Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-144
324 iU. országos ülés 1902 tekinthetem tenát másnak, mint a kormány iránti bizalmi kérdés nyilt felvetésének és erős a bitem, hogy az indemnity a jelen esetben nemcsak mint czél lebeg a kormány előtt, hanem eszközt akar magának abból kovácsolni arra, hogy a belőle merített hatalmat, mint Damokles-kardot villogtassa a nemzeti érdekekért élet-halálharczot vivni készülő ellenzék feje felett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig e nemzetnek soha nagyobb szüksége nem volt a bizalomra, mint épen most. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vészes idők kavarognak fejünk felett! (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Fátyol borul a jövő képére és aligha van rája festve régi szabadságunk uj hajnala. (Igaz! Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Kiszipolyozott, elsorvadt, tönkre tett nemzetünk ezer darabra osztatott, s mint útszéli koldus czifra rongyokkal takargatja sebektől borított testét. Mintha nehéz átok súlya ülne rajta, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem érti egymást a magyar, vallási, felekezeti villongásokkal küzködik, a nagyok tiporják a kicsinyeket, a különböző foglalkozásbeliek élet-halálra szervezkednek egymás ellen, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) orgiákat ül az önzés, hazugsággá lett a szabadság, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) álom lett a testvériség és üres frázis az egyenlőség. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Míg e sötét, de való igaz kép a keserűség húrjait rezgeti meg lelkemben, addig csak mint álom lebeg előttem egy önérzetes, egybeolvadt, hatalmas, független, szabad Magyarország eszményképe. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Mikor ezt a két, egymástól oly hihetetlen messzeségben levő képet látom, mérhetetlen keserűség tölti el a keblemet, mert csak most látom, hogy miért kellett ezt a nemzetet közerkölcseiben és anyagi erejében tönkre tenni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most már napnál világosabb előttünk, hogy azért kellett ezt a nemzetet szándékosan a közmüveletlenség fertőjében hagyni; azért kellett a nemzet testéből a gerinczet kivenni; azért kellett megrontani ifjúságunkat, azért kellett közhitté tenni, hogy boldogulás csak az önök oldalán lehet, hogy ne legyen ennek a nemzetnek erkölcsi bátorsága, ne legyen ereje, ne legyen tehetsége, szilárd hite, akarata küzdeni, remélni, fáradni és munkálni a haza javáért, függetlenségeért és önállóságáért. ( Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minden nemzet végczéljának az ország függetlenségének és szabadságának kell lennie. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Madarász József: Jólétének! Ráth Endre: Minden nemzet kormánya az ország függetlenségének, szabadságának megszerzésére, megtartására, népe boldogsága felvirágoztatására köteles törekedni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt hirdetik önök is, s mig a kormány férfiai nap-nap után az egységes nemzeti november 11-én, kedden. gondolatról beszélnek, ünnepi szónoklatokban az egységes nemzeti czél nagyságát magasztalják, zúgó tapsok, éljenriadalok között hirdetik erre való törekvéseiket, megfeledkeznek arról, hogy ezzel ellentétben évtizedek óta azt prédikálják ennek a nemzetnek a fülébe, azt bizonyítják szavakkal, hogy gyöngék vagyunk szellemi, lelki, anyagi erőkben, hogy nem tudunk önállóan megélni, szerepünk csak a folyondáré, gyermekek vagyunk, kiket támogatni, vezetni kell, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De azért önök mégis tovább beszélnek egységes nemzeti czélról, törekvésekről, vágyakról és aspirácziókról, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) s tűrik, hogy az országban nyíltan szervezkedhessenek a nemzetiségiek, nap-nap után arczul csaphassák önérzetünket; idegen pénzekkel idegen érdekek istápoltassanak, gyalázhassák nyelvünket, érzelmeinket, zászlónkat, czimerünket, de azért önök a nemzetiségekkel szemben megkövetelik és hirdetik a magyar nemzetnek, a magyar nyelvnek, czimerünknek, zászlónknak a jogát, s eltűrik, hogy azt a magyar póttartalékost, mikor jelentkezni megy és magyar szóval jelentkezik a német helyett, elcsukják; eltűrik, hogy a tüzérkatona, ha letépte a nemzeti zászlót, kaszárnyafogságot kap, mig a képviselőház egy tagja ellen, mert az a magyar himnuszt megvédelmezi, becsületbeli eljárást indítanak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Eltűrik önök azt, hogy Magyarországon lehessen oly vármegye, mint Brassó megye, mely sajnálkozásának ad kifejezést a felett, hogy a magyar parlament meghozta a helységnevekről szóló törvényt. Kórodi Lajos: Nem áll! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ráth Endre: Nem érzik önök az ellentéteknek ezt a nevetséges voltát, nem érzik, hogy rút és undorító játékot űztek a nemzet jóhiszeműségével? Ha önök igazán az egységes nemzeti törekvésnek, az egységes nemzeti czélnak és vágyaknak letéteményesei, akkor helyezzék jogaiba nyelvünket, czimerünket, zászlónkat; némítsák el a vallási villongásokat; tűzzenek a nemzethez méltó nemzeti czélt eléje, biztosítsák a nemzet szupremácziáját erkölcsiekben, anyagiakban; adják meg a nemzet régi vágyát: szabad rendelkezési jogát, közgazdasági függetlenségét ; ( Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) azonban mit látunk, t. képviselőház? hogy mig a nemzetiségi törekvésekben a kormány a társadalomra appellál, addig, a midőn a nemzet függetlenségéről, szabadságáról, önállóságáról van szó, — bár megnyilatkozott a társadalom kicsinyenagyja; megnyilatkozott a hatalmas és gyönge és minden foglalkozásbeli ág — ezt a társadalmat nem hallgatják meg, hanem önök haladnak tovább a maguk utján és visznek bennünket Ausztria karjaiba. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Más nemzeteknél kétes értékű jogoknak a nemzet javára való kihasználásában még a rabulisztika fegyvereitől sem idegenkednek, mig nálunk tapsokat arat a magyar parlamentben
