Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

324 iU. országos ülés 1902 tekinthetem tenát másnak, mint a kormány iránti bizalmi kérdés nyilt felvetésének és erős a bitem, hogy az indemnity a jelen esetben nemcsak mint czél lebeg a kormány előtt, hanem eszközt akar magának abból kovácsolni arra, hogy a belőle merített hatalmat, mint Damokles-kardot villog­tassa a nemzeti érdekekért élet-halálharczot vivni készülő ellenzék feje felett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig e nemzetnek soha nagyobb szüksége nem volt a bizalomra, mint épen most. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vészes idők kavarognak fejünk felett! (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fátyol borul a jövő képére és aligha van rája festve régi sza­badságunk uj hajnala. (Igaz! Ugy van! Tet­szés a szélsöbaloldalon.) Kiszipolyozott, elsor­vadt, tönkre tett nemzetünk ezer darabra osztatott, s mint útszéli koldus czifra ron­gyokkal takargatja sebektől borított testét. Mintha nehéz átok súlya ülne rajta, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem érti egymást a magyar, vallási, felekezeti villongásokkal küzködik, a nagyok tiporják a kicsinyeket, a különböző foglalkozásbeliek élet-halálra szervez­kednek egymás ellen, (Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) orgiákat ül az önzés, hazugsággá lett a szabadság, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) álom lett a testvériség és üres frázis az egyenlőség. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Míg e sötét, de való igaz kép a keserűség húrjait rez­geti meg lelkemben, addig csak mint álom le­beg előttem egy önérzetes, egybeolvadt, hatal­mas, független, szabad Magyarország eszmény­képe. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Mikor ezt a két, egymástól oly hihetetlen messzeségben levő képet látom, mérhetetlen keserűség tölti el a keblemet, mert csak most látom, hogy miért kellett ezt a nemzetet közerkölcseiben és anyagi erejében tönkre tenni. (Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Most már napnál világosabb előttünk, hogy azért kellett ezt a nemzetet szándékosan a közmüveletlenség fertőjében hagyni; azért kel­lett a nemzet testéből a gerinczet kivenni; azért kellett megrontani ifjúságunkat, azért kellett közhitté tenni, hogy boldogulás csak az önök oldalán lehet, hogy ne legyen ennek a nemzet­nek erkölcsi bátorsága, ne legyen ereje, ne le­gyen tehetsége, szilárd hite, akarata küzdeni, remélni, fáradni és munkálni a haza javáért, függetlenségeért és önállóságáért. ( Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minden nemzet végczéljának az ország füg­getlenségének és szabadságának kell lennie. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Madarász József: Jólétének! Ráth Endre: Minden nemzet kormánya az ország függetlenségének, szabadságának megszer­zésére, megtartására, népe boldogsága felvirágoz­tatására köteles törekedni. (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Ezt hirdetik önök is, s mig a kor­mány férfiai nap-nap után az egységes nemzeti november 11-én, kedden. gondolatról beszélnek, ünnepi szónoklatokban az egységes nemzeti czél nagyságát magasztalják, zúgó tapsok, éljenriadalok között hirdetik erre való törekvéseiket, megfeledkeznek arról, hogy ezzel ellentétben évtizedek óta azt prédikálják ennek a nemzetnek a fülébe, azt bizonyítják szavakkal, hogy gyöngék vagyunk szellemi, lelki, anyagi erőkben, hogy nem tudunk önállóan meg­élni, szerepünk csak a folyondáré, gyermekek vagyunk, kiket támogatni, vezetni kell, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De azért önök mégis tovább beszélnek egységes nemzeti czélról, törek­vésekről, vágyakról és aspirácziókról, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s tűrik, hogy az országban nyíl­tan szervezkedhessenek a nemzetiségiek, nap-nap után arczul csaphassák önérzetünket; idegen pén­zekkel idegen érdekek istápoltassanak, gyalázhassák nyelvünket, érzelmeinket, zászlónkat, czimerünket, de azért önök a nemzetiségekkel szemben megkö­vetelik és hirdetik a magyar nemzetnek, a ma­gyar nyelvnek, czimerünknek, zászlónknak a jo­gát, s eltűrik, hogy azt a magyar póttartalékost, mikor jelentkezni megy és magyar szóval jelent­kezik a német helyett, elcsukják; eltűrik, hogy a tüzérkatona, ha letépte a nemzeti zászlót, kaszárnyafogságot kap, mig a képviselőház egy tagja ellen, mert az a magyar himnuszt megvé­delmezi, becsületbeli eljárást indítanak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Eltűrik önök azt, hogy Magyarországon lehessen oly vármegye, mint Brassó megye, mely sajnálkozásának ad kifejezést a felett, hogy a magyar parlament meghozta a helységnevekről szóló törvényt. Kórodi Lajos: Nem áll! (Nagy zaj a szélsö­baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ráth Endre: Nem érzik önök az ellentétek­nek ezt a nevetséges voltát, nem érzik, hogy rút és undorító játékot űztek a nemzet jó­hiszeműségével? Ha önök igazán az egységes nemzeti törekvésnek, az egységes nemzeti czél­nak és vágyaknak letéteményesei, akkor helyez­zék jogaiba nyelvünket, czimerünket, zászlónkat; némítsák el a vallási villongásokat; tűzzenek a nemzethez méltó nemzeti czélt eléje, bizto­sítsák a nemzet szupremácziáját erkölcsiekben, anyagiakban; adják meg a nemzet régi vágyát: szabad rendelkezési jogát, közgazdasági függet­lenségét ; ( Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azonban mit látunk, t. képviselőház? hogy mig a nemzetiségi törekvésekben a kormány a tár­sadalomra appellál, addig, a midőn a nemzet függetlenségéről, szabadságáról, önállóságáról van szó, — bár megnyilatkozott a társadalom kicsinye­nagyja; megnyilatkozott a hatalmas és gyönge és minden foglalkozásbeli ág — ezt a társadal­mat nem hallgatják meg, hanem önök haladnak tovább a maguk utján és visznek bennünket Ausztria karjaiba. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Más nemzeteknél kétes értékű jogoknak a nemzet javára való kihasználásában még a rabulisztika fegyvereitől sem idegenkednek, mig nálunk tapsokat arat a magyar parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents