Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-143
1V3. országos ülés 1902 november 10-én, hétfőn. 309 alaptörvény, és a mi a 10 évet illeti, nézetem szerint alaptörvény voltát nem az időtartam állapitja meg, hanem maga az intézkedésnek a tartalma, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ennek a tartalma pedig az ujonezlétszám ama megállapítása, a mely magában az 1889 : VI. t.-ezikk 14. §-ában foglaltatik. Erre tehát ép ugy szükséges a kétharmad többség megnyerése az osztrák kormány javára odaát Ausztriában, mint hogy ha a véderőtöi vény egész revízióját kérte volna és erre nézve ép oly kevéssé állbat meg az osztrák alkotmány 14. §-a, mint hogy ha egész komplexumában akarta volna az 1889. évi VI. t.-czikket revideálni. {Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Fen tartja azonban az alkotmánysértő voltát ennek a törvényjavaslatnak a mostani alakjában is ama intézkedése, hogy a delegáczió által megállapított költségeknek az emberbeli fedezetére — hogy ugy fejezzem ki magamat — szükséges létszámot a póttartalékosok sorából is kivánja kiállitani. Meggyőződésem szerint a delegácziónak ebben az ügyben tett intézkedése sérelmes az 1867 : XII. t.-czikk rendelkezésével szemben, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert a létszámnak bármily alakban való emelése, a mely még hozzá a véderő egy kategóriájára vonatkozólag a szolgálati idő módositását, kiterjesztését is magában foglalja, — illetőleg az ezekre szükséges költség megállapítása — a védelmi rendszernek oly érintése, a melyet az 1867: XII. t.-czikk 11. §-a kizárólag Magyarországra nézve, feltéllenül és teljes világossággal magának a törvényhozásnak tart fenn. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel az ellenvetéssel szemben azt mondja a t. többség, és a véderő-bizottságban is ezt hallom, a delegáczióban is ezzel védekeztek ezen felfogással szemben, hogyan lehet ilyet állítani, hiszen a delegáczió csak feltételesen állapította meg a költségeket. No hát, t. képviselőház, ez az ellenvetés nagyon sokat és nagyon megengedhetetlenül számit, annak a felületességnek a nagyközönség részéről való feltevésére, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a melyből, fájdalom. az igen t. kormány és politikája nem egyszer húzott már nagyon sok hasznot. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát hiszen t. képviselőház, a delegácziónak minden költséget megállapító határozata nem feltételes? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát mikor válik az törvénynyé, és valósággal van-e Magyarországon egyéb kötelező intézkedés, mint akkor, mikor a törvényhozás, a melynek a delegáczió csak egv, a törvényben szorosan körvonalazott teendők ellátására kiküldött bizottsága és emanácziója, mely tehát semmi körülmények között nem helyezheti magát közkötelező határozatok alkotása tekintetében az őt kiküldő törvényhozó testületek fölé. mikor t. képviselőház, minden krajezár költség csak ugy bír kötelező eiővel, csak akkor tölthető el az, a mit a delegáczió megállapít, hogyha azt a törvényhozás a költségvetésbe beilleszti, tehát megszavazza. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Eájdalom, a mi közjogi terminológiánkban szintén tapasztaljuk azt a hanyatlást, mely 1867 óta következetesen felüti a fejét és pusztít a mi jogaink erejében. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen nem lehet meggyőződésem szerint — és ebben egyetért velem a t. kormánypártnak egy másik jeles tagja, ki azt a véderőbizottságban hangoztatta is — ezen költségeket megszavazni, a delegácziónak egyáltalában nincs joga, csak megállapítani és ezen ; költségek csak akkor szavaztatnak meg, a mikor a képviselőház és a főrendiház megszavazza azokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem lehet a delegáczió költségeket megállapító határozata föltótlen, és ez is mutatja a mi egész mai alkotmányjogi helyzetünk különleges anomáliáit — még ha ezek a delegáczionális határozatok a Felség által megerősítéssel is elláttatnak, (Mozgás a szélsobaloldalon.) kötelező erőt azok csak akkor nyernek, ha a törvényhozás által törvényerőre emeltetnek, és t. kéjíviselőház, épen ebből világos az, hogy valamennyi delegáczióban hozott határozat mindaddig, míg törvénynyé nem válik, csak föltéteies lehet, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De hiszen, hogy hova jutottunk a közjogi rigorozitásban, egy 7 más praxisa is mutatja az igen t. delegácziónak. Az a praxis nevezetesen, a melyre az ellenzék ellenvetéseivel szemben a delegáczióban történt hivatkozás, hogy hiszen igaz, a törvényhozás a létszámemelést még nem szavazta meg, még nem is foglalkozott vele, de hát megszavazta, illetőleg megállapította a költségeket a delegáczió, az egész létszám, az 1889 : VI. t.-czikk 14. §-ában meghatározott létszámára is az évi ujonezj utalóknak, noha a törvényhozás az ujonczjutalek tárgyalásával és évenkinti megajánlásával még nem foglalkozott. T. képviselőház! Szerintem ez ép oly helytelen, ép oly megengedhetetlen anomália és az egyik anomáliát nem lehet argumentummá kovácsolni, a másik most hozzánk közelebb álló anomáliának a kimentésére, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) de igenis argumentum nekünk annak bizonyítására, hogy a delegáczió most már egész szervezetében, alkotásában felforgatja az alkotmánynak legelemibb biztosítékait, alterálja magának a költségvetés megállapításának jogát, és anticzipálja még az ujonezjutaíéknak megszavazási jogát is. (Ugy van! Ugy von! a szélsobaloldalon.) Hívatkozhatnám nemcsak az 1867 : XII. törvénvezikkre, hivatkozhatnám arra is, hogy régi törvényeinknek egész sorozata támogatja ezt a felfogást. Közelebbről az 1791 • XIX. t.-cz. Azonban nem teszem, nem lépek a hivatkozások terére, mert a t. honvédelmi miniszter ur, a kit. ugy látszik, a vitának ezen része egyáltalában nem érdekel, ilyen régibb törvényeinkre való hivatkozással szemben kicsinylő