Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-144

1U. országos ülés 1902 november 11-én, kedden. 325 az, a ki bosszú idő alatt szerzett tudása révén valami jogfeladást, ki tud sütni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ide mer jönni ez a kormány bizalmat kérni a nemzettől, ide mer jönni épen most, a midőn uj merényleteket terveznek ellenünk ; (Ugy van! Jjgy van! a szélsöbaloldalon.) bizalmat kér attól a nemzettől, a mely, ha a bizalom szárnyain olykor-olykor a kormány elé szállt, süket fülekre talált, mert a népnek jogos keserveit nem értik meg ott, a hol Bécsnek egy intése is parancs. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sivár, kietlen, reménytelen korszakunkban talán meg tudnám bocsátani az 1867-es alapon álló kormányoknak minden bűneit, ha látnám, hogy törekvésük az, hogy az országot erősítsük, az országot edzzük azért, hogy majdan egy erős országgal fogjunk nemzeti aspiráczióink kivívásához, megvalósításához. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban a nemzet szemeiről kezd lehullni a hályog; ereiben kezd pezsdülni a vér; kábultságából éled és látja, hogy rút játékot űztek vele, s gondolkodik afelett, hogy igazán a nemzeti czél érdekében küzd, veritékezik-e ?! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az egyszerű földmives, a ki eddig hazája, nemzete, családja és önmaga iránti kötelességből küzdött, földjén egy jobb jövő reményében dolgozott emberfeletti erővel, ki hajnalhasadásakor már verejtékező homlokkal áll munkába, s még dolgozik, a mikor a nap már nyugvóra tér: hát ez a földmives kezd rájönni arra, hogy iránta hálátlan a haza; hogy ő rátul be van csapva, hogy jobb jövőre nincs kilátása, hacsak vándorbotot nem vesz kezébe. Helyét idegenek foglalják el, kik előtt idegenek nemzeti érzéseink, vágyaink, reményeink. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A. kisiparos sutba dobja szerszámait. s lelkében mély elkeseredettséggel gondol hazája kormányára, mely tőle kötelességeket kivan, de nem védi meg őt a fejlett Ausztria virágzó gyáripara ellen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mit szóljon a kereskedő, a hivatalnok, s a néptanító, a nemzet szomorú, mellőzött napszámosa ? Vésztjósló érzések ülik meg lelkemet, ha eszembe jut, hogy mi lesz akkor, a midőn ezek a szegény emberek egészen öntudatra ébrednek, s látják, hogy őket megint mellőzik, hogy hiába küzdöttek, hiába lelkesíti őket egy nemes nagy czél, végső szükségükben hasztalan fordulnak segedelemért a kormányhoz, a kormány ahelyett, hogy őket támogatná, azt kiáltja oda annak a népnek, a mely eddig küzdött, verejtékezett, hogy: »Szenvedj, verejtékezz, küzdj tovább, húzd az igát, mert a milliók kellenek a koronás főknek és játékszereiknek, a katonáknak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azoknak kell a pénz, kik téged nem értenek meg, kiknek nyelvük, zászlójuk, czéljaik, eszményeik idegenek. Kell a nagyhatalmi hóbortnak; kell a pénz azokra az eszközökre, a melyekkel eltiporják a nemzet törekvéseit ! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A Székelyföldnek vagyok küldötte, t. ház; (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) ott az ország bérczeio, az ország határán egy hatalmas tömeg él, a mely évszázadokon keresztül teljesítette történelmi misszióját, bókében, háborúban, harczban. Ez a nép most kimerült, koldus, de hazáját szereti, s dolgozni kész ... (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: Igaz! Azt meg kell védeni! Ráth Endre: ... és ennek a népnek szivében ma az a hit él, hogy a törvények erejével tették őt tönkre. Ennek a népnek szivében, lelkében él nemzete hálátlanságának kitörülhetetlen tudata. Ez a nép, t. képviselőház, segedelmet kér, munkát, támogatást, hogy ne kelljen vándorútra kelnie. Ennek a népnek, t. képviselőház, jogok kellenének, kellenének eszközök, munka arra, hogy ő tovább teljesíthesse kötelességét. És mi történik, t. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ez a tömeg, mikor ide jön a képviselőháznak ajtajához, hasztalanul zörget, ennek a háznak szive nem könyörül meg rajta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minden kívánság visszautasításra talál; csak egy nem, a mikor czifra ruhára, a mikor a nemzeti jogokat eltipró katonaságnak szaporítására van szükség. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az én kerületemben egy nagy missziót teljesítő iskolának a polgári leányiskola államosításához csak pár ezer korona lenne szükség: erre nincs pénz ; Erdélyben vasutakra lenne szükség, erre nincs pénz; az országnak csatornák kellenének, jó közutak, közlekedési eszközök: erre, t. képviselőház, nincs pénz. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Drága az igazságszolgáltatás, rossz az adórendszerünk, és mindezeken nem változtathatunk, mert erre nincs pénz. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Első felszólalásom alkalmával nem akarom tovább igénybe venni a ház türelmét; (Halijait! Halljuk !) csak még arra az egy vádra akarok reflektálni, hogy ne bántsuk ezt a kormányt, szavazzunk neki bizalmat, hiszen nem tudjuk, hogy Széll után ki jön. Hát, t. képviselőház, erre ennek a pártnak az a válasza, hogy mi nem személyekért és nem személyek ellen, hanem elvekért és elvek ellen küzdünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt látjuk, t. képviselőház, hogy a 67-es alapon lévő kormányoknak akármelyikétől mi nem sokat remélhetünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mikor egy-egy kormányváltozás előtt állunk, ugy vagyunk, mint a földmives, a kinek termését a fagy már elpusztította fébg és az égen gyülemlő fellegekre néz és nem tudja, vájjon jégeső vagy* sorvasztó szélfergeteg rejlik-u méhében? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért mi, t. képviselőház, bárminő ennek a háznak a hangulata, a függetlenségi párt dolgozni és küzdeni fog tovább, nem fog sem az abstinencziához nyúlni, sem pedig, ha nem szükséges, az obstrukczióhoz. Mi a nemzetnek,