Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

líb. országos ülés 1902 november 11-én, kedden. 327 a béke helyreállításának feltételei és mások a politikai vezetésnek feltételei. Ott, a hol felforgatott, abnormis viszonyokat kell a helyes mederbe visszaterelni, ott helye van a folytonos békitésnek, helye van a folytonos egyeztetésnek és kompromisszumoknak. De a mikor ez a kibékítés megtörtént, akkor -többé nem a kompromisszumoknak, nem az ezerféle apró csoportokban alakult, különböző szinü kis zászlók alatt vonuló seregnek kell a politikát vezetnie, — I hanem kell, hogy legyen egy politikai egység, mert csak határozott irány eredményezheti azt, hogy halad a nemzet, T. képviselőház! A miniszterelnök ur azokban a szomorú időkben, a mikor a parlamenti állapotok teljesen felfordultak, azt a szerepet játszotta, a melyet az a rokonszenves és nemes kedélyű férfiú játszik, a ki a Dumas fils összes drámáiban megtalálható, a kinek az a szerepe, hogy az összes szálakat kezében tartsa, az összes konfliktusokat megoldja, a csomókat megkösse és kibogozza, a szerelmes párokat összehozza, a perlekedő házasfeleket kibékítse. Ezt a feladatot a miniszterelnök ur abban a politikai drámában, a mely az obstrukczió alatt játszódott le, nagyon szépen oldotta meg és ezzel a hazának szolgálatot tett. De a Dumas fils darabjaiban az a nemes kedélyű férfiú, a ki kibékíti a házasfeleket, a kibékítés után nem szokott ott maradni éjszakára is, mert ezt megköszönnék. (Derültség.) Azt tartom, a kibékítés szerepének teljesítése után ennek a kormánynak a hivatása már is betelt. Ma ugyanaz a kormány, mely a felforgatott viszonyok között, a mely az obstrukczió idején életszüksége volt az országnak, ma csak az akadály szerepét játszsza a nemzeti haladás szempontjából. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az akadály szerepét játszsza azért, mert azt a nagy pártot, melyben annyi kiváló erő van, leköti; mert a legkülönbözőbb irányoknak kibontakozását meggátolja, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert győzzön bár a konzervatív, vagy győzzön a szabadelvű, vagy még haladottabb irányzat, azok, a kik ezen irányzatoknak hivei, ebben a szabadelvű pártban külön-külön a maguk utján haladva, használhatnának az országnak, igy pedig együttesen, barátságosan kezet fogva egymással, csak azért fognak kezet, hogy egyiknek se legyen szabad keze a maga politikájának és programmjának szolgálatára. (Úgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A politikai élet vezetésében a konfliktusoktól, a küzdelmek felidézésétől, a robbanásoktól félni nem kell. Ha szabad hasonlattal élnem, a légszesz-motor mi egyéb, mint folytonos robbanások felhasználása hajtóerőre? A politikai életben is ezek a folytonos robbanások teszik a hajtóerőt, a konfliktusokból származnak az alkotások, mert mérkőzések nélkül nagy alkotások nem származhatnának soha. A kompromisszumok korszaka mindig a stagnácziót jelenti, majd a stagnáczió korszaka után a visszaesés következik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Épen azért, mert ez a kormány mint átmeneti kabinet, akkor fényesen oldotta meg feladatát, ma tulajdonképen önmaga is csodálkozva láthatja, mennyire megnőtt iránta ebben az országban az elégedetlenség, és kérI dezhetné, hogy tulajdonképen azokért a szolgálatokért, a melyeket azon nehéz időkben teljesített, ez-e a hálás elismerés ? Azt tartom, t. ház, hogy a mi politikai életünknek az előbb mondottakon kivül, hogy t. i. vannak politikai misztériumaink, van még egy más végzetes hibája is. Az, hogy nálunk a vezető államférfiak mindaddig megmaradnak a porondon, míg csak onnan erőszakkal nem űzetnek el; hogy ami politikánk nem mutathatja fel a Nyugat nagy államférfiainak példái után azokat a férfiakat, a kik, midőn már hazájuknak vagy vallott programmjuknak használni nem képesek, félreállanak, mert csak azért tartják a kormány gyeplőjét kezükben, hogy elveiket és programmjukat megvalósíthassák. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T, ház! Ott a nyugati nagy kulturállamokban, a szabadságnak és haladásnak nagy államaiban találhatunk olyan férfiakat, mint Waldeck-Rousseau, a ki egy nagy győzelem után leteszi a hatalmat, átadja utódjának, visszavonul és visszavonulása erőforrása lesz nemzetének, mert az el nem koptatott, a le nem járt államférfiak válságos nagy időben a hazának támaszai. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ott van a másik felvilágosodott, a másik szabadelvű nagy államban, Angliában Salisbury lordnak példája, a ki egy nagy győzelem, nagy, keserves kérdés elintézése után lemond, és lemondása is nemzetének erőforrása, mert ő nem lesz bukott ember, hanem nemzetének pátriárkája, a kire az összes pártok egyaránt tisztelettel tekintenek és a kinek tanácsát válságos és nehéz pillanatokban meghallgatja az egész angol nemzet, T. ház! Nekünk ilyen példáink nincsenek. Minálunk az államférfiak utolsó lehelletükig ragaszkodnak a hatalomhoz, és egyik sem távozott önként, hanem mindegyik kényszeríttetett a távozásra. Ez a nemzet szempontjából és ezen államférfiak egyéni szempontjából is egyaránt végzetes hatású. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert íme mit látunk, t. ház? Azt; hogy felvetik hazafias ellenzéki férfiak is azt a kérdést, hogy ki fog következni a miniszterelnök után? Elkoptatnak mindenkit, mindenki csak erőszakkal távolitható el a miniszteri székből. Ez arra vezet, hogy nagy, nehéz és válságos pillanatokban a nemzet nem tudja, hogy hol találja meg a vezető államférfiakat. Nyugatnak nagy államaiban, a hol nem látszatalkotmányosság, hanem igazi alkotmányosság