Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-143

314 U3. országos ülés 1902 dályozzák ezt meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kétségtelen az is, t. ház, hogy a nemzet többsége akarja az önálló vámterületet. (Elénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Miért nem lehet erre a térre lépni? Azért, mert ezt ismét odaát akadályozzák meg Ausztriában. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, az is egészen világos előttünk, hogy közgazdasági viszonyainkat a külfölddel szemben szerződések utján kell biztosítani. Miért nem léphettünk erre a térre, miért nem tehettük ezt? Mert itt megint Ausztria akadályoz meg minket, makacs, konok politikájával, mely lényegileg nem egyéb, mint saját jól felfogott érdekükben gyakorolt közgazdasági politika. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 1790-ben, ezelőtt száz esztendővel, a pozsonyi diétán egy követ igy kiáltott fel: »Neiu lesz ez az ország addig boldog, szegény lesz ez az ország és nyomorult, a mig Ausztria parancsol, mert kényszerítve lesz mindig és mindenkor Ausztria iparczikkeit fogyasztani, és ipara ki nem fejlődhetik.« Ez a követ, t. képviselőtársaim, báró Podmaniczky József volt. A mostani báró Podmaniczky Frigyes ép igy kiálthatna fel, ha t. i. nem ülne azon az oldalon, mert ugyanaz a politikai helyzet van ma és ugyanazon okokból nem tud boldogulni ez a

v nemzet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én tökéletesen egyetértek Nagy Ferencz t. képviselőtársammal abban az állásfoglalásában, a inelyíyel az 1899: XXX. t.-cz.-et interpretálta. Azt mondja Nagy Ferencz t. képviselőtársam (olvassa) : »Nekünk jogunk van — mindkét államnak, tehát nekünk is jogunk van — követelni a felmondást és kívánságunk szerint felmondandók azok a szerződések. Tehát, ha az van mondva, hogy jogunk van hozzá, hiszen akkor nincsen az mondva, hogy kötelesek is vagyunk. A kinek joga van, annak szabad élni azzal a joggal, de nem kell élnie azzal a joggal.« Én pedig azt mondom, hogy nekünk igenis kell élnünk azzal a joggal, ebben látom a kérdés egyik sarkpontját. Most kétségtelen, hogy az 1899: XXX. t.-cz. módot és jogot ad nekünk arra, hogy a külföldi kereskedelmi szerződéseket felmondjuk. Hogy áll ez a dolog ? Bátor leszek később bizonyítgatni, hogy ezek a külföldi kereskedelmi szerződések mindannyian károsak és érdekeinket figyelembe nem veszik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tehát felmondandók lennének ezek a külföldi kereskedelmi szerződések. Már most miféle helyzet áll elő, ha mi ezeket felmondjuk? Vagy képesek leszünk Ausztriával együtt mint vámterületi közösség, a külfölddel szerzó'dési tárgyalásokba bocsátkozni, vagy nem. Ha igen, akkor módunkban lesz kedvező kereskedelmi szerződéseket kötni, ha nem, miféle helyzet áll elő akkor? Az, hogy Ausztria meg fogja sérteni a recziproczitást, és akkor elő fog állani a törvénynek az a szankcziója, hogy igenis megsértetvén a recziproczitás, november 10-én, hétfőn. ; feléled Magyarországnak tényleges joga az önálló vámterületre, az önálló gazdasági berendezkedés megteremtésére. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,/ Ezt kerülgeti az igen t. többség, és e dolog ellenkezőjének bizonyítására hozta fel Nagy Ferencz igen t. képviselőtársam az érveknek egész tárházát. Azon politika kiindulási pontja, a melyet a t. túloldal vall, az, hogy az önálló vámterület semmi körülmények között sem állitandó fel, hogy az önálló gazdasági berendezkedéshez jogunk nincsen. Ha ebből a hibás politikából indul ki a t. túloldal és anpak vezérszónoka, Nagy Ferencz t. képviselőtársam, akkor konklúziója megáll. De fordítsuk meg a I tételt: keressük azokat a módokat és eszközöket, j a melyek nekünk lehetővé teszik az 1899. évi XXX. t.-czikk alapján, hogy igenis, az önálló gazdasági berendezkedés tényleg életbe lépjen. Ebből merítsük az érveket! Itt a hiba, hogy önök az ellenkező álláspontot vitatják, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) holott módot és jogot ad nekünk a törvény az egyedül igazságos álláspont vitatására. Világos, hogy a kormány elmulasztotta az autonóm vámtarifa megalkotására közreműködni, elmulasztotta a kereskedelmi szerződések felmondását, azaz el fogja mulasztani, — hiszen ez világos kijelentéseiből — és ennélfogva elmulasztja az önálló gazdasági berendezkedéshez a kellő lépéseket megtenni. Tett ennél egy sokkal rosszabbat is, midőn az 1899. évi XXX. t.-cz.-el kitolta a határidőket 1907-ig. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy nekünk — ha már szerződni leszünk képesek és Ausztriával együtt intézzük dolgainkat,—a legjobb esetben sem marad a szerződés időtartamára több mint két-három esztendő. Már most kérdem azokat, a kik ismerik, olvassák az egyes államokban felmerült irányzatokat, hogy melyik állam akar majd velünk ilyen rövid időre szerződni ? Hiszen mindenütt az a tendenczia, a mi a közgazdasági érdekekben az egyedül helyes szempont, hogy hosszú lejáratú szerződéseket kell kötni! Előre látható és egészen bizonyos az, hogy egyik állam sem akar majd ily rövid időre szerződést kötni, és elő fog állani az, a mire Kossuth Ferencz t. képviselőtársam már reá mutatott, hogy a nemzet be fog kergettetni a vámháboru veszélyeibe. Ez pedig, ha ismerjük szegénységünket és helyzetünket a külállamokkal szemben, a legnagyobb veszedelem lehet a mi nemzetünkre nézve. Én nem találok semmi különbséget a most uralkodó kormányzati rendszer és a régi között. Csupán az a különbség, hogy ma parlamentáris kormányzati formák közt megy tönkre ez az ország! És észlelek oly elváltozásokat a nemzetnek organizmusában, a melyek már végzetteljes veszedelemmel fenyegetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! A mai időben a közgazdasági harczok egész sora indul meg Európaszerte. Európának minden állama és különösen azok az államok, a melyekkel mi