Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

Ití. országos ülés 1902 november 11-én, kedden. 32Ö dékózásáról van szó. (Derültség.) Láttuk azt, mily nagylelkűséggel mutattak reá Sopronban a latifundiumokra és azt mondották: ime ott van­nak a nemzet ellenségei, a latifundiumok urai, ott van a kitűnő föld. A mint ott rámutattak a föld-uzsorára, Pozsonyban nagylelkűen elaján­dékozták az egész közvetítő kereskedelem hasz­nát a fogyasztási szövetkezeteknek. (Derültség.) Szóval nagylelkűek voltak az urak mindkét rész­ről, midőn elajándékozták azt, a mi nem az övék. Ezen érdek-harcz viharzik a szabadelvű párt sorain belül és ezzel szemben nem látom a kiegyenlítést; csak szavakban hallom és olva­som ujságczikkekben, de nem látom tettekben, hogy van demokratikus agrárizmus, vagy ha ugy tetszik, szabadelvű agrárizmus, hogy igenis van demokratikus, vagy ha ugy tetszik, szabadelvű merkantilizmus és ez az, hogy a földmivelésbcn, az iparban és a kereskedelemben a gyengék sokasága élvezze az állam oltalmát, mert az erős önmagában is elég erős arra, hogy meg­védje magát. De a képviselő ur a közgazdasági kérdése­ket általában devalválta, mintha azok pártbontó vagy pártalakitó kérdések nem is lehetnének. Ez pedig a mai alakulások mellett, midőn beleju­tunk a gazdasági társadalom alakulásába, sőt bele jutunk az osztály harczok stádiumába, nagyon végzetes tévedés. Hiszen a gazdasági kérdések a társadalomnak alakulására is igen nagyfontosságúak és hatásúak. Gazdasági kér­dések pártalakitó és pártbontó hatással voltak előrehaladottabb államokban már a 40-es esz­tendőkben. Ki ne emlékeznék arra, hogy az an­gol konzervatív pártot 1846-ban Gladstone mi­niszterelnöksége alatt a gabona-vámok eltörlésé­nek kérdése kettérepesztette, hogy a régi kon­zervatív párt Disraeli vezetése alatt kivonult a konzervatív táborból és Gladstone, a ki konzer­vatív volt addig, akkor ment át a liberális tá­borba és a liberálisok és konzervatívok egye­sültek, hogy a népnek kíuzsoráltatását meggátol­ják és a gabona-vámot eltöröljék. Íme egy példa arra, hogy egy ilyen kérdés, mint a gabonavámok kérdése, ott, a hol nem mesterségesen csinált kérdések körül forog a politika, pártbontó és pártalakitó hatással volt évszázados pártokra és döntő hatású oly jelenté­keny férfiú, mint Gladstone, világnéz]étének át­alakítására. De nem szólok az agrárizmusról éi merkan­tilizmusról. Szólok egy más közgazdasági kérdés­ről, — a melyre nézve talán el fogja ismerni Nagy Ferencz t. képviselőtársunk, hogy az elég foíitos arra nézve, hogy pártalakitó hatással légyen: — itt van az önálló vámterület kérdése. (Malijuk! Halljuk!) Tudom azt, hogy több kép­viselőtársam ép ugy, mint én, az önálló vámte­rület programmja alapján kerültek ide a házba ott a túloldalon; tudom, hogy nagyon sokán vannak, a túloldalon, a kik a választás idején az önálló vámterületet programmjukba felvették. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII. KÖTET. Hock János: Én is felvettem. Vázsonyi Vilmos: Azt kérdem, hogy mit fognak tenni ezen t. képviselőtársaim programm­jukkal? Hiszen programmjuk megvalósítása szá­mára 1907-ig meghosszabbítást kaptak, akkor pedig a mandátumuk lejár. (Derültség/. Azt kérdem, hogy az, a kit az önálló vámterület elve alapján választottak meg, foglalhat-e helyet olyan párt kebelében, a mely a közös vámterület alap­ján áll, ehhez az alaphoz makacsul ragaszkodik, ebből engedni nem akar és az önálló vámterület megvalósítása elé akadályt akadály után gördit? (Iga?! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az önálló vámterületnek kérdése ne volna elég nagy kérdés arra, hogy pártalakulás alap­jául szolgáljon? Az önálló vámterület nemcsak közgazdasági kérdés, a melytől termelésünknek nemzeti szervezése függ, hanem az önálló vám­terület egyúttal nagy társadalmi kérdés is, mert teremt virágzó ipart, virágzó kereskedelmet, te­remt erős polgárságot, teremt hatalmas munkás­osztályt, ezek szövetsége pedig teremt demokra­tikus társadalmat. Az önálló vámterület jelenti a városi la­kosság felvirágzását, jelenti az igazi fővárosnak megteremtését; tehát kell, hogy elsősorban a városok által küldött képviselőknek utolsó csepp vérig vallott programmja legyen, a melyet ko­molyan vesznek, a melyet meg is akarnak való­sítani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ezzel szemben azt látjuk, hogy azok, a kik az önálló vámterület alapján lettek megválasztva, kényel­mesen helyet foglalnak a szabadelvű pártban és ott — ez az egységnek, Nagy Ferencz t. kép­viselőtársunk szerint, bizonyítéka — ott ők is jól érzik magukat. Egyetlen képviselőtársunk példáját ki kell emelni, a kinek működése, azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindenkinek elis­merését méltán kivívja, (Felkiáltások a szélsc­baloldalon: Éljen Zichy Jenő!) a ki az önálló vámterület alapján lett megválasztva és a párt kötelékével vem törődve, igenis _ agitál észt .éje mellett, ez gróf Zichy Jenő. (Éljenzés a szélső­baloldalon.) De az ő példáját nem követik a többiek, ők nem agitálnak és azt a váltómeg­hosszabbitást, a melyet a miniszterelnök ur meg­adott a kiegyezés tekintetében önmagának, meg­adott Körbernek, megadott Ausztriának, azt ők az önálló vámterületre nézve vallott elveik és programmjuk megvalósításának elhalasztására megadják önmaguknak. Felmerült a sajtóban, de beszélgetésekben is, — és ezek néha döntőbb befolyással vannak politikai életünkre, mint a szónoklatok — fel­merült — a mint már emiitettein beszédem ele­jén — az az aggodalom, vájjon nem a vízözön következik-e e kormány bukása után és nem veszedelmes-e ezt a kormányt támadni és meg­sebezni; felmerült a félelem, hogy nem alakul-e meg majd a konzervatív párt, nem alakul-e meg a konzervatív kabinet ezen kormány bukása után ? Hát én azt mondom, hogy az ország ér­42

Next

/
Thumbnails
Contents