Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-144
330 1H. országos ülés 1902 november lí-én, kedden. dekéből és az eszmék tisztázásának szempontjából igenis az volna a helyes, ha ebben a házban, a melyben sajnálattal látom, konzervatív többség van, igenis megalakulna a konzervatív párt és a konzervatív minisztérium. Még mindig helyesebb volna, mint az igazi szabadelvű erőknek lekötése ott a nagy szabadelvű pártban. És méltóztassék megengedni, hogy rámutassak egy másik jelenségre, rámutassak a magyar szabadelvüségnek egy nagy veszedelmére. Í848-ig a rendi korszakban a szabadelvüség nemcsak a társadalmi szabadelvüséget jelentette, nemcsak a társadalmi, nemcsak az egyházpolitikai reformokért való küzdelmeket jelentette, hanem jelentette egyúttal a bécsi túlkapások ellen való küzdelmet. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) A 40-es esztendők reformkorszakának vezérlő alakjai nemcsak a vegyes-házassági konfliktust intézték el az 1844 : III. t.-czikkcl, hanem 1840-ben, 1844-ben egyúttal törvényt hoztak a magyar nyelvről és az egész ország közvéleményében megérlelődött az a köztudat, hogy a szabadelvüség ós a nemzeti eszme egy, hogy a szabadelvüség és az alkotmányjogok védelme egy, hogy a szabadelvüség és a harcz a bécsi túlkapások, a politikai misztériumok ellen egy, Ennek volt köszönhető, hogy a vármegyéknek nagy többsége a rendi táblán a szabadelvű-párthoz tartozott és csak csekély töredék volt az a megyék és a városok követei közül, a, kik aulikus politikát folytattak, társadalmilag reakczionáriusok voltak és a bécsi udvari politikának szolgái itt az országban. De ebben a régi korszakban láttunk még egyebet is. Láttuk azt, hogy a dikaszteriumok korszakában a rendi táblában megvolta nemzeti erő, meg volt a parlamentarizmus nélkül is a parlamenti függetlenségnek érzete és meg volt az utasítások révén az, a mi ma hiányzik, a szoros összeköttetés a politikai nemzet közvéleményével, meri: ott a megyegyüléseken megvitattak minden aktuális kérdést és szoros kapcsolat volt a rendi tábla és az akkori politikai nemzet között. Láttuk azt, hogy e rendi tábla vezérférfiaiban meg volt mindig az akarat, nemcsak a szabadelvüség követelményeinek a kivivására, nemcsak a szabadelvű egyházj)olitikára, hanem e nemzeti jogok védelmére is a bécsi túlkapások ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ez a rendi korszak, valahányszor Bécsből követelésekkel jöttek, mindig felvetette előbb a kérdést, hogy mit kap ezért a nemzet? Ingyen nem adtak akkor áldozatokat, ingyen nem adtak akkor ujonczokat, ingyen nem emelték volna fel a czivillistát, hanem mindig megkérdezték, hogy mit kap ezekért az áldozatokért a nemzet? (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Egy példát hozok fel csak, íme ott van a negyvenes évek törvényei között az 1840:11. t.-cz. 38.000 ujoncz megajánlásáról volt csak szó ebben a törvényezikkben, de mennyi kikötés van az ujonczjutalék megajánlása mellett és a törvény végén ott van az a követelés, a melyet megvalósítanunk még ma sem sikerült, hogy »ő Felsége szivén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredek tisztjei, következésképen a stabálisok is, született magyarok legyenek.« (Helyeslés a szélsobaloldalon.) így szavaztak meg ujonczokat akkor, ma pedig minden rekompenzáczió nélkül a legsúlyosabb áldozatokat követelik a nemzettől. (Ugy van! a szélsobahldalon 1 . Ebben nemcsak az országnak veszedelmét látom, látom nemcsak az országnak súlyos megterhelését, hanem veszedelmét látom a magyar szabadelvüségnek is, mert 1867 óta minden népszerűtlen, minden a nemzet előtt gyűlöletes bécsi követelés a szabadelvüség czime, a szabadelvüség lobogója ftlatt hajtatott végre és én, mint az organizált szabadelvüségnek, a demokrácziának hive, aggódva nézem ezt. Mert nem kell-e a magyar népnek meggyűlölnie a szabadelvüséget, hogyha a szabadelvüség lobogója alatt követelik tőle egyre ezeket a nemzetellenes áldozatokat ? (Igaz! Ugy van! a szélsobahldalon.) Ezért én a szabadelvüség szempontjából, a melyet eddig is csak az mentett meg a csődtől, hogy voltak függetlenségi alapon álló szabadelvűek is, a kik megmentették a magyar szabadelvüséget a katasztrófától az egyházpolitika idején is, a szabadelvüség és a demokratikus haladás megóvására szükségesnek látom, hogy hadd alakuljon csak meg a konzervatív párt, Az igazi szabadelvűek pedig térjenek vissza a 40-es évek reformkorszakának és az abban szereplő vezéralakok tiszta hagyományaihoz. Karolják fel az önálló vámterületet, a mely nemzeti termelésünk önálló szervezésének, a mely igazi polgárságunk kialakulásának alapfeltétele. Legyenek igazán szabadelvűek a társadalmi és egyúttal a nemzeti követelések érvényesítésében is. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A szabadelvüség czime alatt folytatni ezt a politikát, folytatni azt az aulikus politikát, a melyet 1848 előtt a dikaszteriumok folytattak és a melylyel szemben akkor az egész rendi tábla óriási többséggel állást foglalt, ez annyit tesz, mint megásni a szabad| elvüség sírját Magyarországon is, elbuktatni a szabadelvüséget Magyarországon is, a mint elI bukott Ausztriában, a mint elbukott BelgiumI ban és fájdalom, a bukás szélén áll az egész | kontinensen. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A kormány működésének mérlegét megállaj pitva már voltam bátor rámutatni arra, hogy igenis el kell ismerni, hogy e kormánynak nagy érdeme az obstrukeziónak leszerelése, nagy érdeme a tiszta választások vezetéke és azon törekvése, hogy a közigazgatást lehetőleg purifikálni igyekezett. De ez még nem szabadelvű programm. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A közigazgatás és a választások tisztasága a politikai becsületnek kérdése; (Ugy van! a bal-a és szélsobaloldalon.) ez épen ugy lehetne egy becsületes konzervatív, vagy egy becsületes klerikális kormánynak is a
