán vannak, a túloldalon, a kik a választás idején az önálló vámterületet programmjukba felvették. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. Hock János: Én is felvettem. Vázsonyi Vilmos: Azt kérdem, hogy mit fognak tenni ezen t. képviselőtársaim programmjukkal? Hiszen programmjuk megvalósítása számára 1907-ig meghosszabbítást kaptak, akkor pedig a mandátumuk lejár. (Derültség/. Azt kérdem, hogy az, a kit az önálló vámterület elve alapján választottak meg, foglalhat-e helyet olyan párt kebelében, a mely a közös vámterület alapján áll, ehhez az alaphoz makacsul ragaszkodik, ebből engedni nem akar és az önálló vámterület megvalósítása elé akadályt akadály után gördit? (Iga?! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az önálló vámterületnek kérdése ne volna elég nagy kérdés arra, hogy pártalakulás alapjául szolgáljon? Az önálló vámterület nemcsak közgazdasági kérdés, a melytől termelésünknek nemzeti szervezése függ, hanem az önálló vámterület egyúttal nagy társadalmi kérdés is, mert teremt virágzó ipart, virágzó kereskedelmet, teremt erős polgárságot, teremt hatalmas munkásosztályt, ezek szövetsége pedig teremt demokratikus társadalmat. Az önálló vámterület jelenti a városi lakosság felvirágzását, jelenti az igazi fővárosnak megteremtését; tehát kell, hogy elsősorban a városok által küldött képviselőknek utolsó csepp vérig vallott programmja legyen, a melyet komolyan vesznek, a melyet meg is akarnak valósítani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ezzel szemben azt látjuk, hogy azok, a kik az önálló vámterület alapján lettek megválasztva, kényelmesen helyet foglalnak a szabadelvű pártban és ott — ez az egységnek, Nagy Ferencz t. képviselőtársunk szerint, bizonyítéka — ott ők is jól érzik magukat. Egyetlen képviselőtársunk példáját ki kell emelni, a kinek működése, azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindenkinek elismerését méltán kivívja, (Felkiáltások a szélscbaloldalon: Éljen Zichy Jenő!) a ki az önálló vámterület alapján lett megválasztva és a párt kötelékével vem törődve, igenis _ agitál észt .éje mellett, ez gróf Zichy Jenő. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) De az ő példáját nem követik a többiek, ők nem agitálnak és azt a váltómeghosszabbitást, a melyet a miniszterelnök ur megadott a kiegyezés tekintetében önmagának, megadott Körbernek, megadott Ausztriának, azt ők az önálló vámterületre nézve vallott elveik és programmjuk megvalósításának elhalasztására megadják önmaguknak. Felmerült a sajtóban, de beszélgetésekben is, — és ezek néha döntőbb befolyással vannak politikai életünkre, mint a szónoklatok — felmerült — a mint már emiitettein beszédem elején — az az aggodalom, vájjon nem a vízözön következik-e e kormány bukása után és nem veszedelmes-e ezt a kormányt támadni és megsebezni; felmerült a félelem, hogy nem alakul-e meg majd a konzervatív párt, nem alakul-e meg a konzervatív kabinet ezen kormány bukása után ? Hát én azt mondom, hogy az ország ér42