Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-144
328 1H. országos ülés 1902 november íl*én, kedden. van, a lelépő államférfiak nem kerülnek bele a politikai kriptába, ott van számukra feltámadás. Nálunk a bukott, penzionált miniszterek számára nincs feltámadás, nálunk a halottak igazán nem térnek vissza, nálunk az eltávozott, penzionált államférfiak, ha nagyok voltak, hasonlítanak a kiégett tűzhányóhoz, melynek kráterébe a játszadozó gyermekek kavicsokat hajigálnak, a kisebbek pedig hasonlítanak a kiégett tajtékpipához, a mely belekerül a gyűjteménybe, de abból nem pipál többé soha senki. (Derültség.) Ugron Gábor: Szépen ki vannak szíva! Vázsonyi Vilmos: Azt mondják at. túloldalon, azt mondja különösen Nagy Ferencz t. képviselőtársunk az ő nagyszabású felszólalásában, hogy rémeket látunk ezen az oldalon, rémeket, mert az ország, helyesen a szabadelvű párt a legnagyobb mértékben egységes, a szabadelvű pártban a legnagyobb béke honol, az irányok különbözősége ott fel nem található. Ezen tételnek bizonyitására különbséget tett a politikai szabadelvüség és a közgazdasági szabadelvüség közt, és ha jól értem lényegét fejtegetéseinek, ez a lényeg az volt, hogy a politikai szabadelvüségben teljesen egységes a szabadelvű párt, csak a közgazdasági kérdések tekintetében lehetnek eltérések. Hát, t. ház, a mi a közgazdasági szabadelvüség kérdését illeti, azt hiszem, hogy nincs ma már Európában egyetlen igazán szabadelvű férfiú, ki a közgazdasági szabadelvüséget abban az értelemben, a mini azt a század elején, majd a 40-cs esztendőkben felvetették, magáénak vallaná, mert ennek a közgazdasági szabadelvüségnek tanait megczáfolta az élet. (Igaz! TJgy van.' a szélsobaloldalon.) De mi ennek a közgazdasági szabadelvüségnek az ellentéte ? Ellentéte egyfelől a termelésnek szoczializálása, nem szoczialista értelemben, hanem az organizáczió értelmében, vagyis abban az értelemben, hogy a század elején működött szabadelvű iskolának végzetes tévedését, hogy elégséges a szabadelvüséget papiroson proklamálni, azt az életben megszervezni nem kell, ma már minden szabadelvű ember belátta és tudja, hogy a jelszavak szabadelvüsége helyett az organizáczió szabadelvüségére kell lépni. Az igazi szabadelvüség nem a szabad verseny puszta jelszava többé, hanem az a valóságos szabad verseny, mely a gyenge számára lehetővé teszi, hogy konkurráljon az erőssel, tehát az ország minden rétegében, a termelésnek minden ágában a nagyszámú gyengéknek oltalma a csekély számú erősekkel szemben. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ha szabad hasonlattal élnem e tétel megvilágítására, az igazi szabadelvüség az organizáczió szabadelvüsége, a demokráczia, mert nincs más különbség a szabadelvüség és a demokráczia közt, mint az, hogy a demokráczia az orgaüizált szabadelvüség, mely hasznosítja azt a példát, melyet nekünk a lóversenyek nyújtanak, hogy ott az ügyes, a gyors, a versenyben gyakran kitűnt paripára több terhet raknak, mint arra. a mely gyenge és a versenyben még nem tüntette ki magát. Tehát egyszerűen és szerényen követeljük az állami életben azt az igazságot az embernek, a mit megadtunk a lónak. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ha ez a közgazdasági szabadelvüség, a régi, lejárt közgazdasági szabadelvüség nem volna meg a szabadelvű pártban, ezért a szabadelvű pártnak senki sem tehet a szabadelvüség szempontjából szemrehányást; csak az a kérdés, hogy a középkornak eszméi, vagy pedig a haladottabb uj kornak eszméi-e azok, melyek szemben állanak a régi, közgazdasági szabadelvüséggel ? A mi azt a hires egységet illeti a szabadelvű pártban és azt a Nagy Ferencz képviselőtársunk által oly egyszerűen megfejtett ellentétet, a mely az agráristák és merkantilisták közt áll fenn, ez a dolog nem olyan egyszerű, nem is olyan ártatlan^ mint azt a t. képviselő ur állítja. Mert ha igaz volna, hogy az agrárizmus a földmiveléssel foglalkozók pártja, a mi .nem áll, mert ezen az oldalon ül a kisgazdák tipikus pártja, a függetlenségi párt szavazatainak legnagyobb részét a kisgazdáknak köszönheti, (Igaz! TJgy van! a $zélsi'>baloldalon.) állana másfelől, hogy a merkantilizmus viszont az iparosok és kereskedőknek általánosságban és kivétel nélkül való szervezkedését jelenti, akkor ártatlan mulatság volna az a par distance való párbajozás, mely Sopron és Pozsony közt folyt le, melynél azonban sebesülés nem történvén, a távolság nagysága miatt, én, mint a párbaj ellensége örömmel üdvözlöm a párviadalnak ezen nemét. Nem ugy van a dolog, mert az agi'árizmus eddig nem jelentkezik, mint az összes gazdálkodók érdekeinek védelmezője, hanem jelentkezik, mint a földbirtokosság legmagasabb rétegeinek szervezkedése, még pedig nemcsak a közgazdasági téren, hanem a politikai téren is a politikai hatalom megszerzésééit, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Másfelől a merkantilizmus sem foglalja magában az ország összes iparosait és kereskedőit, mert nagy naivitás vagy jóhiszemű tévedés volna azt állítani, hogy valami nagy érdekközösség van a szegény szatócs és a kereskedelmi bank között, igen nagy fantázia kellene ahhoz, hogy elhigyjük, hogy a kisiparos és a gyáros érdekei azonosak. A merkantilizmus is hiába lép fel azzal a pretenzióval, mintha az egész kereskedelmet és az egész ipart képviselné. Miről van szó? Egyszerűen arról, hogy egyfelől az ősi vagyonnak fejedelmei, másfelől az uj vagyonnak modern hűbérurai összevesztek, kié legyen az állam, és melyik használja fel az államot a maga ez áljaira? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a harcz viharzik az agrárizmus és merkantilizmus mérkőzésében. Láttuk a soproni és pozsonyi kongresszus tárgyalásainál, hogy ugy az agrárius, mint a merkantilista urak rendkívül nagylelkűek akkor, midőn mások hasznának és vagyonának elaján-