Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

Ii3. országos ülés 1902 mány, mely a népképviseleti alapra támaszkodik. Azt tapasztalom, hogy a népképviseleti el? hangoztatása nem egyéb kopott frázisnál, mert nem a nép legfontosabb érdekei, hanem pusztán felsőbb helyen kinyilvánított óhajok és kívánalmak képezik azt a forrást, a melyből a t. kormány meríteni szokott. {TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Évtizedek szomorú tapasztalatai győznek meg engem arról, hogy azok, a kiknek módjában volna a nép vágyainak és reményeinek megvalósítása, csupán a látszatot iparkodtak megőrizni, hatalmi érdekeik fentartásaért azonban feláldozzák a nép jelétét és szeretetét. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Súlyos aggodalom fog el ebben a márványtól és aranytól ragyogó fényes épületben, mert ez a ])ompa nem a gazdaságilag és politikailag önálló nemzet függetlenségének és jólétének hirdetője, hanem nagy hazugság, szegénységünknek és koldusrongyainknak ozifra takarója. (Ügy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azon kormány és oly politikai működés iránt, mely az országot ide juttatta, bizalommal nem viseltethetem, sőt a kormányzat minden terén ezer meg ezer okot találok, a mely kötelességemmé teszi, hogy az ország teljes tönkretétele" ellen minden erőmmel, tiltakozzam. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Bármerre fordulok is, a pauasz általános. Bajban van az iparos, a kereskedő, a gazda és a munkás. Közgazdasági életünk toldozottfoldozott épülethez hasonlít, melynek alapozása rossz, falai gyengék, teteje roskadozik, biztos menhelyet nem nyújt és a legkisebb szélroham is összedó'léssel fenyegeti. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Közgazdasági politikánk, berendezéseink, intézményeink nem a valódi szükségnek felelnek meg, hanem idegen elmélet, idegen szokásoknak rendszertelen és káros alkalmazása. Azokat, kik közgazdasági kérdésekben a vezetésre volnának hivatva, nem a közjó és a nép érdekeinek védelme buzdítja, hanem saját önző j)olitikai és egyéni czéljaikért törnek lándzsát, mely a kisebb exisztencziákat, a kisebb adózókat támadja meg. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) A nemzetnek nyugalomra, békés fejlődésre volna szüksége, hogy erőt szerezhessen a további küzdelemre és azt látjuk, hogy a kiket a nép vállain emelt föl érdekeinek megvédésére, a nép jogainak eltiprásában segédkeznek. (TJgy van! ü szélsobaloldalon.) Évek óta általános a panasz, hogy kisiparosaink és földmivelő népünk rovására a gombamódra felszaporodott s úgynevezett pénzintézetek, uzsorások, gabona-, gép-, biztosító- és pénzügynökök, sőt sok esetben még az államilag támogatott szövetkezetek is milyen hallatlan visszaéléseket követtek el, a nélkül, hogy a törvényhozás ezeknek a szocziális bajoknak kellő komolysággal való orvoslását feladatának tekintette volna. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaldalon.) A szövetkezeti, a biztosítási ügy rendezése évtizedek óta általános panasz tárgya s milliókra november 10-én, hétfőn. 319 megy az az összeg, a mit az ezekre vonatkozó törvények hiányossága miatt a legszegényebb adózóktól lelketlenül elraboltak. (Elénkhelyeslés a szélsobaloldalon.) Valósággal kiszolgáltatják a hiszékeny embereket a törvény örve alatt egyenesen becsapásra utazó ügynököknek. Megtörtént az, hogy maga a kormány is felült egy bukófélben levő szövetkezetnek s 200.000 koronát s majd újból 100.000 koronát dobott oda az adózók keserves filléreiből egyes agrárius fattyuhajtások istápolása végett. Nagyhatalmi álmokat álmodunk s világpolitikai délibábokat kergetünk az osztrák kamarilla kedvéért, mikor a saját megélhetésünket biztosító szocziális kérdéseknek törvényhozás utján való rendezése volna legfőbb kötelességünk. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A kormány a hadsereg létszámának s a hadügyi költségeknek a fölemelését eiodázhatian szükségletnek hirdeti, mikor népiskolák felállítására és kulturális intézményeink ápolására s fejlesztésére a szükséges összegek felett nem rendelkezünk. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) A pénzügyminiszter ur akkor, a midőn az általános pangás és gazdasági válság miatt panaszkodik, úgyszólván egy lélekzetvételre előirányzatba vesz egyebek között ujabb milliókat a quóta által már ugy is eléggé megnövekedett közösügyi kiadásokra s a czivilíista felemelésére. (Egy hang a szélsobaloldalon: Nem adjuk ám meg !) Hogy ez a gazdasági válsággal küzdő ország miként fogja ezt a tetemes többletet kiizzadni egyenes és közvetett adókban, arra adós marad a miniszter ur a felelettel, de megadja a választ egynéhány nap múlva az újságokban megjelent rövid hir, mely arról szól, hogy még nem elég intenzív a végrehajtók munkája, minélfogva ki van adva az utasítás, hogy szigorúbban, kegyetlenebbül kell bánni az adóhátralékosokkal, ki vau adva az utasítás a lefoglalt ingóságok transzferálására, a miből akár hányszor nincs annyi haszon, mint a mennyibe a transzferálás kerül, a melylyel családokat tesznek hajléktalanokká s adózó polgárokat földönfutókká. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De a tisztelt miniszter ur még tovább megy a szegény adózók iránti atyai gondoskodásban. (Halljuk! Halljuk!) A mint az már évről-évre szokása, ismét beszél az adóreformokról, csakhogy, ugy látszik, a tervezett reformokban nem lesz köszönet, mert a czél ismét nem az adózó polgárok érdeke ós könnyebbsége, hanem az állam bevételeinek fokozása, (halljuk! a szélsobaloldalon.) Eltekintve attól, hogy a miniszter ur rég elfelejtette a kereseti adókról táplált elitélő nézetét, különösen a III. osztályú kereseti adó tarthatatlanságát, a mely úgyszólván kényszeríti ezen osztálybeli adózókat, hogy vallomásaikat